Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-778

778 Az országgyűlés képviselőházának 158. niszterelnöki tárcához tartoznak, részben pedig nem tartoznak hozzá, de általánosan politikaiak. Ezek közül az általánosan politikaiak közül egyesekre alig vagy nem is fogok reflektálni, mert hiszen a politikai kérdésekre lényegükben és nagyobb terjedelmükben az appropriációs vitában fogok kitérni. Ezek között a tárgyak között szerepeltek olyanok, amelyek messze vinnének, ha velük most részletesen kívánnék foglalkozni. Szó van a közigazgatás egységesítéséről, amelyről Maróthy képviselő úr beszélt. Azt mondotta, hbgy a miniszterelnök tényleges feje legyen az ország egész adminisztrációjának, a kormányzásnak, államigazgatásnak, központi irányítóként álljon a miniszterek és az egész közigazgatási szervezet felett és hatalmát az egész vonalon érvényesítse. Ez nekem szándékom is és amikor arról heszélek, hogy szükség van az országgyűlésnek, vele kapcsolatosan a minisztérium belső szervezetének és vele a közigazgatásnak reformjára, nyilvánvaló, hogy ez benne foglaltatik, mert erre a mai időben feltétlenül szükség van. Bencs képviselő úr is kitért arra, hogy erős központi hatalomra van szükség, különösen a mai nehéz viszonyok közt. Ez nem csupán hazánkra, nem is egyedül Európára, hanem az egész világra vonatkozik. Szükség van erre abból a szempontból is, mert ma az államhatalom funkcióinak terjedelme sokkal szélesebbkörű és ennek következtében az adminisztráció összefogása szervesebb kell hogy legyen. En már régen megmondtam, liogy ezzel a kérdéssel foglalkozunk és komoly előkészítés alatt áll. Nyilván sokan azt fogják mondani, hogy sürgős és azóta is, amióta foglalko- | zunk vele, sokszor sürgetik. Ezzel kapcsolatban rá akarnék mutatni egy nagyon mulatságos jelenségre. Összeállítottam néhány kalendáriumot, egyes kérdésekről 4

és rendkívül mulattam azon, hogy ha felvetek egy kérdést, mint olyant, amellyel foglalkozni kezdek, rövid idő múlva interpellációk hangzanak el, amelyek ugyanazt sürgetik, egy idő múlva pedig más olyan interpellációk jönnek, amelyek azt mondják: ez az, amit a kormány nem akar megcsinálni és amivel mindig késik. Itt van példának okáért a földbirtokreform kalendáriuma. A földbirtokreformról 1939 február 16-án azt mondottam, hogy (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Ez egy általános folyamat, amely lejátszódik nálunk Európa különböző országaiban és nekünk az a feladatunk, hogy ebben a folyamatban min, denkor megtaláljuk azokat az intézkedéseket, amelyek e folyamatot a nemzet gazdasági érdekeinek szempontjából legjobban, a nemzet egyedeinek és ezzel a nemzet élő testének szempontjából mindenkbr a 'leghelyesebben oldják meg.« Február 22-én megismételtem, hogy ez társadalmi folyamat s nézetem szerint elsősorban mint ilyet is kell szemlélni és hozzátettem (olvassa): »Mert ki biztos afelől, hogy ez után a földreform után öt vagy tíz év múlva nem jön-e egy másik« és hogy »csak józan, organizatorius cselekvéssel lehet ezt megoldani stb.« Nem kívánom ilyen felolvasásokkal és reminiszcenciákkal a t. Házat untatni. Február 25-én már megjelent a Pesti Ujságban egy cikk, amely a reformot sürgeti. Március 19-én Béldi Béla képviselő úr komoly földreformot kívánt ugyanott. Április 5-én a Magyarságban megjelent egy Programm a földreform végrehajtására és így tovább. Nem illése 19 UO november 22-én, pénteken. untatom a t. Házat ezzel. Ez a kalendárium hat vagy nyolc oldal hosszú. Ha valaki óhajtja, máskor szívesen bemutatom. Most csak rá akarok mutatni űrrel R tényre, h'ogy ha a kormánytól vagy tőlem kezdeményezés indul ki, ezt a kezdeményezést megragadják és azután nemsokára jön a vád, hogy miért nem hajtom végre. Ugyanígy állunk a zsidótörvénnyel, amelyről annakidején, szintén 1939 február 16-án azt mondottam, hogy (olvassa): »Folytatom ezt a munkát.« Mind hosszabbak az idézetek, de nem akarom ezeket egész terjedeh műkben felolvasni. (Halljuk! Haltjuk!) Február 22-én azt mondottam (olvassa): »Vallottam régen s nyilvánosan is vallottam mindjárt a világháború után és kértem akkor is azt, hogy a zsidóság maga vessen gátat a folytonos beözönlésnek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez nem történt meg (Egy hang a szélsőbaloldalon: Majd bolond!) s ma a nemzeti akarat oly erősen nyilatkozik meg, hogy ezt a javaslatot aligha lehet mérsékelni.« Mihelyt csak kissé alludáltam arra, hogy tovább is lehetne menni, március 7-én, 8-án, 11-én, 29-én már a harmadik zsidótörvény követelésével jöttek a vitában és az újságokban. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. —Maróthy Károly: Már akkor követeltük, amikor a másodikat benyújtották!) Már akikor megmondottam, hogy én a második zsidótörvény szigorúságával nem voltam megelégedve és mindjárt utána jöttek ezek a kívánságok(Mcjkcsay Dezső: Miért nem csinálják meg? Nincs megoldva a kérdés. Tetteket várunk!) Ugyanígy volt az alkotmányreformmal is. Felolvashatnám az alkotmány reform kalendáriumát, úgyszintén a bevonulókról és hozzátartozóikról való gondoskodás kalendáriumát is. Ezek mind tökéletesen igazolják ezt a módszert, amely uralkodik. Engem azonban qz a dolog nem túlságosan izgat, csak a történelmi hűség kedvéért hozom: elő és most is csak azért említem, mert ma is újra elhangzott az a vád, hogy nem halad a zsidótörvény. Én közmondásokkal is élek, amelyek az emberi bölcsességnek sokszor nagyobh tárházai, — mert generációk bölcsességét tükrözik vissza — mint egyes szellemi sziporkák. Németül azt mondják, hogy: Gute Dinge brauchen Weile, magyarul pedig, hogy: Lassan járj, tovább érsz. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezt nem annyira mosoly, mint inkább magábaszállás céljából mondom, (Úgy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) mert azt jelenti, hogy ha jól csináltuk volna meg az elején, akkor most nem keliene rajta kérődznünk, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) nem kellene rajta gondolkoznunk. Hogy én miért nem tudtam máskép idehozni ezeket a törvényeket és miért csak bizonyos javításokat végeztem rajtuk, azt már megmondottam más alkalommal és nem kívánom sokat ismételni: Átvettem a törvényjavaslatokat. Megmondottam, amikor programmot adtam, hogy folytatom a munkát és ugyanúgy fogom a törvényjavaslatokat előterjeszteni. Elő is ter

: jesztettem őket, de megmondottam, mégpedig elég hamarosan: látom, hogy mind a két kérdésben más megoldást kell hoznunk. Ez nemcsak azt jelenti, hogy újat, nemcsak azt, hogy ugyanazt a gondolati vonalat követve a rész^letekben szigorítsuk vagy enyhítsük a rendelkezéseket. Ez nem ezt jelenti, hanem azt, hogy ezekben a kérdésekben más vágányon kell elindulnunk, elsősorban az egyetemes, örszár