Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-740

74ü Àz országgyűlés képviselőházénak lof. ülése iêlê november Él-én, csütÖriöhorL hyofl hitelátruházások engedélyezése, természetesen azonban mindezek az előre megszabott költségvetés keretén belül. (Általános, élénk helyeslés és taps.) Ezzel az intézkedéssel igen nagy lépést teszek az igazgatás decentralizációja és egyszerűsítése felé. {Ugy van! Ugy van! jobbfelői és a középen. — Maróthy Karoly: Igaz! Bár a belügyminiszter nr is követné! — ügy hang jobbfelől: Követendő példa! — Maróthy Károly: Bizony. A belügyminiszter számára! — Pándi Antal (a jobboldal fele): Tudtok ti is, ha akartok! — Derültség.) A második feladat, amely előttem alít most nvolc éve, a tanerőképzés színvonalának emelése volt. A tökéletesítés igen nehéz feladat, mere tudjuk, hogy itt nem egyik pillanatról a másikra valósítható feladatról van szo. Mar az 1938:X1V. tc.-kel akadémiai színvonalra emeltem a népiskolai tanítóképzést, amely törvény alapján éppen 1942-ben kezdődik meg a líceumra épült tanítóképző akadémiákon az oktatás. Az egyik képviselő úr javasolta, hogy a tanítók számára tanfolyamokat tartsunk. Ugy emlékszem, azt méltóztatott mondani, hogy legalább tízévenként kötelezően kellene a tanítókat tanfolyamra berendelni. En szükségesnek tartanék ilyen tanfolyamokat tankeruietenkint, körzetenkint sokkal sűrűbben. Ugy gondolom, hogy ötévenkint minden tanítót váltakozó rendszer szerint, tanfolyamra kellene küldeni (Helyeslés jobbfelől), nemcsak azért, hogy a legmodernebb pedagógiai elvekkel, módszerekkel megismerkedjék, hanem azért is, hogy megismerkedjék a magyar életnek rajta kívülálló, tőle távoleső eseményeivel. (Helyeslés jtbbfelől.) Ezeket a tanfolyamokat rendkívül szükségeseknek tartom és ebben az irányban előre is kívánunk haladni. Ezenkívül bizonyos vezerkönyvekre is szükségük van a tanítóknak és tanároknak. Voltak ilyen vezérkönyvek korábban is, ezek azonban túlságosan formalisztikusakká, részletezőkké váltak. Most egy új és teljesen korszerű ilyen könyvsorozatot bocsátunk ki, amely egyik kiváló munkatársam, Balassa Brúnó felügyelete alatt készül és remélem, hogy meg fog felelni annak a célnak, amelyet szem előtt tartunk. Méltóztattak itt kifogásolni, de másfelől is hallottam kifogásokat azért, hogy a tanszemélyzetet elvonja a munkájától a túlságosan sok adminisztratív munka. Ez valóban így van és éppen ezért tegnap rendeletet adtam ki a tanmenetek és óravázlatok készítésének alapelveiről. Megtiltottam az aprólékos és túlzott részletezést. Ez kétségtelenül a nevelőmunka kárára van és elvonja a tanítót a nevelőmunkától. Gondoskodtam arról, hogy a szakszerűen megszerkesztett tanmenetek a szükséges időszerű változtatásokkal éveken át használhatók legyenek és az óravázlatokat se készítsék a tanítók — amint eddig sok helyen tették félreértés folytán — évenkint, hanem a jó tanítók egyéni módszerének érvényesülésével készítsék el azt az óravázlatot és aszerint járjanak el a későbbi években is.. (Helyeslés.) Másfelől gondoskodni kívánok arról is, hogy a tanító alkalmas legyen a falu szellemi vezetésére és irányítására, amit szintén a tanítóképzés és továbbképzés keretében kívánnék megoldani. A tanítók munkájának szakszerű irányítása és ellenőrzése tekintetében méltóztatnak tudni, hogy az 1935. évi VI. t.-c. életbeléptette az úgynevezett körzeti iskolafelügyelői rendszert. A körzeti iskolafelügyelők munkásságáról aszerint, hogy ki volt az a felügyelő, jól vagy rosszul volt-e megválasztva, hallottam bíráló, emelő véleményt és hallottam dicsérő véleményt is. Nagy általánossághan azonban megállapíthatom, hogy az intézmény nemcsakhogy bevált, hanem egyik legkiválóbban működő intézményünk, éppen ezért, mert a felügyeletet a pedagógiában járatos tanítók gyakorolják és nem bürokraták, akik csak arra az egy alkalomra szállnak ki az iskolába és így nem tudnák megítélni a nevelő munkát. r A korszerű tanulmányi rend és tanterv kiépítése tekintetében is tettünk lépéseket. Az 1934: XI. t.-c. és az 1938 : XIII. t.-c. alapján a középiskolai tanterveket módosítottuk. Ennek keretében éppen a gyakorlati elet felé irányuló középiskolák, a középiskolai rangra emelt mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi iskolák tanterve igen nagy haladást jelent, mert egyfelől érvényesíti azokat az általános nemzetismereti és nemzetnevelési szempontokat az ismeretközlésben és a nevelésben, amelyekről az előbb szóltam, másfelől pedig sokkal gyakorlatiabbá lett a tanterv, mint a koráboi felső kereskedelmi, felső ipari és felső mezőgazdasági iskolában volt. A mezőgazdasági és a kereskedelmi közép* iskolák munkája már folyamatban is van, az ipari iskolák csak részben, mert itt anyagi nehézségek miatt lassabban megy az átalakítás a régi típusról az új középiskolai típusra. Valamennyinél szükségesnek tartottam azonban a gyakorlati jelleget erősen kidomborítani s szemben az általános és elméleti irányú gimnáziummal, hivatásra nevelő iskolákat alkotni ezekből az iskolákból, vagyis megszüntetni azt a lehetetlen helyzetet, amelyre az előadó úr célzott, hogy ezek az iskolák korábban tulajdonképpen másod- és harmadrangú középiskolák voltak a gimnáziumok mellett. Ma azonban ezek valóban középiskolákká lettek, egyenlő rangra emeltettek a gimnáziummal, bár egészen más célkitűzéssel dolgoznak, hivatásra nevelik az oda beadott fiatalokat és amennyire én meg tudom ítélni annak a néhány iskolának példájából, ahol az új iskolák közül jártam, úgy látom, kiválóan be is töltik ezt a hivatást. Említettem a tanerők szociális és gazdasági helyzetének a fontosságát. Errevonatkozólag nem kívánnám a t. Házat a múlt években történtek felsorolásával sokáig untatni, csupán annyit kívánok jelezni, hogy körülbelül 3500 körül jár az utóbbi nyolc esztendőben újonnan saeirvezett tanítói és tanári állások ssáma. Ez az oka annak, hogy tanügyi téren a középiskolai tanári szakmát kivéve az értelmiségi munkanélküliség kérdése, ha nem is megszűntnek, de lényegesen megenyhültnek tekinthető, Polgári iskolai férfi tanárom nincs állás nél kül, a nők közül 450 a folyamodó, de azok kö« zül 250 elhelyezkedett más állásban és csak át akar térni az iskolai munkára. A régebben kimutatott 6000 állástalan tanítónővel szemben, ma körülbelül 3000 szerepel, mint pályázó, Í; nyilvántartásunkban, az állásért folyamodó férfi tanítók ellenben már csak 500-an vannak, akiket — tekintve a visszacsatolt területek iskoláinak aZ igényeit — rövidesen fel fognak szívni ezek az iskolák, mert ha elhelyeztük az onnan származó és az odavaló tanítókat, még mindig lesz annyi üres, állás, hogy ezeket is el tudjuk helyezni. Így a férfi tanítókra nézve is megszűnt probléma lenni az értelmiségi munkanélküliség, aaninthagy az értelmiségi kormánybiztos is kikapcsolódott e problémák megoldása, után a kultuszminisztérium kötélé.-