Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-763

Az;argzággttülés MvvketyfcázáMaklSS. Bekenntnis nach freiem Eranessen handeln könne, anerkennen wir ebenso nicht, wie auch die Pfeilkrenzierpartei.« Tehát nem ismeri el semmi körülmények között. (Tovább olvassa): »Der Volksbund erhebt auf das ungarl. Deutschtum Totalitätsanspruch ... »freie VV ahl zur Entscheidung« — ist unbekannt.«. Nem tu­dom, szükséges-e lefordítanom. Azt hiszem, valamennyien meg méltóztattak érteni, mi van ebben a cikkben. Tagadja, hogy mi ebben a kérdésben lelkiismereti szabadságunkat követ­hetjük és másképpen merjünk gondolkodni, mint ők. Ezt tagadom. Es ebben a kérdésben nem ismerek el illetékesnek semmiféle kor­mányzatot. (Reibe! Mihály: Ügy van! Nincs is ehhez joga kormánynak!) A másik érdekes dolog az, amit a »Nation und Staat«, a »Deutsche Zeitschrift für das europäische Nationalitätenproblem« ír. Ebben az egyezmény megkötése után írt egy cikket »Ungarns Nationalitätenproblem zwischen Ges­tern und Morgen« cím alatt egy 4 Herbert Stel­zer nevű előkelő idegen, akinek megállapítá­sait, mint hívatlan prókátorét, vissza kell uta­sítanom. A kérdést olyan formában tárgyalja, ahogyan az a magyar-német jób arátságnak nem felel meg, hamis színben állítván be a helyzetet a múltra, a Gestern-re vonatko­zólag, Morgen-re vonatkozólag pedig olya­nokat követelve, amiket én, mint sváb soha nem kérnék, mert ez ellenkeznék a magyar haza iránti hűség és hála követelmé­nyeivel. (Éljenzés és taps a jobb- és baloldalon és a közepett.) És ezt nekünk szinte hivatalosan kell tudomásul vennünk, szerintük, mert sorról­sorra egymásután írja elő! a cikkíró, hogy az egyezmény végrehajtását milyen formában kö­veteli. (Rassay Károly: ök!) Először is azt mondja (olvassa): »Der »Volksbund der Deut­sehen in Ungarn« ist die alleinige Organisa­tion, die berufen ist, darüber zu entscheiden. wer Volksdeutscher ist.« Tehát ő egyedül van hivatva megállapítani, hogy ki itt a német és nem az. Nagyon érdekes ez a megállapítás, amikor azt mondja (olvassa): »•.. denn es kann leicht beispielsweise die Lage entstehen, dass die früher assimilierten Beamten sich plötz­lich ihrer deutschen Abstammung entsinnen und die ungarische Regierung bei der Beset­zung von Beamtenposten mit Deutschen darauf hinweisen kann, dass durch die nun sich zum Deutschtum bekennenden Beamten der prozen­tuale Anteil der Volksgruppe an der Beamten­schaft gemäss des Wiener Abkommens erreicht wurde.« Igen érdekes ez is, úgy látszik, ő arra a régi, még Ugrón Gábor által tett kijelen­tésre céloz, amely szerint korrupt középosztály van ebben az országban. Azt hiszem, — úgy véli — azért szükséges a Volksbund elismerése, mert különben nagyon sokan lesznek, akik egy­szer felfedezik, hogy egyik magyar ősükben né­met vér folyt és jelentkeznek. (Űgy van! Űgy van! balfelől. — Rassay Károly: Ezért kellene tisztázni határidő alatt, hogy ki hová tarto­zik!) Ez teljesen helyes, képviselőtársam. A tisztelt úr azonban elfelejtette, hogy először a saját portája előtt kellene söpörnie, őhozzá a legközelebb áll az úgynevezett Volksbund és annak vezetőségében a következő neveket talá­lom: van itt egy bizonyos Faul Farkas, Faul­ból lett Farkas, most bizonnyal ismét Faul lesz. Hogy ez miért inkább volksdeutsch, mint mi, akik megtartottuk az eredeti nevünket, azt nem tudom. Ennek a Volksbundnak egy másik vezetője, egy Sárközi nevű úr. Nem tudom, mennyire volks deutsch ez. a név. Itt van egy Szikra-Nönnenmacher nevű úr. Azelőtt Szikra ülése 19UO november 22-én, pénteken. 763 volt, most Nonnenmacher. Van egy László József nevű úr, egyszer felfedezte magáról, hogy ő német és azóta csak Sepnek írja ma­gát. László Sep. (Rassay Károly: Maradjon is az! — Meskó Zoltán: Helyes! Tiszta képet ké­rünk! Semmi mást! Mindenki becsületesen mondja meg, mi akar lenni! — Űgy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon. — Krúdv Ferenc: Lássuk, ki mit akar!) De tovább megyek. A másik pont, amit az egyezménnyel kapcsolatban követelnek, a kö­vetkező (filvassa): »Gemäss dem Wiener Ab­kommen müs s ten mit sofortiger Wirkung alle wirtschaftlichen Benachteiligungen, Anpran­, gerungen, Beleidigungen und Entrechtungen Volksdeutscher, sowohl im zivilen Leben als auch beim Militär ei agestellt werden«. En soha nem éreztem, hogy bármi tekintetben hátrány­ban lettem volna gazdasági vagy katonai té­ren. (Közi Horváth József: A magyarok vol­tak gazdasági hátrányban ós ma is azok van­nak! — Bajcsy-Zsilinszky Endre: A magyar­ság kisebbségi sorsban van ebben az or­szágban!) De van itt egy — azt kell mondanom —­szerencsétlen követelmény, amely szerint (o% vassá): »Auf Grund des Artikels 1. der Wiener Vereinbarung es muss verhindert werden, dass auf Deutschem Volksboden auf Staats­kosten Magyaren angesiedelt werden, die dann den Lebensraum des deutschen Dorfes been­gen.« Hát ez borzalmas, uraim! (Űgy van! Űgy van!) Magyarországon, Magyarország szent­istváni birodalmában nincsenek tót, német és rutén földek. (Űgy van! Űgy van!) Ez a föld Magyarországé, Szent István birodalmáé, amelyben — hála Isten — lehetett a múltban és — meg vagyok győződve — a magyar kor­mányok által a jövőben is lehetővé fog tétetni, hogy németek is éppúgy, mint a magyarok, szerezhessenek földet. Ha ez a tisztelt előkelő idegen, ez a hívatlan prókátor eljön velem az én szűkebb hazámba, Tolnába, Baranyába, vagy akár Bácskába, — mert ezt is megemlíti, a Grenz-zónát — megláthatja, hogy a németek­nek tényleg nem engednek-e földet venni. Meg­láthatja, hogy ez, a terület nem a számarány­nak megfelelően, hanem sokkal, de sokkal na­gyobb mértékben van a németek kezében. De megállapítom azt is, hogy az a követelés, hogy magyar ott ne vehessen földet, (Közi Horváth József: De akkor a németek se^vehessenek magyar területen!) a legnagyobb értelmetlen­ség. Hiszen önök már láttak egymás mellett német és magyar községet. A magyar község határának nagyobb részét éppen a svábok vet­ték meg szorgalmuk és tehetségük révén. Hát szabad és lehet nekik a bécsi egyez­ményre hivatkozva ilyen követeléseket felállí­tani, hogy a kormány ne engedje meg. hogy azokon a területeken magyar is vehessen föl­det, csak német, mert az egy »deutscher Volks­boden«! En, a nem magyar, hanem német, uta­sítom ezt vissza, mert erre semmi szükség nincs. (Űgy van! Űgy van! — Taps a jobbolda­lon és a középen.) Követeli az organizációt. Helyes, a magam részéről semmi kifogásom nincs ellene. (Sze­der Ferenc: De a magyaroknak is!) Erre vo­natkozólag leszek bátor kérést intézni a mi­niszterelnök úrhoz. (Rassay Károly: Halljuk! Halljuk!) „ , „ í T . A Volksdeutseh-okat illetőleg követeli, hogy az államnál és a közigazgatásnál szám­arányuknak megfelelően kapjanak képviseie­113* : '

Next

/
Thumbnails
Contents