Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-770

770 Az országgyűlés képviselőházának 158. túlmenően — olyan célokra használtatik fel, amelyek — mint az előbb jellemeztem — belső politikai propagandát szolgálnak. T. Ház! Az interpellációk során, de a mai napon ÍB sokan megemlékeztek már a cenzú­ráról; én csak mint propagandaeszközről ho­zok fel róla egy-két példát. Budinszky László képviselőtársunk elmegy Romhányba párt­helyiséget felavatni s a felavatás előtt el; megy szentmisét hallgatni. A cenzúra törli azt, hogy Budinszky László nyilaskeresztes képviselő szentmisét hallgatott. Vájjon miért törli* Nem azért-e, mert el van terjedve az or­szágban a hír, hogy a nyilasok istentagadók? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezt akarják terjeszteni!) Ha most — ne adj' Isten - meg­jelenik egy napilapban az a hír, hogy az egyik nyilas képviselő szentmisét hallgatott, akkor egyszerre összeomlik az a vád és az a rágalom, hogy istentagadók vagyunk. Tehát jön a propaganda, jön a cenzúra és ezt törli. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Államérdek!) A másik szintén ilyen propagandaszerü dolga a cenzúrának az, hogy az egyik újság meg akarta írni, amikor az igazságügymi­niszter úr a rehabilitációs törvényjavaslatot beterjesztette, hogy én ezt a javaslatot már egy évvel ezelőtt a Ház elé hoztam. A cen­zúra az egész cikket elejétől végéig törölte. Kérdezem, t. Ház, külpolitikai érdek vagy ïontos állami érdek az, hogy az egyik újság ne írhassa meg azt, hogy egy ellenzéki kép­viselő véletlenül egy évvel megelőzte a kor mányt ebben a gondolkodásban és benyúj­totta a rehabilitációs törvényjavaslatot? A harmadik példa — és ezzel be is feje­zem a példákat, mert hiszen nem lehet célom példákat felhozni — az, hogy újabban a cen­zúra a képviselőházi beszédeket is cenzúrázza. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A Kovarcz­ügyben előterjesztett kisebbségi véleményből szerényen, amennyit most lehet, száz példányt akartam kinyomatni. Beszédemet elküldtem az Athenaeum-nyomdába. Az Athenaeum-nyomda visszaküldte nekem azzal, hogy az előzetes cenzúra ezt a beszédet csak bizonyos . törlé­sekkel engedélyezi. Ezek a törlések kiteszik a beszédnek minimálisan 60%-át (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) De most nézzük, t. Ház mik azok az igen fon­tos külpolitikai, honvédelmi, vagy akár más fon­tos ' állami érdeket érintő részek, amelyeket a cenzúra ebből a beszédből törölt! Törli először azt, hogy Kovarcz Emilnek milyen kitünteté­sei voltak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Cso­dálatos!), tudniillik ez a vádiratban benne volt. Töröl azután egy részt, amivel való tényt má­sít meg. Nevezetesen én előadtam itt a Ház­ban, hogy Kovarcz Emilt abban a bizonyos zsinagóga elleni merénylet-ügyben első- és má­sodfokon — katonai bíróságról lévén szó — jogerősen felmentették. Erre a cenzúra meg­hamisítja az én beszédemet: törli a részből azt, hogy a bíróság másodfokon felmentette, és bennehagy annyit, hogy az elsőfokú bíróság Kovarcz Emilt ennek a súlyos és főbenjáró cselekménynek a vádja és következményei alól felmentette; tehát bárki, aki most elolvassa ezt a kinyomtatott -beszédet, azt fogja mondani: hohó, ez még nem jogerős, ettől még a másod­fokú bíróság halálra is ítélheti Kovarcz Emilt. — Tehát ez az a fontos államérdek, külpoli­tikai vagy honvédelmi érdek? Az is érinti a honvédelemnek vagy a külpolitikának az érde­két, hogy én azt írom, hogy Kovarcz Emil ezt » cselekményt már egy évvel vagy másfél év­ülése 19U0 november 22-én, pénteken. vei ezelőtt követte, el és hogy Kovarcz Emilt 1988 októbere óta még nem hallgatták ki? T. Ház! Ezek azok a propagandisztikus eszközök, amelyeket a kormány felhasználhat ugyan, azonban mindenki látja és érzi, hogy a kormány ezekkel a propagandisztikus eszkö­zökkel kizárólag azért él, hogy saját rendsze­rét fenn tudja tartani. (Maróthy Károly: Meddő törekvés! — Szöllősi Jenő: Nincs itt po­litikai erkölcs, az biztos!) Én többször kifejd tettem már, hogy a kormány összetéveszti a nemzetet a rendszerrel. Azt, amit az igazság­ügyminiszter úr mondott — hogy ha véletlenül valamely intézkedés, amely a nemzet érdeké^ ben áll, a rendszernek is jó, arról igazán nem tehet semmit, — én is aláírom, ellenben, ami­kor egy intézkedés a nemzetnek nem jó, de a rendszernek hasznos, akkor azt az intézkedést szóvátenni és kifogásolni nekünk jogunk, de kötelességünk is. (Palló Iinre: Mit szólsz hozzá, Bandi? — vitéz Tóth András: Nem is figyel­tem oda, hogy őszinte legyek!) T. Képviselőtársam: Ilyen propagandaesz­köz a 3400-as rendelet is. A 3400-as rendelet ere­deti szövegezésében még elfogadható helyes­nek és jónak, mert hiszen ez azt mondja ki, hogy olyan egyesületbe nem szabad belépni, ; amelynek törvénytelen céljai vannak. Ezt min­j denki helyesnek ismeri el, mi is elismerhetjük, a túloldal is elismerheti. Ellenben mi történt? Jöttek a belső titkos rendelkezések és ezek ki­; mondták azt, hogy annak ellenére, hogy pár­tunk (törvényesen megalakult párt, amely ; majdnem félszáz képviselőt küldött be a parla­mentbe, ebbe a pártba szintén nem szabad be­lépni, mert a 3400-as rendelet szavait kifor­gatva, vonatkoztatták ezt a nyilaskeresztes pártra is és a köztisztviselőknek a belépést I megtiltották. Ez propaganda, t. Ház, éppúgy propaganda, mint a 3400-as rendelet visszavo­násáról szóíó rendelet is. Ez a rendelet szintén törvényesen jött létre, törvényszerű rendelet; ennek lényege az, hogy : a köztisztviselőknek szabad a pártba belépni. De mi történt? Működik a propaganda, most jön egy belső titkos, bizalmas rendelkezés, '-ez megmagyarázza az egész világos visszavonó rendeletet és azt mondja, hogy köztisztviselők­nek nem szabad belépni ebbe a pártba, mert a köztisztviselőnek kutya kötelessége az, hogy a (kormányt, a rendszert támogassa. (Zaj a szélső­baloldalon. — Maróthy Károly: A nemzetkö­ziekhez beléphetnek! Eassayékhoz!) A köztiszt­viselők mégsem gyerekek, mégis csak meg kel­lene engedni azt, hogy a köztisztviselőnek sa­ját egyéni felfogása legyen, a politikában meg­legyen az ő saját felfogása és ne alkalmazkod­jék szolgai módon a rendszer felfogásához, mert előfordulhat az is, hogy a köztisztviselő eset­leg nem ért egyet a rendszerrel, nem ért egyet á rendszer vezetésével (Szöllősi Jenő: És mód­szereivel!) és nem ért egyet a kormány elnök úrral, tehát akkor neki ne legyen más joga, mint hogy a titkos szavazás alkalmával lead­hassa vótumát arra a pártra, amelyre akarja, ellenben a maga politikí meggyőződését ne kö­vethesse? ­T. Ház! Ezek azok a belső propagandaesz­közök, amelyeket én helyteleneknek tartok s az ország érdekére károsaknak tartok, bár a rendszer érdekében lehetnek hasznosak.^ De meg kell mondanom azt is, hogy mik lennének azok a helyes belső propagandaeszközök, ame­lyekkel a kormánynak élnie kellene és meg va­gyok győződve arról, hogy ha ezekkel a propa­gandaeszközökkel élne, akkor az egész országot

Next

/
Thumbnails
Contents