Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-774
774 Az országgyűlés képviselőházának 158. günk, hogy nyíltan, Őszintén, komolyan és intézményesen idejében felkészüljünk a zsidók kitelepítésére, mert csak így tudunk majd megbecsülést szerezni magunknak a háború befejezése után, amikor Európa vezető államai fel fogják szólítani a magyarságot a közös akcióra. Az álhumanisták, az áikeresztények szólamaira nem sokat adunk, mert mi, akik ezt az álláspontot képviseljük, tudjuk, hogy ez az álláspont sem őszinte keresztény felfogásunkkal, sem pedig tiszta, becsületes magyar felfogásunkkai ellentétben nincs. (Maróthy Károly: Sőt! Szerves folyománya!) % Ház! Ma általában nagyion sokat hangoztatják a szentistváni gondolatot és a_ legtöbbször félremagyarázzák. Szent Istvánnal kapcsolatban én azt a tanultságot vontam le magamnak, hogy Szent István a maga korában mert valóban korszerű lenni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldaton.) és a régi, elavult Magyarország helyén így teremtette meg az új Magyarországot. Szent István, mert a külföldtől tanulni a nélkül, hogy magyarságát feladta volna» (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) de — és ez a lényeg — mert erős lenni befelé is. Vaskézzel letörte a belső reakciót, a régi rendet, amiért egyes romantikus lelkek részéről még ma is sok vád éri. De ennek a régi rendnek, magyar reakciónak a fennmaradása abban az időben a magyarság végleges bukását jelentette volna az akkori új Európában. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Éppen úgy, mint most! — Egy hàng a szélsöbaloldalon: A történelem megismétli Önmagát! — Csoór Lajos közbeszól.) Ezért vállalom a felelősséget. A mi pártunk ilyen szentistváni gondolatban akar harcolni a mai sorsfordulón minden személyeskedés nélkül, a legnemesebb értelemben vett erkölcs eszközeivel. Hisszük, hogy munkánkkal hozzá fogunk járulni az új, népi Magyarország megteremtéséhez és ahhoz, hogy megteremtsük ezen az ősi magyar földön a valóban új magyar életet. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon,) T. Ház! Pártállásomnál fogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy a költségvetést elfogadhassam. {Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 * vitéz Miskolczy Hugó jegyző: (Miután a soron levő és szólásra felhívott Oláh György, Kóródy Tibor és Matolcsy Mátyás nem voit jelen, úgyhogy jelentkezésük töröltetett.) Vajna Gábor! Elnök: Vajna Gábor képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! A külügyi tárca költségvetési vitába alkalmával hangsúlyoztam azt, hogy bármilyen szép programmot adhat a külügyminiszter úr, ez a Programm értékét veszti, ha a kormány kül- és belpolitikai vonalvezetését nem tudja összhangba hozni. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozom azt, hogy ma történelmi időket élünk, a világtörténelem, az európai történelem és a magyar történelem megírása előtt állunk. Ebben az új Európában olyan lesz Magyarország belső és külső élete, amilyen erősek most leszünk. ^ Ehhez belső erőre és lelki békére van szükség, amit a miniszterelnök úr oly gyakran hangoztatott. Kérdezem azonban, lehet-e ezt a lelki békét élni, lehet-e belső testvéri együttérzésben élni és a közös munkára való önkéntes kiállást gyakorolni akkor, ha itt az országban pártok, pártérdekek és osztályok harcolnak s,ezeket ülése 19 UO november 22-én> pénteken, CBencs Zoltán: Kezdjék meg a megszüntetését!) sajtón, rádión át és más eszközökkel csak egyoldalúlág engedik megszólaltatni, bizonyos eszméket, áramlatokat pedig nem engednek vita és megbeszélések útján szabadon kifejlődői. Ha ez így megy tovább, ez a belső lelki hóké sohasem fog megszületni és a lelki egység helyett lelki kettészakadás fog bekövetkezni. (Maróthy Károly: Vállalják a felelősséget!) Ezzel kapcsolatbau elsősorban a sajtó kérdésével legyen szabad foglalkoznom, szeretnék beszélni arról a szellemi szabotázsról, amelyet a sajtó elkövetett a múltban és elkövet ma is» és erre szeretném az igen tisztelt távollevő miniszterelnök úr figyelmét felhívni. A szellemi szabotázs szellemi rombolást és pusztítást jelent. A szabadkőműves sajtó volt az, amely ezzel a szellemi szabotázzsal 1918 október 31-ét előkészítette. Ez a szellemi szabotázs volt az^ amely lehetővé tette, hogy a frontokon a fegyelem megbomolj ( on; amely lehetővé tette azt, hotrv az utóbbi 50 esztendő alatt a közerkölcsök, a valláserkölcsi élet és a családi élet tisztasága oiyan mélyre lesüllyedjen. Ennek egyetlen oka az volt, hogy a sajtóból nem nevelő és nem hírszolgálati eszköz, hanem üzlet lett. Láttuk ezt Angliában is, Anglia abban a pillanatban vesztette el Indiát és világhatalmi állását, amikor sajtója zsidó kezekbe került. Ugyanígy Nagy-Magyarország is akkor veszett el, amikor 67 után a magyar sajtó, egyik lap a másik után, évrőlévre zsicló kezekbe vándorolt át. A zsidó érdekeltségű sajtó nagyon jól tudta, hogy le kell rombolni a közerkölcsöket, mert csak a széjjelzúzott és erkölcsileg romlott társadalomra lebet a forradalmat, a vörös pusztítást felépíteni. Nem akarok bizonyításért a múlt század éveibe visszamenni, nem akarom az előkészítő propaganda munkáját ismertetni, de legyen szabad megemlítenem a Pesti Naplót, amely annakidején Leirer Amália meggyilkolását hónapokon keresztül szellőztette: 10—15 oldalon át a szegény Leirer Amália apját rágalmazta, azt bizonygatta, hogy Leirer Amáliát az édesapja gyilkolta meg, ő követett el ra:'ta erőszakot, stb. Az ilyen újságok és ilyen történetek nem valók a keresztény magyar családok asztalára, az ilyen újság nem lehet egy magyar család lapja. Annak a serdülő fiatal leánykának, annak a gyermeknek ilyen újságot, amely ilyen szennyleírásokat részletez, nem szabad elolvasnia. . Hogy ma ilyen közlemény talán nem jelenhetik meg, abban bizonyos fokig a cenzúrának is szerepe lehet. Méltóztassék visszaemlékezni a Matuskaféle bombamerényletre. Hónapokon keresztül írták az öles tudósításokat, az újság öt-hat oldalon át a Matuska-féle bombamerényletről írtak. Szolgálati időm alatt, a 30-es évek közepén, az egyik dunántúli nagy hadiipari vállalat ellen két fiatal gyerek, Rédl Karcsi és Jóska — 16—18 éves gyerekek voltak — bombamerényletet akartak ejkövetni. A nemzetvédelmi szolgálat csak az utolsó pillanatban, tudta ezt a merényletet megakadályozni. Ennek igen érdekes háttere van. Kihallgatáskor ez a két fiatal gyerek arra hivatkozott, kérem szépen, mi olvastuk a Matuskát, meg volt iï'va a bombamerénylet, mi is akartunk olyan szép kivilágítást rendezni. Tekintettel fiatal korukra, a két gyerek aránylag rövid szabadságbüntetést kapott. Két esztendő múlva azonban újból megkísérelték a bombamerényletet egy