Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-762
762 Az országgyűlés képviselőházának 158. kérdést, a német népcsoport ügyének kérdését kívánom itt szóvátenni. Ugy érzem, hogy ehhez jogom van és ez kötelességem is. (Ügy van! Ügy van!) Jogot ad erre származásom és érdekeltségem, kötelességemmé teszi pedig az a hála és az a hűség, amellyel igenis, neJnink, a német népcsoport tagjainak kötelességünk viseltetni a magyarsággal szemben. (Elénk taps.) {Szükségesnek tartom előrebocsátani, hogy jól tudom, igen kényes kérdés az, amiről ina szólni fogok és éppen azért szegezem le, hogy egyedül és kizárólag a magam saját véleményét mondom. Minden egyes szavamért helytállók. A kormánypárthoz nem tartozván, en gem semmiféle pártkötelék nem kötelez, tehát a kormányt sem feszélyezhetem, ugyanakkor azonban mint ellenzéki is nagyon jól tudom, hogy mivel tartozom az ország érdekeinek, az ország külpolitikai érdekeinek. Semmi tekintetben nem helyeslem, hogy erről az oldalról bármilyen párt részéről külpolitikai tekintetben a kormánynak nehézségeket akarnak okozni. (Taps a jobboldalon és a középen.) A mai időkben az ellenzék részéről is kötelességünk a kormánynak nem nehézséget okozni, hanem ezekben a kérdésekben igenis minden tekintetben tiszta helyzetet teremteni, a kormány számára lehetővé tenni azt, hogy ilyen kényes kérdéseket is a közérdeknek megfelelően tudjon megoldani. Szükségesnek tartom azt is leszögezni, hogy az én politikai pártállásom sok tekintetben talán kint és itt ezen az oldalon is helytelen megvilágításba 'helyez engem. Ügy tűnök fel, mintha talán külpolitikailag nem lennék a legerősebb, a legintrazifensebb német barátság mellett. Én igenis a ormány külpolitikáját a legszerencsésebbnek tartom. (Úgy van! Ügy van!) En Teleki Pál gróf miniszterelnök úr külpolitikáját minden tekintetben, száz százalékban helyeslem. (El± jenzés.) A magam részéről örömmel üdvözlöm ezt a. politikát, neki igenis nagy érdeme az, hogy itt ülnek Erdély és a Felvidék képviselői, aimiért hála és elismerés illeti meg őt. (Ügy van! Úay van! à jobboldalon.) T. Ház! örömmel üdvözlöm abból az alka-, lomból is, hogy tegnapelőtt aláírta azt a szerződést, amellyel a kormánypárt politikája, pozíciója igenis megszilárdult és minden né-" ven nevezendő hírek, amelyek itt bármi tekintetben mást hirdetnek, megdőltek. Nekünk igenis erős kormányzatra van szükségünk a mai viszonyok között. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Valaki azt kérdezhetné, hogy mivel én itt vagyok s a kormanyelnök úr külpolitikája mellett így nyilatkozom, mi tart engem vissza és miért nem támogatom őt. Ebben a tekintetben is egészen őszintén meg kell mondanom a, véleményemet. A miniszterelnök úr gesztióit a legnagyobb rokonszenvvel tekintem és nézem; Tudom, hogy benne a legjobb akarat van meg, de ugyanakkor meg kell állapítanom, miniszterelnök úr, hogy gazdasági politikusaiban nem a legszerencsésebb, gazdasági politikáját balkézzel vezetik. Tudom, h'ogy a miniszterelnök úr nagyfokú elfoglaltsága mellett, nem foglalkozhatik mindennel. A másik dolog, amire rá akarok mutatni, igen t miniszterelnök úr, hogy az összeférhetlenségre és a közéleti tisztaságra méltóztassék szigorúbban felügyelni. A harmadik a gazdasági őrségváltás; amelynek tekintetében kifogásolni-.; valókat látok. Nem hiszem, hogy á zsidó tör; vgny ;esak azt célozta, hogy a szakértelemmei bíró| zsidók helyett szakértelem nélküli poliUése 19 W november 22-én, pénteken. tikusokat juttassunk minden pozícióba, amit sajnos, az utóbbi időben napról napra tapasztálunk és látunk. Ezek azok, amelyek, sajnos, a miniszterelnök úr iránt egyébként érzett legmesszebbmenő bizalmam ellenére nem te->, szik ' lehetővé, hogy a kormányelnök úr politikáját minden tekintetben támogassam. ' ... (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Amint mondtam azonban beszédem elején» a kisebbségi kérdésről kívánok szólni és a magyar-német egyezményről kívánok a miniszterelnök úrtól felvilágosítást kérni. Augusztus 30-án minket, sok németet és svábot enyhén szólva meglepett, sok tekintetben talán megdöbbentett ez az egyezmény. Ne kern jogom van ezt mondani. Nem konjunkturális németbarát vagyok. (Ügy van! Ügy van! 0 baloldalon.) En mindenkor az voltam, akkor is. amikor mások még nem mertek kiállni. Azért, amit most itt mondok, helyt kívánok állni. Megmondom, hogy miért tartom ezt az egyezményt, amelyet alá méltóztatott írni, szerencsétlennek mind magyar, mind német szempontból. Magyar szempontból azért, mert megbontja ennek a nemzetnek közjogi egységét, népcsoportokat ismer el majdnem mint jogi személyeket; német szempontból azért mert minket németeket olyan helyzetbe hoz, hogy számunkra egy szellemi ghettót teremt sokkal több hátránnyal, mint előnnyel. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez elkülönülést, szembenállást fog eredményezni, mélyen t. miniszterelnök úr. Lehetetlennek tartom azt, hogy minket kötelezhessenek arra, ami nonsens a magyar alkotmányban és amit az nem ismer, hogy az egyezmény szerint ugyanis nem elég a magam akaratának kifejezése, hogy milyen népcsoporthoz akarok tartozni, hanem egy fórum, egy személy, vagy egy társadalmi egyesület amelynek közjogi funkciót, hatósági hatáskört biztosít az egyezmény, állapítsa ezt meg. (Egy hang a baloldalon: Itt a baj!) Ez lehetetlen, igen t. miniszterelnök úr. Sem Teleki Pál kormányának, sem semmiféle magyar kormánynak, de a német kormánynak sincs joga arra, hogy minket egyszerűen mint leltári tárgyakat ide vagy oda áttegyen. (Egy hang a baloldalon: Ez az igazság! — Zaj. — Elnök csenget.) En a magam részéről érzem ós tudom, hogy engem a Teremtő szabad akarattal teremtett erre a földre és ezt a szabad akaratota lelkiismereti szabadságot semmiféle kormánynak nincs joga tőlem elvenni. Már ntdig ezt az egyezményt különösen az utóbbi időkben, úgynevezett majdnem hivatalos fórumok is így magyarázták. A Deutsche Zeitung, amely a Volksbund hivatalos lapja, midőn a nyilasokkal vitázik arról, hogy joguk van-e nekik a német falvakban szervezkedni, igen vagy nem, olyan álláspontot foglal el a nyilasokkal szemben, amelyet én azonban a magam részéről semmiféle körülmények között nem tudok elfogadni, de ez az ő belső ügyük. A mi ügyünk, a liéimetek és a svábok ügye egészen más. Azt mondja tehát a hivatalos lapjuk (olvassa): »Der Volksbund hat aber heute schon, zufolge der klarumsehriebeneh Bestimmungen des Wiener Vertrages' das Recht zum Totalitätsanspruch auf unséra Volksgruppe erhalten. Jene individuelle Freiheit, wonach der Einzelne in so wichtigen Fragen wie Weltanschauung und politische»:
