Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-775

Az országgyűlés képviselőházának 158, más helyen. Hála Istennek, ezt is sikerült el­hárítani. Valóban a Népszava, az Az Est, az Esti Kurir Matuskáról szóló tudósításokat hoz­tak s ami újság, lap erről csak a kezükbe jut­hatott, azt kivágták és egy régi piros fénykép­albumba gyűjtötték Össze. r Ez volt a szellemi tápláléka annak a szerencsétlen két fiatal gye­reknek; Itt volt a két Tari gyerek, akik a Keres­kedelmi Bank szabadságtéri fiókjában egy Jól­járt nevű bankpénztárost gyilkoltak meg. Ezek is olvastak az újságokban hasonló történeteket, láttak a moziban és a színházban amerikai bankrablást, autólopást. Ilyen úton akartak ők is pénzhez, vagyonhoz jutpi. A két Tari gye­rek mondta a kihallgatáskor, hogy: mi olvas­tuk az újságban, láttuk a moziban, hogy Ame­rikában ezek a gengszterek olyan nagy urak, hogy New-Yorkban ők választják a főpolgár­mestert és a főkapitányt. Ezeket az egyszerű, szerencsétlen embereket csakis a rossz sajtó, a rossz színház és a sok erkölcstelen mozidarab juttatta az akasztófa alá. Érdekés még, hogy amikor ujjlenyomatot vettek róluk, azt kérdezték az eljáró ügyeletes rendőrtisztviselőtől: mondja csak kérem, de­tektív úr, vájjon a mi fényképünk, amelyet most készítettek és az ujjlenyomatunk holnap benne lesz-e az Est-lapokban? Ez a gyerek ta­lán álbecsvágyból nagyot^ akart egy kislány­nak mutatni, hogy az ő képe benne van az új­ságban és éppen azért ragadtatta el magát. En­nek oka pedig az volt, hogy ilyen rossz, er; kölcstelen, nem lapba és nem a családi élet elé való tudósításokat olvasott. Minden újságíró­nak és minden szerkesztőnek arra kell gondol; nia. — és akkor a sajtó is ilyen lesz erkölcsi tekintetben — hogy: ha volna egy 16 éves leá­nyom, vájjon megírtam volna-e ezt és a kezébe adnám-e nekiî Ha így gondolkodnék min­denki, akkor igen sok ilyen züllesztő és bom­lasztó tudósítás nem jelenhetnék meg. T. Ház! Az elmúlt húsz esztendő alatt kü­lönösen a válópereket és a felekezeti kérdése­ket lovagolták ki a sajtóban. A délutáni lappk hetenként legalább kétszer válóperekről hoz­tak tudósítást. Tudósítottak arról, hogyan le­het kijátszani a gyermektartást és hogy X. Y. ügyében hogyan döntött a Kúria. Ezeknek részletezése nem való a magyar sajtóba és nem való a családi élet elé. Ha valaki megfigyelte, — úgy, mint én — láthatta, hogy 1919 óta a felekezeti kérdést milyen érdekesen élezte ki a szabadkőműves és zsidó sajtó, hogy a magyarságot felekezeti és , foglalkozási alapon rétegezze minél több részre, mert míg a magyarság verekszik, egy­mást üti, addig ők hatalmasodnak. Emlékezzünk vissza, a 19—20-as esztendők elején volt egy katolikus nagygyűlés. Már másriao megjelent a sajtótudósító és érdeklő­dött -Mészáros érseki helynök úrnál, hogy mit határozott a nagygyűlés és mi a helynök úr álláspontja a vegyes házasság dolsrában. Az érseki helynök úr rögzítette az álláspontját. Másnap olyan tudósítás jelent meg, hogy ha az érseki helynök úr elolvasta volna, azt mondta volna, hogy: ezt nem mondtam. De moist jön a trükk. A következő napon egymá­sik laptudósító rohant Debrecenbe a debreceni református püspökhöz. Megkérdezi: nézze ke­gyelmes uram, olvasta-e, mit mondanak ezek a katolikusok? Mi az álláspontjai? Jött azután a tudósítás és 3—4 hétig veszekedtek a sajtó­ban a- katolikusok, reformátusok és az evan­gélikusok.-Mintha üzleti előjegyzési naptárból ülése 1940 novémb er 22-én t pénteken. 775 • vették volna, úgy; ismételték meg minden év­ben ezt a tövisszúrást, ezeket a támadásokat,, amelyek csak egy célt szolgáltak: a magyar . ismerje meg. hogy te református vagy, te ka-, tolikus vagy, te unitárius vagy, vagyis hogy , nem vagyunk mind egyforma magyarok. Eh­hez járult természetesen még a suttogó propa­ganda, amelyről azonban a sajtó nem tehet. Itt van például egy nagyon érdekes ujság­cikkeeske. Ezt az újságot betiltották már. Nem akarok élő újságokra hivatkozni. A Reggeli Újság 1937 május 3-iki számában: »Petrováez ma válaszol a parlamentbén a kereszténységet . ért újabb német támadásokra« — írja a tudó­sító és azt mondja a lap, hogy a Führer és a pápa valami miatt ös^zekülöníböztek, illetve» hogy nézeteltérésük r volt a Hitlerjugend kér­désében. Erre a tudósító megkereste Petrovácz képviselő urat, aki intranziigens keresztény képviselő és megkérdezte, hogy mi az állás­pontja a Führer kijelentéseire nézve. Petro­vácz kép viselő úr nyilatkozott: hétfőn, a kép­viselőház költségvetési vitájában felszólalok és a kereszténységről szóló beszédemben többek közt válaszolni fogok a kancellár kijelenté­seire is. (Mozgás.) Elnök: A t. képviselő úr nagyon jól tudja azt, hogy ha ez az eset meg is történt, sokkal a kormány hivatalbalépése előtt történt. Pet­rovácz képviselő úr már nem is képviselő. Ne méltóztassék ilyen régi ügyeket idehozni, ame­lyekkel csak megtévesztheti a közvéleményt,, mintha most történnének ilyen esetek. Ne mél­tóztassék ilyen teljesen értéküket, tárgyukat vesztett dolgokat idehozni. Méltóztassék köze­lebb érkezni már a tárgyhoz, a miniszterelnöki költségvetéshez. (Helyeslés a jobboldalon.) Vajna Gábor: Ezzel, amit itt elő akartam hozni, csak azt akartam bizonyítani, hogy így ugrattak bele embereket politikai nyilatkoza­tokba, amelyek azután Magyarország részére kellemetlenek lettek volna, de az akkori ház­elnök úr nem engedte meg a képviselő úrnak a felszólalást. Én nem akartam senkit sem gyanúsítani, nem akartam mostani kérdéseket előhozni, épp azért, hogy ne élezzük ki a hely­zetet. Csak arra akartam rámutatni, hogyan dolgozik a rossz sajtó, amit e pillanatban . részben talán csak a cenzúra akadályoz meg. T. Ház! Még egy súlyos kérdésre akarok a sajtóval kapcsolatban rámutatni. A sajtó egy oldalúan dolgozik. Bizonyos sajtónak, a kor­mánysajtónak és vele bizonyos mértékben a szélsőjobboldal ellen együtt állástfoglaló saj­tónak megvan engedve, hogy a szélsőjobboldal egyes tetteit, cselekedeteit üthesse. Hivatko­zom konkrét esetekre. Itt volt a Gruber-eset. Heteken keresztül mást sem csináltak, mint Gruber Lajos képviselőtársunkat ütötték, mar­ták és utána Gruber képviselőtársunk megfe­lelő elégtételt nem kapott. Bizonyos fokig ez erkölcsi kérdés. Ha módot adunk arra, hogy necsak országgyűlési képviselőt, de bárkit be­csületében megtámadjanak, még akkor is, ha ügyészi vádirat van ellene, mert egy ügyészi vádirat még nem ítélet; ha lehetséges az, hogy heteken keresztül azt mondják valakire, hogy gazember, lopott, betörő, stb., ezt megírják és utána majd csak hetek vagy hónapok múlva a nyolcadik oldalon alul félvastag betűkkel írják meg, hogy ezek a közlemények tévesek, hogy ez ,és ez az úr tisztességes ember, akkor ez nem megfelelő, elégtétel. Szerettem volna, ha a miniszterelnök úr is meghallgatta volná * ezt. Javaslom, hogy ilyen esetekben, ba a;

Next

/
Thumbnails
Contents