Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-770

770 Az országgyűlés képviselőházának 158. túlmenően — olyan célokra használtatik fel, amelyek — mint az előbb jellemeztem — belső politikai propagandát szolgálnak. T. Ház! Az interpellációk során, de a mai napon ÍB sokan megemlékeztek már a cenzúráról; én csak mint propagandaeszközről hozok fel róla egy-két példát. Budinszky László képviselőtársunk elmegy Romhányba párthelyiséget felavatni s a felavatás előtt el; megy szentmisét hallgatni. A cenzúra törli azt, hogy Budinszky László nyilaskeresztes képviselő szentmisét hallgatott. Vájjon miért törli* Nem azért-e, mert el van terjedve az országban a hír, hogy a nyilasok istentagadók? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezt akarják terjeszteni!) Ha most — ne adj' Isten - megjelenik egy napilapban az a hír, hogy az egyik nyilas képviselő szentmisét hallgatott, akkor egyszerre összeomlik az a vád és az a rágalom, hogy istentagadók vagyunk. Tehát jön a propaganda, jön a cenzúra és ezt törli. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Államérdek!) A másik szintén ilyen propagandaszerü dolga a cenzúrának az, hogy az egyik újság meg akarta írni, amikor az igazságügyminiszter úr a rehabilitációs törvényjavaslatot beterjesztette, hogy én ezt a javaslatot már egy évvel ezelőtt a Ház elé hoztam. A cenzúra az egész cikket elejétől végéig törölte. Kérdezem, t. Ház, külpolitikai érdek vagy ïontos állami érdek az, hogy az egyik újság ne írhassa meg azt, hogy egy ellenzéki képviselő véletlenül egy évvel megelőzte a kor mányt ebben a gondolkodásban és benyújtotta a rehabilitációs törvényjavaslatot? A harmadik példa — és ezzel be is fejezem a példákat, mert hiszen nem lehet célom példákat felhozni — az, hogy újabban a cenzúra a képviselőházi beszédeket is cenzúrázza. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A Kovarczügyben előterjesztett kisebbségi véleményből szerényen, amennyit most lehet, száz példányt akartam kinyomatni. Beszédemet elküldtem az Athenaeum-nyomdába. Az Athenaeum-nyomda visszaküldte nekem azzal, hogy az előzetes cenzúra ezt a beszédet csak bizonyos . törlésekkel engedélyezi. Ezek a törlések kiteszik a beszédnek minimálisan 60%-át (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) De most nézzük, t. Ház mik azok az igen fontos külpolitikai, honvédelmi, vagy akár más fontos ' állami érdeket érintő részek, amelyeket a cenzúra ebből a beszédből törölt! Törli először azt, hogy Kovarcz Emilnek milyen kitüntetései voltak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csodálatos!), tudniillik ez a vádiratban benne volt. Töröl azután egy részt, amivel való tényt másít meg. Nevezetesen én előadtam itt a Házban, hogy Kovarcz Emilt abban a bizonyos zsinagóga elleni merénylet-ügyben első- és másodfokon — katonai bíróságról lévén szó — jogerősen felmentették. Erre a cenzúra meghamisítja az én beszédemet: törli a részből azt, hogy a bíróság másodfokon felmentette, és bennehagy annyit, hogy az elsőfokú bíróság Kovarcz Emilt ennek a súlyos és főbenjáró cselekménynek a vádja és következményei alól felmentette; tehát bárki, aki most elolvassa ezt a kinyomtatott -beszédet, azt fogja mondani: hohó, ez még nem jogerős, ettől még a másodfokú bíróság halálra is ítélheti Kovarcz Emilt. — Tehát ez az a fontos államérdek, külpolitikai vagy honvédelmi érdek? Az is érinti a honvédelemnek vagy a külpolitikának az érdekét, hogy én azt írom, hogy Kovarcz Emil ezt » cselekményt már egy évvel vagy másfél évülése 19U0 november 22-én, pénteken. vei ezelőtt követte, el és hogy Kovarcz Emilt 1988 októbere óta még nem hallgatták ki? T. Ház! Ezek azok a propagandisztikus eszközök, amelyeket a kormány felhasználhat ugyan, azonban mindenki látja és érzi, hogy a kormány ezekkel a propagandisztikus eszközökkel kizárólag azért él, hogy saját rendszerét fenn tudja tartani. (Maróthy Károly: Meddő törekvés! — Szöllősi Jenő: Nincs itt politikai erkölcs, az biztos!) Én többször kifejd tettem már, hogy a kormány összetéveszti a nemzetet a rendszerrel. Azt, amit az igazságügyminiszter úr mondott — hogy ha véletlenül valamely intézkedés, amely a nemzet érdeké^ ben áll, a rendszernek is jó, arról igazán nem tehet semmit, — én is aláírom, ellenben, amikor egy intézkedés a nemzetnek nem jó, de a rendszernek hasznos, akkor azt az intézkedést szóvátenni és kifogásolni nekünk jogunk, de kötelességünk is. (Palló Iinre: Mit szólsz hozzá, Bandi? — vitéz Tóth András: Nem is figyeltem oda, hogy őszinte legyek!) T. Képviselőtársam: Ilyen propagandaeszköz a 3400-as rendelet is. A 3400-as rendelet eredeti szövegezésében még elfogadható helyesnek és jónak, mert hiszen ez azt mondja ki, hogy olyan egyesületbe nem szabad belépni, ; amelynek törvénytelen céljai vannak. Ezt minj denki helyesnek ismeri el, mi is elismerhetjük, a túloldal is elismerheti. Ellenben mi történt? Jöttek a belső titkos rendelkezések és ezek ki; mondták azt, hogy annak ellenére, hogy pártunk (törvényesen megalakult párt, amely ; majdnem félszáz képviselőt küldött be a parlamentbe, ebbe a pártba szintén nem szabad belépni, mert a 3400-as rendelet szavait kiforgatva, vonatkoztatták ezt a nyilaskeresztes pártra is és a köztisztviselőknek a belépést I megtiltották. Ez propaganda, t. Ház, éppúgy propaganda, mint a 3400-as rendelet visszavonásáról szóíó rendelet is. Ez a rendelet szintén törvényesen jött létre, törvényszerű rendelet; ennek lényege az, hogy : a köztisztviselőknek szabad a pártba belépni. De mi történt? Működik a propaganda, most jön egy belső titkos, bizalmas rendelkezés, '-ez megmagyarázza az egész világos visszavonó rendeletet és azt mondja, hogy köztisztviselőknek nem szabad belépni ebbe a pártba, mert a köztisztviselőnek kutya kötelessége az, hogy a (kormányt, a rendszert támogassa. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: A nemzetköziekhez beléphetnek! Eassayékhoz!) A köztisztviselők mégsem gyerekek, mégis csak meg kellene engedni azt, hogy a köztisztviselőnek saját egyéni felfogása legyen, a politikában meglegyen az ő saját felfogása és ne alkalmazkodjék szolgai módon a rendszer felfogásához, mert előfordulhat az is, hogy a köztisztviselő esetleg nem ért egyet a rendszerrel, nem ért egyet á rendszer vezetésével (Szöllősi Jenő: És módszereivel!) és nem ért egyet a kormány elnök úrral, tehát akkor neki ne legyen más joga, mint hogy a titkos szavazás alkalmával leadhassa vótumát arra a pártra, amelyre akarja, ellenben a maga politikí meggyőződését ne követhesse? T. Ház! Ezek azok a belső propagandaeszközök, amelyeket én helyteleneknek tartok s az ország érdekére károsaknak tartok, bár a rendszer érdekében lehetnek hasznosak.^ De meg kell mondanom azt is, hogy mik lennének azok a helyes belső propagandaeszközök, amelyekkel a kormánynak élnie kellene és meg vagyok győződve arról, hogy ha ezekkel a propagandaeszközökkel élne, akkor az egész országot