Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-771

Az országgyűlés képviselőházának Î58. magra mögött találná. (Maróthy Károly: Több lenne az eredménye!) T. Ház! A leghelyesebb propagandaeszköz, aminek az előállítása pénzbe sem kerül, jó szociális töx'yények hozatala. Jöjjön ide a kormány a Ház elé egy jó földreformtörvénnyel, jöjjön ide igazságos adóreformmal, jöjjön ide a népvéd eleminél, családvédelemmel, munkásvédelminél, jöjjön ide kultúrpolitikával. Ennél jobb propaganda nem kell a kormány részére. (Maróthy Károly: Nem sokba kerül! — Palló Imre: Főleg legyen mindig őszinte!) Azonban meg vagyok győződve arról, hogy ezt a propagandaeszközt a kormány vagy nem akarja vagy nem tudja igénybe venni, mert olyan földreformot, amelyet az ország népe megkíván, ez a kormány nem fog hozni. Félévvel ezelőtt bejelentették a zsidótörvényt, de már arról beszélnek a városban, hogy a kormány visszaszívta ezt az ígéretet és nem is jön a harmadik zsidótörvény. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A választások alkalmából igazságos adórendszerről beszéltünk és ma sincs meg ez az igazságos adórendszer. Hiányzik a népvédelem, az egészség- és családvédelem, hiányzik a családvédelemnek az örökösödési joggal való öszszekapcsolása, hiányoznak azok a szociális politikai törvények, amelyek a legjobb propagandát jelentenék. Ezek mellett a jó szociálpolitikai törvények mellett, amelyek a kormány részére egyedül lehetnének olyan propagandaanyag, amely a nemzet érdekében is van, a propagandába be lehet állítani, a sajtót, a népszerű iratokat, plakátokat, be lehet állítani a színészetet, a vándorszínészeiét és a rádiót. Adjon •a rádió népnevelési vagy ifjúságnevelési előadásokat és ne szedje be azt a drága havidíjat, amiért ma csak csonka műsort ad, (Palló Imre: Balalajka!) A mozit is fel lehet használni a belső propaganda céljaira, de nem olyan módon, hogy ezzel tulajdonképpen a zsidó művészetet és irodalmat pártoljuk, mint ahogyan szerdán Keck képviselőtársam mondotta. Tessék a mozikban kultúrfilnieket, nép- és családnevelési, munkáskérdésekkel foglalkozó filmeket előadni, akkor egészen bizonyos, hogy ez kiváló propaganda lesz. Hogy a belső propaganda nálunk menynyire eltért a propaganda valódi céljától és mennyire a rendszer céljait szolgálja s hogy ezzel szemben a külföldön milyen belső és külső propagandaeszközökkel dolgoznak, erre nézve egy füzetet fogok letenni a Ház asztalára, amelyet tegnap 50 fillérért vásároltam. Ennek a címe: »Derék, szorgalmas, dolgozó és alkotó népünkért harcol Hitler Adolf.« Ebben a füzetben meg van írva, hogy az új .Németországban csak egyféle nemesség van, a munka nemessége; meg van írva, hogy a szocializmusnak első feltétele a népegészségügy és bár itt el kell ismernem a zöldkeresztes mozgalomnak, amely mozgalmat feltétlenül kifej lesztendőnek találnám, valami kevés kis eredményét, rá kell mutatnom elmaradottságunkra. Megírja ez a füzet, hogy az általános műveltség fejlesztése szintén a szocializmusnak alapfeltétele. A művészet a népé, de megvan benne a szociális felelősségnek az öntudata is. Ez a kis füzet gyönyörű képeket vetít elénk a munka szépségéről, a fiatalság testedzéséről, neveléséről, a közösség testedzéséről, munkáslakások épüléséről. Nálunk azt kell hallanunk, hogy a fővárosi lakásokban ma, 1940-ben, még fürdőszoba sincs, amikor Németországban három-négyszobás munkáslakások, természetesen mind. fürdőszobával, épülnek. Propaganda van ebben a füzetben az \ ülése 19W november 22~én

f pénteken. 771 anya, a gyermek és a család felé, mert gyönyörű fényképeket közöl a német családról abban a részében, ahol az egészséges, öt-hat tagból álló családok és gyermekeik napi munkáját ismerteti. Ilyen propaganda volna . szükséges Magyarországon is. Ez volna az igazi belső propaganda. E helyett azonban mit csinál a kormányi Azt a propagandát folytatja, amely kizárólag a rendszer érdekét szolgálja. Ha nem is mennék tovább a miniszterei nöki költségvetésben, ebből az egy tényből kifolyólag, hogy a propagandát annak helyes elképzelésével teljesen ellentétesen fogja meg és az állami pénzen dolgozó propagandát végeredményben a rendszer céljainak szolgálatába állítja, a költségvetést elfogadni nem tudom. (Élénk taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Mester Miklós! Elnök: Mester Miklós képviselő urat illeti a szó. Mester Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk? Halljuk! a széltsőbaloldalon.) Már több alkalommal hallottam itt, hogy a nemzetiségi kérdés a magyarságnak sorskérdése. Ez kétségtelenül nagyon kényes és nagyhorderejű kérdés, de a kellő felelősség tudata azt parancsolja nekünk, hogy erről a kérdésről taktikázás nélkül Elnök: Kérem, a karzatról ne méltóztassék iiitegetni! A karzaton teljesen csendben és rendben kell viselkedni! Mester Miklós: ...őszintén és becsületesen kell beszélnünk, mint minden magyar sorskérrlé«rfíl. Ha végignézzük a képviselőházi naplókat 1867 óta, általában azt látjuk, hogy araikor erről a kérdésről szó volt, mindig kirobbantak a szenvedélyek. Annak, hogy most aránylag csendben lehet ezekről a dolgokról beszélni, egyfelől az az oka, hogy üres a túlsó oldal, (Donáth György előadó: Gacs János beszéde alatt ez az oldal is üres volt! — Zaj a szélsőbaloldalon.) másfelől pedig az, hogy nincsenek még itt nemzetiségeink képviselői. Magunk között könnyű erről a kérdésről beszélni, amikor azonban őket kellene meghallgatnunk vagy ők kellene, hogy minket meghallgassanak, akkor egészen máskép alakulna a helyzet. ÉH most a magam részéről igyekszem mindent elkövetni, hogy lehetőleg tárgyilagos maradjak, mert meggyőződésem szerint minden szén vedéi y eskedés és a néma hallgatás egyformán nem érdeke ennek a nemzetnek a jelenlegi nagy európai sorsfordulón. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ahhoz, hogy azúj Magyarország kialakuljon és az ú] Európában megfelelő helyet foglaljon el, szükséges, hogy minden magyar a saját fajtája &2?retetét össze tudja egyeztetni lelkében a mát» népek iránti őszinte megbecsüléssel. (Helyeslés a szélsőhal oldalon.) Termesztésen az éremnek két oldala van. Ez a szabály áll az itt lakó testvérnépekre is. A kezdeményezésnek azonban tőlünk, az államvezető magyar néptől kell kiindulnia. A kölcsönös tisztelet és megbecsülés alapja a kölcsönös megismerés. Ez elsősorban kultúrpolitikai feladat és erről most nem akarok részletesen beszélni. Tegnap a kultusztárca tárgyaiásásánál részletesen kitértem a kérdésnek erre a vonatkozására; most csak annyit említek meg, hogy ma is ismerjük egymást tö bb é-keyésbbé m agyarok és nemzetiségek, de 114*