Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-749

Az országgyűlés képviselőházának 158. magyar sajtóra vonatkoznak. Feltártam, hogy Ágai Béla, Berényi Sándor, Elek Hugó, Dick Bódog, Fodor Oszkár, Kallós Oszkár, Lázár Miklós, Révai Béla ós a többi zsidó miképpen tartanak még ma is kézben strómanok háta mögött egy-egy magyar lapot és ezáltal hogyan és miképpen tartják kézben a magyar közvéleményt. Szóvátettem, hogy a sajtókamarának még mindig 25%-a zsidó származású, rokonságú vagy érdekeltségű emberekből áll; szóvátettem a kormánynak P-vel megtoldott »Pest« című lapját és szóvátettem »Magyarország« című lapját, hogy ott hány és hány zsidó van még ma is, és elmondottam azt is, hogy a kormánynak a külföld felé szóló szócsövénél, a »Pester Lloyd«-nál még mindig 60—70% a zsidók száma. Kérdezem: kinek a számára szavazzák meg odaát a túlsó oldalon a sajtóalapot ? Megengedem, hogy jó és nemzeti célokra is megy belőle, de állítom, hogy a »Pester Lloyd« cimű lap 700.000 pengő szubvenciót kap. És kik kapják ezt, t. Ház

1

? Ha még keresztény emberek kapnák! De kapja a Káldor zsidó, a Vágó zsidó, a Keller zsidó, a Kemény kitért zsidó, a Svéd zsidó, a Drechsler zsidó, a Rauch, volt orosz állampolgár, kiutasított zsidó, a Dalnoki kitért zsidó, a Stark zsidó, a Konrádné zsidó, a Müller kitért zsidó, a dr. Kis zsidó, a Kis Katalin zsidó, a Boldizsár zsidó, a Bródi zsidó és végül — vagy nem is végül, mert még öt vagy hat nevet nem olvastam fel — aki ennek az újságnak ma is szerkesztője: egy Kecskeméti nevű zsidó újságíró, orthodox zsidó és aktív rabbi fia. (Palló Imre: Mikor internálják őket?) Lehet, hogy a miniszterelnök úrnak nincs is erről tudomása, de az igen t. túloldalnak, amely megszavazza a felemelt sajtószolgálatot, tudnia kell erről és én nem mehetek bele abba, hogy nyugodt lelkiismerettel elfogadjak egy olyan költségvetést, amely még ma is a zsidó újságírókat alimentálja és ezeken keresztül akar tengelypolitikát csinálni. (Zsindely Ferenc államtitkár: Elég sikeresen akar!) Majd rátérek erre, igen t. államtitkár úr, ha nem méltóztatik zavarni közbeszólásaival. (Mozgás. — Elnök csenget. — Egy hang jobbfelől: Kis ártatlan bárány!) T. Képviselőház! Legyen szabad megmondanom, hogy a külföldi sajtóra nézve mi igenis természetesnek tartjuk azt, hogy a kormány titkosan kezeli az alapot. (Rajniss Ferenc: Államtitkár úr, nem ezek miatt a zsidók miatt sikerült a tengelypolitika! Ezt megengedheti az államtitkár úr! — Elnök csenget. — Rajniss Ferenc: Nem a rabbigyerekek miatt sikerült! — Mozgás.) Elnök: Csendet kérek, Rajniss képviselő úr! (Rajniss Ferenc: Ez olyan elemi igazság, amelyet nem lehet letagadni!) Rajniss képviselő urat kérem, hogy ne szóljon közbe. Maróthy Károly: A külföldi sajtóra nézve mi természetesnek tartjuk, hogy az alapokat titkosan kezelik. Állítottam az előbb, hogy még kevésnek is tartjuk a külügyi sajtószolgálatot. Azt mondjuk azonban, hogy a belföldi sajtóra nézve a titkos alapkezelést nem tartjuk helyesnek. A kormány számoljon el nyíltan a miniszterelnökségi sajtóalappal és a rendelkezési alappal, mondja meg, hogy: én igenis, támogatni kívánom, ezt és ezt az újságot. Ha ezt nyíltan megteszi, az olvasók legalább látják, az adófizető polgárok tudják, hova folyik az Ő pénzük, kiket támogat vele a kormány. Joga van minden állampolgárnak tudni, hogy mire ilése 19hO november 22-én, fenteken. 749 adja a pénzt, joga van tudni azt, hogy esetleg egy vele ellentétes irányzatú lapot fizetnek meg az ő adófilléreivel. Mi tehát azt kérjük a miniszterelnök úrtól, - az ő férfias és egyenes magatartásával ez, remiéljük, hogy Összefér. sőt egyenesen ez fér össze — hogy a belpolitikában és a miniszterelnökség keretén belül felhasznált sajtóalapokról nyilvános elszámolást adjon. De, továbbmegyek, t. Ház! A miniszterelnökségnek, amelynek a, közéleti erkölcs védelme is kötelességévé tétetett, kellene a többi lapnál is megállapítania, hogy azok honnan pénzelnek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnökségnek volna kötelessége a nyomdáknál megállapítani, melyik nyomda van zsidó kézben (Ügy van! Ügy van! Taps a, szélsőbaloldalon.) és a nyomdahiteleken keresztül hogyan tartja ez a többi nyomda még ma is kézben a magyar közvéleményt? Ha mi propagandáról és irányításról beszélünk, tessék, irányítson a miniszterelnök úr ebben az irányban, tárja fel ezeket a dolgokat nyiltan és mondja meg, helyesnek tartja-e azt, hogy a nyomdahiteleken keresztül zsidó nagyvállalatok közvetve még mindig irányítsák a magyar közéletet? (Szöllősi Jenő: És necsak a nyíltszavazást tartsuk helyesnek!) Mi azonban, sajnos, a kormánytól nem várhatjuk ezt, nem várhatjuk azt, hogy a zsidókérdést megoldja, nem várhatjuk azt sem, hogy megtisztogassa a sajtót a zsidóktól, mert hiszen akkor elsősorban saját lapjainál kellene megkezdenie a tisztogatást. Amikor azonban a kormány ályképpen gondoskodik ari*ól, hogy saját sajtóját megerősítse, pénzzel injekciózza, pénzzel kitartsa, amikor mintegy dömpinglehetőséget nyújt a. maga lapjai számára azért, hogy ne tudjon velük versenyezni a többi lap, a független lapok,, amikor tehát millió és millió pengőkkel megafonszerűleg felerősíti a kormánylapok hangját, ugyancsak gondoskodik arról, hogy viszont az ellenkező oldalon álló sajtót, az ellenzéki sajtót pedig lefogja és hangfogóval lássa el. Ez a hangfogó a cenzúra. (Üg%j van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Szöllősi Jenő: A halálos cenzúra!) A kormányzati bölcsesség nem merülhet ki abban, hogy a kritikát elhallgattassuk és az önpropagandát mérhetetlen mértékben növeljük. (Helyeslés 'és taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A cenzúrát önmagában nem kifogásoljuk; ha észszerű, ha tapintatos, ha a szükség korlátain helül marad, akkor egyenesen a kormány kötelességének tartjuk, hogy az ilyen cenzúrát bevezesse. A kormányzás emelkedett mivoltát és szellemét azonban éppen az dönti el, hogy olyan esetekben, amikor módjában áll a rendkívüli hatalommal visszaélni, vájjon visszaéi-e azzal, vágy nem. (Szöllősi Jenő: Pártpropagandára használják!) Ez dönti el a kormányzás emelkedett, vagy m&m emelkedett voltát. És amint a sajtószabadsággal való visszaélés volna az, ha mi ,a nemzet külpolitikai érdekeit, honvédelmi érdekeit vagy közgazdasági érdekeit nem védenők meg a cenzúra által, éppen annyira a nemzet veszedelmét és a sajtószabadság teljes megfojtását jelenti az, ahogy a cenzúrát ma kezelik. (Szöllősi Jenő: Igaz! Szörnyű! Már a Ház naplóit is cenzúrázzák!) T. Ház! Apponyi Albert mondotta a háború alatt, hogy a cenzúra természetrajzából sok minden következik, csak egyetlenegy nem következik: hogy a kritikát el kell hallgat-