Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-741

Az országgyűlés képviselöházá?iak 1&7. kéből és a miniszterelnök úr fennhatósága alatt teljesíti egészen más irányba is terelt hivatását. A megfelelői épületek és felszerelések megvalósítása is jnindig nagy gondunk volt. Amint már korábbi bejelentéseimből méltóztatnak tudni, a jelenleg folyamatban lévő építkezésekkel együtt 3000 tantermet tudtunk az utolsó öt esztendőben aránylag igen csekély költséggel felépíteni. A legfontosabb feladat azonban ahhoz, hogy elmondhassuk, hogy az iskola a nemzetnevelés hivatását teljesítette, az, hogy a nép minden fiának módja és lehetősége legyen a tanulásra, az alapműveltség megszerzésére és ha tehetségei, képességei így kívánják, a továbbhaladásra. Tévedés volna a nemzeti művelődés színvonalát és hatóerejét csak a «vezető értelmiségi réteg műveltségével meghatározni. (Ügy van! jőbbfelől ) Régen úgy hitték, hogy csupán a vezető társadalmi réteg műveltségének minősége és színvonala hatáirozza meg a nemzeti művelődés színvonalát. Ma tudjuk, hogy ezzel együtt a legszélsőbb néprétegek műveltségének a tartalma és minősége is irányadó. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A művelődésnek magasba emelése mellett annak mélyítésére, gyökereinek szerteágaztatására is kell törekednünk, (Helyeslés a balolda Ion.) mert csak az a nemzeti művelődés nagy, értékes és fejlődésképes, amelynek gyökerei a legszélesebb néprétegekbe nyúlnak le (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Hasonlóképpen — ahogy már előb b is kiemeltem — arról is gondoskodnunk kell, hogy a művelődés kettős tartalmához képest a népműveltség értelmi ós erkölcsi erőit arányosan fokozzuk. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében áll a törekvés a népiskola fejlesztésére, nyolcosztályos népiskolává való emelésére és ezáltal az alapműveltség tartalmának bővítésére. Ezt a célt szolgálta az 1940:XX. te. a nyolcosztályos népiskoláról, a mindennapi iskolázás nyolcéves kötelezettségéről, amelyet úgy reméltem, hogy e költségvetési beszédemben már mint nagyrészt megvalósított intézkedést jelenthetek be A közbejött események azonban, főleg a tanítóság katonai szolgálata, s az iskolai épületek igénybevétele, hátráltatott ebben. A inunkála tok azonban megindultak s az 1941. év folyamán a magyar népiskoláknak mintegy 50—55 százalékában áttérünk- a nyolcosztályos tanításra. Gondoskodnunk kell azonban arról is, hogy az alapműveltség tökéletesítése mellett megfelelő kiválasztással és a tehetségek céltudatos támogatásával az arra alkalmas magyar ifjak mind eljuthassanak a magasabbfokú iskolákba is. (Helyeslés a jobboldalon) Evégből a költségvetés keretében és azon kívül egyéb intézkedésekkel mindenképpen igyekeztem előmozdítani az ifjúság szociális helyzetének javítását, tanulmányi lehetőségeinek megkönnyítését. Elsősorban szó van itt az iskolában fizetendő díjakról, a tandíjról és egyéb díjakról, a másik oldalon pedig az ezenfelül a szegény tehetséges gyermekeinknek nyújtott támogatásról. A tandíjrendszer, ahogyan méltóztatnak tudni, a népiskolában nagyon egyszerű: évtizedek óta ingyenes a népiskolai tanítás. Ezért voltam bátor Kéthly Anna képviselőtársam beszédére közbevetőleg megjegyezni, hogy téved, ha tandíjról vagy beiratási díjról beszél, mert hiszen a népiskolában egy pengő díjat fizetnek az oda beiratkozó tanulók, mint járulékot a szegény gyermekek szociális támogatására. Az így befolyó összeg felerészéből ingyen ülése 1940 november 21-én, csütörtökön. 741 tankönyvet kap az a sok szegény gyermek, aki nem tudja a könyvet megvásárolni s gyarapítjuk az iskolai könyvtárakat, amelyek ilyen kölesónköny veket adnak ki, másfelől pedig ebből épülnek azok az internátusok, amelyekben a néptanítók gyermekeit helyezzük el, a tanyai és kis falusi tanítóknak a gyermekeit. Ez alól az egy pengő alól is felmentjük' azonban mindazokat a gyermekeket, akik szegénységükre hivatkoznak. Igazolást sem igen kívánunk tőlük, a legenyhébb alapon kezeljük őket. Ilyenformán — évenként 1,100.000 körül jár az iskolás gyermekek száma — ezek közül mintegy 300.000 fizeti ezt az egypengős díjat. A középiskoláknál és a középfokú iskoláknál évekkel ezelőtt ibevezettem egy degresszív tandíjreudszert, amellyel méltányos szellemben oldjuk meg a kérdést. Mindenki, aki rá van erre utalva és megfelelő előmenetelt tanúsít, megkapja a kedvezményt. Sajnos, előfordul, hogy nagyon szegény gyermekek sem tudnak jól tanulni. Ezek nem kaphatják meg a kedvezményt, m«rt sem az iskolának, sem az államnak, sem a társadalomnak nem lehet feladata a kontraszelekció. (Helyeslés.) Éppen ezért töröltem el ezelőtt hat esztendővel az úgynevezett közalkalmazotti kedvezményeket, mert pusztán az, hogy valakinek közalkalmazott az apja, nem jogosíthatja fel őt kedvezményre, ha emellett tanulmányi kötelezettségeinek nem tesz eleget. (Helyeslés.) Itt teljesen egyforma elbírálásban kell mindenkinek részesülnie, éppen azért, inert nem osztálypolitikát, (Helyeslés.) nem kasztpolitikát folytatunk, hanem igyekszünk egy, a nemzet minden rétegéből összetoborzott nagyobb vezető értelmiségi réteget kialakítani. (Helyeslés és taps.) Ugyané cél szolgálatában tesszük lehetővé, a felnőttek iskolai továbbképzését kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági irányban. Az első kísérleti osztályt most nyitjuk meg és remélem, hogy a jövő esztendőben már több helyen megnyithatunk ilyen osztályokat, amelyekben az esti órákban olyan felnőtt, munkások és más önállók tanulhatnak tovább, akik nem szerezhették meg annakidején a középiskolai képzettséget. A középiskolánál jól bevált tandíjrendszert ültetem át legújabb rendeletemmel — amely a jövő hét elején fog megjelenni — az egyetemi vonalra. Az egyetemről nagyon sok panasz hangzik el a tandíjak magassága miatt. Eddig valóban az volt a helyzet, hogy az egyetemi hallgatók tandíja a mellékdíjakkal együtt 165—185 pengő körül mozgott félévenként. Tandíjmentességet a hallgatók 20%-a kapott, a teljes mentességet azonoan csak a hallgatók 1%-a kapta meg. Ez a 7%, a mellékdíjakat is számítva, 40—80 pengőt fizetett. A hallgatók 26%-a részesült még kedvezményben, 90—110— 130—140 pengős tandíjfizetéssel. A pénzügyminiszter úr nagy jóakaratának köszönhető, bogy a fenntartási pótdíj címén szedett mellékdíjakat, amelyek az egyetem külön jövedelmét alkották és onnan fedeztettek, a tárca költségvetése terhére átvállalta. Ezt az összeget leszámítva, meg tudtuk a kérdést úgy oldani, hogy a diáitok 20%-a az eddiginél magasabb díjat tog fizetni és pedig körülbelül 128 pengő tandíjat és 96 pengő mellékdíjat, vagyis összesen 224 pengőt. Ez az összeg még mindig nem éri ei az olasz tandíjak összegét, körülbelül a német rendszernek felel meg és az egyetemi ifjúságnak azt a rétegét terheli, amelynek szülei tehetősek, meg tudják fizetni a tandíjat, továbbá azokat is, akik rendszeresen bukdácsol