Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-605

Az országgyűlés képviselőházának 156, ülése 19 kO november 20-án, szerdán, 605 kor a búzatermelés problémáját vizsgáljuk, akkor a jövedelmező árat feltétlenül meg- kell adnunk a gazdatársadalomnak. Ha tavaly a 9-5 métermázsa átlagtermelések idején 20 pengős búzaár volt érvényben, akkor nagyon könnyű kiszámítani, hogy a G.8 mázsás átlag­termések idején bizony nem. 21 pengős, hanem jóval magasabb, talán 27^-28 pengős árról kellett volna gondoskodni. De nemcsak magát a búzaár kérdését kell kiragadva vizsgál­nunk, hanem az egész magyar agrár-árszín­vonalat is helyesen kell irányítanunk. Mert megtörtént az, hogy csak a búzaár kérdésével foglalkoztunk,, alacsonyan tartottuk a búza­árat és nyáron az Alföldön, a Tisza—Maros közén, abol a baroinfitartás rendkívül elter­jedt, búzát etettek az állatállománnyal, akkor, amikor a tengeri ára 28-^-30 pengő.körül moz­gott. Erről van szó: teljesen tervnélküli és rendszernélküli árpolitikát folytattunk. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Legyen szabad rámutatnom arra is, hogy a búzaárkérdés rendezetlensége mellett hiány­zott a* búza-készletgazdálkodás is. Tavaly 10-5 milliói métermázsa exportfeleslegünk volt — ezt mindenki tudja — és vájjon mi volt az oka annak, hogy semmiféle tárolás sem tör­tént 1 ? amikor ugyanis tudta- a kormányzat, hogy komoly hadiműveletekre igen jelentős mennyiségeket kell tárolni. Hangsúlyozom, hogy az árrendszerben ilyen egyenlőtlenségeknek nem szabad len­niök, mert ez a termelésre hat vissza és a termelés ma oly sokszor emlegetett folyto­nosságára. T. Ház! Ezzel kapcsolatos egy másik remi­kívül fontos probléma, a tengeri problémája. Az előadó úr is utalt erre a kérdésre. Legyen szabad hangsúlyoznom, hogy ezen a téren a felelős kormányt- felelősség terheli. (Keck An­tal: Nem fog felelni!) Felelősség terheli pedig azért, mert éveken keresztül nem ismerte fel a helyzetet, illetőleg, amikor mi itt hangoztattuk ezirányú kívánságainkat, -sohasem teljesítette azokat. Mi ugyanis, azt hangoztattuk, hogy a kukoricatermelés terén Magyarország nem ab­szolút túltermelő ország, hanem az a helyzet, hogy az egyik évben lehetnek feleslegek, ezekre azonban a következő évben feltétlenül szükség van. Ennek igazolására legyen szabad megem­lítenem, hoa'v az 1927—1930. évek után követ­kező tíz évben tengerikivi telünk átlagosan 6.231.000 métermázsa volt, behozatalunk pedig 6,962.000 métermázsa. Ez tökéletesen igazolja azt. hogv az akkori csonkaországban abszolút ten areri felesi égről beszélni sem lehetett. Az a politika vezetett ehhez a helyzethez, amely politikáról én a Házban a tavalyi költ^ésrvetés .során is beszéltem, a Nemzeti Bank politikája, amely csak azt nézte, hogy hány millió mé­termázsa ad hoc többletünk van tengeriből és azt azonnal fontért értékesítettük, nem törődvp. azzal, hogy késő tavasszal milyen állapotok lesznek az állattartás és a hizlalás terén. Ez vezetett a mai helyzethez, amikor a legnagyobb gondokban és a legsúlyosabb helyzetben van az ország a zsírellátás terén. (Zaj.) Hogy meny­nyire íe'v van, tessék megfigvelni azt, hn^y mis: 1939-ben a kivitel tengeriből 6.5 millió pengő értéket tett ki. 1940-ben. tehát alier nyolc hónapnál később, amikor a krízis már itt volt, szükségessé vált a tengeri behozatala és 7.2 millió uene'ő értékű ten serit kellett behozni. A legutóbbi hónanok eseményei is azt mutatnák, hogy tervgazdálkodásról szó sem volt, és kész­letgazdálkodásról sem gondoskodtak, KÉPVISELŐHÁZI X ÄPLÖ VTI, T. Ház! A tengeri termelésnél szeretném hangsúlyozni azt a szerintem egyedül helyes árpolitikát, hogy mindig biztosítani kell a gazdatársadalom számára a tengeritermésnek minimális, de még jövedelmező árát. Vissza­emlékezünk arra, hogy ősszel, a nagy tengeri­termés idején, 2—3 pengőért cserélt gazdát a tengeri s utána januárban és februárban már óriási spekuláció indult meg ebben a cikkben. természetesen a csövestengerire kell gondolni. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Kevés volt!) Ne tessék izgulni, hiszen a jelenlegi kormány­zat kiadott egy hivatalos közleményt, amely arról számol be, hogy ma is meg-indult a ten­geri-spekuláció és a kormánynak kell közbe­lépnie, hogy ezt megakadályozza. (XJgy van! Úgy van! — Boér Ágoston: I)e megcsinálja! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Én mindent adatsze­rűen szoktam igazolni és az a meggyőződésem, bogy biztosítani kell a minimális, de még jöve­delmező árat. (Pándi Antal közbeszól.) Elnök; Pándi képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. Matolcsy Mátyás: Ugyanakkor azonban arra is kell gondolni és őrködni kell a felett, hogy a tengerihiány vag*y bármiféle spekulá­ció a tengeri árát ne emelje olyan mag'asságig;, amely magát a hizlalást, annak rentabilitását támadja meg. A tengerinél tehát a minimális jövedelmező árról és a hizlalást még fel nem borító maximális árhatárról is kell gondos­kodni. De nem kijelentések és nem árkor­mánybiztosi diktátumok útján, hanem kény­szergazdálkodással és gazdaságpolitikával. (Mozgás és derültség a jobboldalon.) T. Ház! Az elmúlt évek tengeritermelése során folytatott teljes _ tervszerűtlenségnek és a készletgazdálkodás hiányának most érezzük a katasztrófáját, pedig ennek nem lett volna szabad bekövetkeznie. Én a miniszter úrnak egy kérdést teszek fel azért, hogy arra vála­szoljon is nekem. Ügy tudom, 140 községben épülnek most a górék, amelyeknek befogadó' képessége — amennyire én informálva vagyok — 200.000 métermázsa lehet. Kérdezem, hogy csak erre a 200.000 métermázsa befosradására alkalmas építkezésre vagy ennél sokkal na­gyobb készletek megszerzésére gondol-e a mi­niszter úr? Mert ezek a tételek nem elegendők arra, hogy azokat a hullámzásokat, ' amelyek a termelésben és ennek folytán a hizlalásban is jelentkeznek, ki lehessen egyenlíteni. A helyzet tehát ma az, hogy agrárpoliti­kánk szervezetlensége és nem egységes vitele folytán a búza- és a tengeriár relációját sem szabályozták megfelelően, és előfordult az, hogy nyáron a búzát etették a jószággal és be fog következni az. hogy tavasszal majd mi fog­juk enni a kukoricát. (Bánó Iván: Azt meg is esszük! — Boér Ágoston: Svájcban kukorica­kenyér van! — Felkiáltások jobbfelől: Máshol is!) Nas'yoii vigyázni kell erre. mert súlyos a búzaellátás helyzete és örülnénk, ha akármiféle megnyugtatást kapnánk, miután gabona- és kenyérellátásunk nem a legkitűnőbb. Külön­ben megkérdezem a kormányzatot, miért ren­delte el olyan sürgősen és olyan nagy mérték­ben azt a bizonyos burgonyakeverési arányt! (Felkiáltások jobbfelől: Nagyon helyes volt!) Ezt nagyon helyeseljük, erre szükség volt, azonban ez is azt igazolja, hogy gabonaellátá­sunk terén nem állunk olyan fölényesen, amint azt igen t. képviselőtársaim gondolják. (Hor­váth Géza: Németországban megvan a jó ke­nyere mindenkinek! Ott nagyszerű és finom 92

Next

/
Thumbnails
Contents