Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-777

Az országgyűlés képviselőházának 158. lehessen ezt magyarázni, hogy a magyar né­pet, az ország minden egyes lakóját megkísé­reljük közelebb hozni egymáshoz a közös cél erdekében. Népcsaládról — rajtunk kívül — senki sem beszélt azelőtt s most maga a kül­ügyminiszter űr is népcsaládokról beszél. De itt van a kisebbségi egyezmény is. Mindezek már olyan kérdések^ amelyek az új Európa építése során felvetődött új fogalmakat, új elveket hoztak magukkal. A következő kérdés a rádió lenne. Nem tu­dom, kié a rádió, kinek a birtokában vannak a részvények. Egyet tudok: azt, hogy bárkié legyen is, nagy nemzeti adomány. A rádiót a magyar kisparasztok, kisiparosok, kisemberek, tisztviselők és aránylag egy egészen vékony kis felsőréteg tartja fenn. A nehéz milliók a kisemberektől folynak be s itt mindjárt sze­retném leszögezni, hogy a miniszterelnök úr­nak talán módjában lenne odahatni a magyar rádiónál, hogy a rádió előfizetési díja, a 2-40 pengő, amely a kisemberek szempontjából bor­zalmasan magas, sokszor megfizethetetlen, a szerint állapíttassák meg, hogy hánylámpás rádióról van szó. Lehetetlenség az, hogy az a kis Fekete Péter, Debrecen melletti tanyai pa­raszt, egy kis detektoros készülékért éppen úgy 2.40 pengőt fizessen, mint egyik leg­nagyobb iparmágnásunk, aki talán 8-—10 lám­pás vevőkészülékkel hallgatja a világot. {Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Már három éve kérjük!) Ez igazsá­gos, szociális és tiszta munka lenne. Különben is a 2-40 olyan nagy pénz a kisemberek, a ta­nyai lakosok számára, akik egy hónapban sok­szor esak 5—6—8—10 pengő készpénzt látnak, hogy ilyen összeget előfizetni nem tudnak. Már pedig, ha mi magyar feltámadást aka­runk, de olyan magyar feltámadást, amely a népi erőkön, a magyar föld fiain épül fel, ak­kor a magyar népnek az elszórt tanyákon élő fiait legjobban éppen a rádióval tudjuk ne­velni és oktatni. (Jandl Lajos: De nem olyan­nal, mint a mienk!) Ezt a rádiót olcsóbbá kell tenni, nemcsak az előfizetési díjak tekinteté­ben, hanem a rádiókészülékek vételárának megállapítása által is. Az államhatalomnak módja van arra, hogy olcsó néprádióvevő ké­szülékeket rendeljen meg, olyanokat, ame­lyekért nem 60—70 pengőt, hanem ennek az összegnek talán csak a felét kell megfizetni. Lehetővé kell tenni, hogy minden tanyai isko­lában, minden gazdasági egyesületben, olvasó­körben legalább egy rádió legyen, hogy az a szegény falusi paraszt téli estéken, vagy va­sárnap délutánonként, amikor nem tud „más­hová menni, meghallgathassa a rádió előadá­sait, amelyek során gazdasági s más szakszerű és tudományos oktatásban részesülhet. Kifogásolnom kell például azt is, hogy a rádió mennyire pártpolitikai szempontból ál­lítja be a kérdéseket. November 9-én este 3 /49-kor hallgattam odahaza a rádiót. Buda­pest I-en híreket adtak. Már hosszabb idő óta szokás, íhogy a rádió az Összefoglaló jelentések után sajtószemelvényeket közöl. Hogy nemzeti szocialista vagy jobboldali lapokból neon szok­tak közleményeket idézni, hanem a. kormány lapján kívül csak a Népszavából és egyéb baloldali lapokból, azt már megszoktuk, az el­len nem is tiltakozunk, ezt nem is kérjük, mert ez talán túlságosan nagy kérés lenne. (Palló Imre: A Népszava mint közvélemény! Szép!) De mi történt november 9-én? Az össze­foglaló közlemények és hírek után a rádióbe­mondó egyszerűen közli a következőket: »A KÉPVISELŐHÁZI XAPL.Ó VII. ülése 19 UO november 22-én, pénteken. 111 kormányzó meggyilkolására, az állam és a társadalmi rend felforgatására szövetkeztek nyilas képviselők, akiket az államrendőrség letartóztatott.« Erre én felháborodva rohan­tam azonnal a telefonhoz s akkor utána hal­ltom, hogy: »...írja a Pester Lloyd mai száma.« Engedelmet kérek, ez a propagandá­nak igen ügyes eszköze. Méltóztassék csak el­gondolni, hogy mindegyik nyilaskeresztes kép­viselőnek van valaki hozzátartozója a meg­szállott területen vagy bárhol a vidéken. Ne­vet nem mondanak, nem mondják meg, hogy ki az; olvasták már az újságban, hogy X. Y. képviselőket letartóztatták, azt gondolhatták, hogy talán még többet is őrizetbe vettek. (Maróthy Károly: A Córesz is írta! — Zaj.) Tiltakozom ez ellen mint magyar ember^ mert tessék tudomásul venni, hogy magyar ember sohasem volt államfőgyilkos vagy ál­lamfőmerénylő, erre nem adott példát a törté­nelem. (Felkiáltások jobbfelől: Nem is magya­rok ezek!) Tiltakozom az ellen, hogy minket, nyilas képviselőket a magyar rádió... Elnök: Méltóztassék, képviselő úr, a hangi­ját kissé mérsékelni. Vajna Gábor: ... amelynek előfizetési dí­jait a magyarság milliói és közöttük legna gyobbrészt jobboldali felfogású szerencsétlen kis magyarok, fizetik, mint kormányzóellenes, kormányzógyilkosságra és az állami és társa dalmi rend felforgatására szövetkezőket állít­son be. T. Ház! Még egy megállapításoim van. Mi a német-olasz tengellyel szövetségben va­gyunk, de olaszul mégsem mondanak be sem­mit, ellenben angolul és franciául bekonfe­rálnak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejári Vajna Gábor: Tiszteletteljes kérésem csak az, hasson oda a miniszterelnök úr, hogy ha már a rádió bemond angolul és franciául, ak­kor mondjon be németül, olaszul és a Magyar­ország területén élő népcsoportok nyelvén is, tehát tótul, románul és szerbül is. Ez felel meg a lovagiasságnak. (Úgy van! — Helyeslés a szélsőbaloi'dalon. — Mosonyi Kálmán: Ha a nemzeti szocialisták lemondanák a rádiót, megbukna!) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Paczolay György! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése : töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Nincs több feliratko­zás. Elnök: Kíván még valaki a tárca költség­vetéséhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és az ülést félórára felfüggesztem (Szünet után.) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését újból megnyitom. A miniszterelnök úr kíván szóim. Gróf Teleki Pál miniszterelnök: T. Házi (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnökségi tárca kevésbbé tárca, mondhatnám, inkább kaleido­szkópja különböző ügyköröknek és különböző kérdéseknek. Ma is számtalan olyan kérdést érintettek a szónokok, amelyek részben a iní~ 115

Next

/
Thumbnails
Contents