Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-750
750 . Az országgyűlés képviselőházának 158. ülése 1940 november 22-én, pénteken. tatni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Mozgás a jobboldalon.) Sajnos azonban, nálunk sok minden következés mellett ez is következik belőle. T. Ház! Ha nem méltóztatnak sajnálni a fáradságot és méltóztatnak átnézni a világháború alatti képviselőházi ülések naplóit, akkor meg méltóztatnak állapíthatni Balogh Jenő volt igazságügy miniszter többszöri felszólalásából és interpellációkra adott válaszáéból azt, hogy a világháború alatt, amikor. benne voltunk egy hallatlan vérzivatarban és többek között a magyar nemzet is élet-halál harcát vívta, nem volt előzetes cenzúra Magyarországon. (Közbeszólások a jobboldalon: Elé a hiba volt! — vitéz Lipcsey Márton: Meg is volt az eredménye!) Igen t. képviselőtársaim, méltóztassanak csak megnyugodni (vitéz Lipcsey Márton: De nem nyugszunk meg! _ — Elnqk csenget.), hogy én éppen olyan szigorúan bírálom el ezt a kérdést, mint képviselőtársaim és én is rögtön kifejezést adok aggályaimnak. Ebben az időben nem volt előzetes cenzúra, de igenis, volt — nem méltóztattak megvárni mondatom második részét —^előzetes tájékoztatás. Ez az előzetes tájékoztatás azonban pártokon felül állt és megtörtént, hogy a miniszterelnök beszédét is eltájékoztatták, sőt megtörtént, az. hogy a királynak egy táviratát nem engedték közölni, mert zavarta volna a köznyugalmat. Előzetes cenzúra, úgy, amint most van, akkor nem volt és ha (bevezették is, egy-két hetilapnál vezették be, amely rákon- • cátlankodott, és bevezették egy-két hétre, amikor Magyarországon a legnagyobb események történtek, amikor Magyarországon a horvát szeparatisztikus törekvéseket már nyiltan^ tárgyalhatták, amikor Csehszlovákia már nyiltan i«leTit°tt be igpnvf 13 mag^r vármee'vére a Felvidéken. És kérdezem, t. Ház (vitéz Lipcsey Márton közbeszól.), és kérdezem, igen t. képviselőtársam, vájjon jobb lett volna-e teljesen elhallgatni, letagadni ezeket a problémákat, úgyhogy azután ezek egyszerre törtek volna fel a háború befejezése után (Egy hana a szélsobaíoldalon: így is tájékozatlanok voltunk!) Eigyre azonban a háború alatt még gondolni sem mertek: nem mertek gondolni arra, hogy a képviselőházi beszédeket megcenzurázzák. (Szöllősi Jenő: Ez az! — Egy hang a középen: Eléq baj!) Kérem, igen t. képviselőtársam, méltóztassék egy kis bizalmat előlegezni, akkor is, hogyha én az ellenzéki padokban vagyok, (vitéz Lipcsey Márton: Nehéz! Tapasztaltuk, hogy nehéz!) Elhiszem, hogy nehéz, képviselőtársam, de ha mégis megajándékoz vele, a végén azt fogja mondani, hogy igazam van. Szerintem a házszabályok kifejezetten is ellene mondanak annak, hogy a képviselőházi beszédek megcenzuráztassanak. (Szöllősi Jenő: Már pedig szörnyen megcenzurázzák!) Legyen szabad hivatkoznom a házszabályok 4. címére, a nyilvánossággal foglalkozó címre. Azt mondja az egyik szakasz, hogy a Ház ülései nyilvánosak. Azt mondja a következő paragrafus, hogy a gyorsíróknak és a naplószerkcsstőnek külön hely dukál, a következő paragrafus szerint a hírlapok tudósítóinak ugyancsak külön helyet kell kijelölni, azután a 174. $ szerint a hírlapírók, helybeliek, továbbá vidékiek és külföldiek számára is külön páholy készítendő. Mit jelent ez*? Azt jelenti, hogy az t újságot az újságírók írják, nem pedig a cenzúra. A házszabályok a magyar alkotmányosságnak része. Ha ezek a házszabályok úgy .intézkednének, hogy a cenzúra számára külön hely volna itt, mert a cenzúra írja, a cenzúra irányítja a lapokat, akkor én a magyar r alkotmányosság szellemében lévőnek látnám és helyesnek tarlanám a dolgot. (Zaj a fabboîdqîon,* Itt vau egy másik dolog- A házszabály okban látom, mi az elnök határkőre, A magyar képviselőház elnökének joga van a következőkhöz: javaslatom tehet, ^ hogy a gyorsírói feljegyzésekből valami sértő nyilatkozatot töröljenek, javaslatot tehet, hotry a Ház'naplójából valami sertó nyilatkozatot kihagyjanak. Az elnök tehát, amennyiben büntetendő cselekmény formájában követett el valaki valamit, - elszólta magát, vagy helytelen kifejezést használt — indítványozhatja ennek a Ház naplójából való törlését. Ugyanakkor a sajtócenzura, ahol fiatal miniszteri titkárok döntenek afelett, hogy mi jelenjék meg a magyar törvényhozás házában elhangzott beszédekből, ez a miniszterelnökségnek alárendelt hivatal nagyobi) hatáskörrel rendelkezik, mint a magyar törvényhozás képviselőházának elnöke. Méltóztassék nézni ezt az őrült különbséget! (Szöllősi Jenő: Igaz! Komoly dolog!) Én azt mondom, helyesebb lehet, ha diktatórikus módszerekhez fordulunk, de akkor a diktatúrát méltó férfiak nyiltan gyakorolják, ne pedig méltatlan férfiak még méltatlanabb alantasai titok ban. (Tar>s a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Milliók véleményét nyomják el akkor, amikor az újságírók tollát megfogják. Ez kétségtelen dolog. Mostani beszédem szűk keretén belül nem kívánok ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni, de kijelentem, hogy nagyon sok érdekes adatot fogok még e tekintetben a Ház elé hozni és be fogom bizonyítani, hogy a kormány ezt a kivételes rendszabályon alapuló jogát nemcsak a nemzet érdekében, hanem saját hatalmának öregbítésére is használja fel. (yitéz Lipcsey Márton: Majd maga határozza meg! Kicsi maga ahhoz! — Szöllősi Jenő: Pártszsmpontból ítélt a cenzor! Bizonyítani fogom!) Örülünk annak, hogy a miniszterelnök úr a kisebbségi kérdést meg akarja oldani. Azt kell azonban kérnünk, hogy ahogyan a kisebbségeknek nagyon helyesen megadta a gyülekezési jogot, az egyesülési jogot és a sajtójogot, Magyarországon mi magyarok ne maradjunk el a kisebbségektől és nekünk is méltóztassék ezeket a jogokat megadni. Még a zsidókérdésről néhány szót. Erről a kérdésről érdemben nem beszéltem; most is csak "egy rapszodikus mondatot mondok, amelyben megvonom az első és második zsidótörvény helyes mérlegét. Miben áll ez u í Mi nem intéztük el a zsidókérdést, de a zsidók elintézték a magyar és keresztény kérdést. Hogyan? Ügy, hogy alkalmaztak üzleteikben és vállalataikban egy-két magyart. Belekalkuláltak bennünket a rezsijükbe, a költségvetésükbe (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), ezt a rezsit Hozzáadták az árakhoz és visszautalták, áthárították ránk, magyarokra. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez történt, ez a második zsidótörvény igazi mérlege. (Mosonyi Kálmán: A strómanok ellen egyszakaszos törvényt! — Zaj) A miniszterelnök úrnak tehát csak a tárca keretében megmutatkozó vonalvezetése a következő. A második zsidótörvény végrehajtásához nem ad pénzt; a harmadik zsidótörvényt bár beígérte, a mai napig nem hozta; nem tisztogatja ki még a sajtóból, a közvéle-
