Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-764

764 Az országgyűlés képviselőházának Iff tét. (Közi Horváth József: Úgyis többen vannak! — ßassay Károly: Ehhez először tudni kell, hogy kik ők! — Hát lássuk!) Azt mondja, például a katonaságnál is megfelelő elhelyezkedést követelnek. Erre én csak egyet állapítok meg. A vezérkar iőnöke, Werth Henrik, — mindenki tudja — nem törzsökös magyar. (!Szeder Ferenc: Szerényen szólva!) Követeli továbbá a frei nationalsozialistische Weltanschauung elismerését. Ügy tudom, ez elé senki akadályt nem gördített, hiszen a nyilasok a mai napig is ezen az állásponton vannak, sőt, — amint az előbb hallottam — Jáross t. képviselőtársam is így nyilatkozott. Nem tudom elhinni, hogy ezt a kormány megakadályozta volna, hiszen akkor nem ők lennének itt ötvenen, hanem a kisgazdapárt volna a Házban nagyobb számban. Ennek tehát semmiféle akadálya nem volt. (Nagy Ferenc: Csakhogy a kisgazdapárt veszedelmesebb volt! — Meskó Zoltán: A pártnak egy kicsit zsidószaga volt! — vitéz Makray Lajos: A kereszténypártnak is zsidószaga volt! — Elnök csenget) Ugyanez az úr ebben a Nation und Staatban gróf Teleki Pál miniszterelnök úr beszédét, amelyet »Klausenburg«-ban, (Felkiáltások: Klausenburg? ) — igen, Klausenburgnak írja — tehát Kolozsvárott tartott, támadja, mert a miniszterelnök úr merészelte a szentistváni ideológia alapján állva kifejteni az Ő nézeteit. (Egy hang half elöl: Hol a cenzúra?)) Mi igenis sokan vagyunk miniszterelnök úr, — többen mint néhányan hiszik, ebben az országban — olyan svábok, akik nem vagyunk hajlandók ennek az egyezménynek alapján sem belépni a Volksbundba. (Élénk helyeslés, lelkes éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Mi a szentistváni gondolat alapján állva, itt csak e

gy egységes politikai nemzetet ismerünk, (Ügy van! Ügy van! Taps.) amelyen belül mi büszkén valljuk magunkat németeknek, de sorsközösséget akarunk fájdalomban, örömben, bánatban és mindenben a magyarsággal, (Lelkes éljenzés és taps.) amelyhez bennünket több százéves multunk füz. . Kérjük azonban a mi álláspontunk honorálását is s ezért a következő kérdéseinkre kérek a miniszterelnök úrtól határozott, világos és félre nem érthető választ. (Halljuk! Halljuk!) Először is mi a jogi helyzete azoknak, akik nem hajlandók a Volksbundba belépni, másodszor, mi a jogi helyzete azoknak, akiket a Volksbund nem vesz fel. (Derültség. —Gr. Teleki Pál miniszterelnök: Ugyanaz, minden különbség nélkül!) Elvégre miniszterelnök úr, itt népszámlálás lesz, most szavaztuk meg a törvényt s nem tudom, hogy január 31-én vagy február 28-án mi lesz azokkal, akik nem fog nak jelentkezni felvételre és mi lesz azokkal, akik jelentkeznek, de akiket nem vesznek fel. Határozott és világos választ kérek a mi niszterelnök úrtól. Hiszem és remélem, hogy a kormányelnök úr megnyugtató nyilatkozatokat fog ebben a kérdésben tenni, amelyeket sokezren, sőt sokszázezren várunk. (Felkiáltások balfelöl: Milliók várják!) Mi csak azt kérjük a magunk számára, hogy a magyar alkotmány, a magyar törvények, a magyar rendeletek és szabályok értelmében megillető jogokat mi is gyakorolhassuk. Mik ezek, igen t. miniszterelnök úr? Az első az, hogy anyanyelvünket szabadon használhassuk; (Egy hány half elől: Most is lehet!) a második az, nogy német népiségünket továbbra is megőrizhessük és népi életünket élhessük; (Egy hang jobbfelöl: Az is megvan!) . ülése 19hO november 22*én

f

. péntekén. harmadszor az, hogy felekezeti és községi iskoláinkban gyermekeinket saját anyanyelvükön taníthassuk; negyedszer az, hogy nekünk is méltóztassék sajtót engedélyezni; (Élénk helyeslés.) Ötödször azt, hogy kultúránkat fejleszthessük és az egyesülési jogot, amely minden más polgárt megillet ebben a hazában, méltóztassék a mi számunkra is elismerni és megadni. Ezek azok, amiket kérek a miniszterelnök úrtól nem a magam számára, hanem a velem hasonlóan gondolkozó sok ezrek és százezrek számára. Biztosíthatom a miniszterelnök urat, hogy ez a sok ezer és százezer ember hűségében nem fog megtántorodni (Ügy van! Ügy van!) s a jövőben is ugyanazt fogja tenni, amit évszázadokon keresztül tett eddig: hűséggel és hálával ragaszkodni ehhez a hazához. Mi, miniszterelnök úr, ebben a szentistváni birodalomban megtaláltuk a múltban a mi életlehetőségünket és hisszük, hogy a jövőben is meg fogjuk találni. Az elmúlt történelmi pillanatokban, amidőn a dicső magyar hadsereg bevonult az erdélyi részekre és a rádió mellett ülve hallgattam azokat a köszöntő szavakat, amelyeket az ottani magyar vezetők intéztek a bevonuló hadsereg vezetőihez és tábornokaih'oz, amikor hallottam arról a huszonkétéves rabságról, arról a sok szenvedésről, fájdalomról, vagyonkobzásról, bebörtönzésről, amiről azok a szónokok beszéltek, amidőn azt a kisebbségi sorsot ecsetelték a rádión keresztül s amikor hallgattam itt a Házban Pál Gábornak, Erdély képviselőjének (Éljenzés.) emlékezetes, megrázó és megható beszédét arról a kisebbségi sorsról, amelyben nekik huszonkét éven át részük volt, akkor én, a kisebbségi, gondol-, kodtam arról, hogy én és fajtestvéreim éreztük-e azt» hogy kisebbség vagyunk? (Hosszantartó lelkes éljenzés és fa]ps.) Gondolkodtam erről s azzal zártam be gondolataimat és azzal zárom be most beszedemet, hogy »Isten áldd meg a magyart!4 (Hosszantartó lelkes éljenzés, helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Csoór Lajos! Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Azt hiszem mindnyájunk nevében csak őszinte köszönetünket és elismerésünket fejezhetjük ki Klein Antal képviselő úrnak (Ügy van! Lelkes éljenzés. —r Váczy József: Éljenek a hazafias svábok! — Meskó Zoltán: Ez szolgálja a magyar-német barátságot!) azért a bátor kiálláísért, amelyet itt tanúsított a magyar nemzeti eszme, a helyesen felfogott magyar nemzeti külpolitika és az igazi magyar-német barátság érdekében is. (Meskó Zoltán: Ügy van! Az ilyen beszéd szolgálja azt!) Azt mondotta, hogy százezreknek é« százezreknek nevében fejezi ki azt az álláspontot, amelyet kifejtett (Felkiáltások: Igaz!), és én hozzátehetem, hogy ez milliók álláspontja iSj a magyar milliók álláspontja. (Úgy van! ügy van! Éljenzés és taps.) T. Képviselőház! Ezeket a kérdéseket akartam én is kifejteni és csak örülhetek annak, hogy helyettem egy németajkú, németszármazású képviselőtársam mondotta ezeket el s így a magyar parlamentet nem lehet azzal vádolni, hogy azok a rebellis, elégedetlen magyarok bontják meg a békét és a barátságot. Én is ahhoz az állásponthoz tartom ma-