Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-739

'•'••'ti • • A Äz országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1940 november 21-én, csütörtökön. 739 noha ennek ismertetésében az előadó úr bizonyos fokig már megelőzött. Csupán számadatokat lógok felolvasni, ne méltóztassanak megijedni (Derültség. — Halljuk! Halljuk.'). 1933/34-ben, a legnehezebb gazdasági és államháztartási krízis idején vettem át a tárcát 87,235.000 pengő kiadási Összeggel. Az 1941. évi költségvetésben ezzel szember 152,581.000 pengő kiadás van. A többlet 45,346.000 pengő, vagyis kereken 52%-kai emelkedtek a költségvetés kiadási tételei, amiből 18—20% esik a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területekre; ebben a költségvetésben ugyanis Erdély kiadásai még nem foglaltatnak. 1941-ben ilyenképpen rendelkezésemre fog állni a költségvetés kereteben -132.5 millió, a beruházási járulék ez évben esedékes összege 2.5 millió pengő, az Országos Testnevelési Alapból körül beiül 1.5 millió, a tanítói internátus! alapokból körülbelül 1 milió, a Strahlendorf-alapítványból és a törvényhatóságok által a népművelésre juttatott Összegbői 1 millió, összesen tehát 138.5 milliós összeg a magyar művelődés feladatainak megoldásara, nem szólva az egyházak és a községen által e célra juttatott összegekről. Az emelkedés a múlt esztendőhöz, az 1939/40 évi költségvetésnek egy évre eső öszszegéhez képest 13,200.000 pengő, vagyis UHM mint 10%-os a növeiceües, ameiy az idei költségvetésiben jelentkezik. Ennek a 13 milliós összegnek körülbelül a fele cV/j ti realitás, amely a tisztviselői illetmények rendezésével és egyéb fizetésemelkedésekkel függ össze, a többi a tiszta többlet. A személyi kiadások 70.5%-át, a dologiak 29,5%-át teszik ki a költségvetésnek. Az utóbbi majdnem 41,800.000 pengő, szemben az 1933/34. évi költségvetés nem egészen 22 milliós összegével. A dologi kiadások térén körülbelül 85—90%-os emelkedéssel állunk szemben, ami rendkívüli haladást jelent. De különösen emelkedtek ez idő alatt a beruházási tételek. 1933-ban, amikor a tárcát átvettem, 1,022.000 pengő volt a beruházási jellegű kiadás, értve a beruházási ós az átmeneti kiadások rovatában szereplő tételek összegét. Az első három év alatt, tehát 1933-tól 1935-ig 4 millió állott rendelkezésre, a második három évben 12.5 millió, most, a harmadik három évben, amely most van folyamatban, tehát a kilencedik esztendőben ez a szám 30 millióra emelkedett, (Éljenzés a jobboldalon.) tehát a beruházási költségek kereken 650%-kai emelkedtek, ami azt jelenti, hogy az államkormányzat a legsúlyosabb helyzetekben is meg tudta találni a módját, hogy az olyannyira fontos és itt a beszédekben is olyannyira fontosnak ítélt művelődési szükségleteket valamiképen Melegítse. (Helyeslés és tetszés.) Ezek a számok, t- Képviselőház, igen sokat mondanák, de nem mondanak meg mindent, csak a külsői keretét adják, a külső kópét rajzolják meg annak a munkának, amely a vallás- és közoktatásügyi tárca keretében folyik. A pénzkérdés, ahogyan az előbb itten Mesko képviselő úr mondta, még sem a leglényegesebb a kultusztárca keretében, bár pénzre minden feladat megoldásánál szükségünk van. Már 1933-ban, első költségivetési beszédemben hangsúlyozitam, hogy pusztán anyagi erőkkel, építkezésekkel, külső fejlesztéssel nem érbetünk célhoz. Ha a művelődés színvonalát emelni, korszerűen fejleszteni akarjuk s az iskola munkájának s általában a nemzetnevelésnek belső tartalmát mélyíteni akarjuk, hogy a nevelés, az iskolai munka megfelelhessen hivatásának, akkor a belső előfeltételeket kell megteremtenünk, amelyek e munkát lehetővé teszik. Az iskola hivatása éppenúgy, mint a nemzetnevelés minden intézményéé a művelődés értelmi és erkölcsi tartalmához képest kettős: tanítanunk is kell, nevelnünk is- Az ismeretközlés és az erkölcsi nevelés egyenrangú tényezői a nemzetnevelésnek. Mind a kettő szolgálja az egészséges népi közszellem kialakítását, a nemzeti szintézisnek ma olyannyira szükséges előkészítését. A mull tisztelete és hagyományainak megőrzése mellett a lehető legkorszerűbb haladást kell előkészítenünk, és ezt a celt tisztán ismeretközléssel, a tudós gyarapításával nem tudjuk megközelíteni, csupán azon az úton, amelyre itt mások is céloztak, tehát: ha az értelmet neveljük, a jeliemet sziláraítjuk és az erkölcsöt nemesítjük, (tlénk helyeslés jobbfttől és a középen.) Az iskola munkájának és a nemzetnevelésnek tökéletesítéséhez szükség volt bizonyos változtatásokra, módosításokra, reformokra, amelyeknek egy része már végrehajtatott, más részük pedig előkészületben van. Az első és legfontosabb volt — különösen iskolaügyi vonatkozásban — a közoktatásügyi igazgatás átszervezése, javítása, egyszerűsítése. A második következő feladat a taneroképzés színvonalának emelése. A harmadik a tanító-munkának elmélyítése állandó szakszerű irányítás és felügyelet életrehívásával. A negyedik feladat volt az iskolák számára olyan korszerű tanulmányi rend megadása, amelynek alapján valóban a mi korunknak megtelelő és a nemzeti hagyományokhoz illő műveltséget tudunk nyújtani. Csupán az ötödik helyre teszem az anyagi feltételeket, az épületek és felszerelések kérdését, mert jó tanítóval rossz épületben és rossz felszerelés mellett is lehet nevelni és tanítani, de a legszebb épületben és a legjobb felszerelés mellett sem tud a rossz tanító jól tanítani. (Ügy van! Ügy van!) Ahhoz, hogy az iskola hivatását jól teljesítse, szükséges, hogy a tanító elégedett legyen, hogy szociális helyzetén, gazdasági helyzetén javítsunk. Ez is egyik legnehezebb feladat volt az elmúlt esztendőkben. Végül magának az ifjúságnak szüksége van a teljes alapműveltséget nyújtó intézményekre, és magának az ifjúságnak érdekében egy tudatos, a tanítók és tanárok részéről végzendő kiválasztásra. Ami az első kérdést, a tanügyi igazgatás átszervezését illeti, mint méltóztatnak tudni, az 1935:

VI. törvénycikkel megtörtént a tanügyi igazgatás decentralizációja. Akkor nyolc, most tizenegy, egy hét múlva — Erdély visszacsatolása folytán — pedig már tizennégy tankerületi főigazgató működik az ország területén, akiknek hatáskörébe tartoznak igen fontos ügyek, amelyek a minisztériumból kiadatnak, hogy azt el ne térítsék valódi hivatásától, az irányítástól és a vezető munkától, Ezjn az úton tovább kívánok haladni. Éppen most bocsátom ki azt a rendeletet, amely szerint a tankerületi r főigazgatói hatáskörbe megy át az állami tanítók kinevezése, (Helyeslés jobbfelől.) az irodai segédszemélyzet, altisztek, szolgák alkalmazása és kinevezése, (Helyeslés.) az államsegélyes tanítók alkalmazásának a miniszter rendeletéből való jóváhagyása, (Heiyeslés.) a tankerületen belwl a tanárok, tanítók, segédszemélyzet áthelyezése, beteghelyettesítés, szabadságolás, a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatok megindítása, a körzeti iskolafelügyelők alkalmazása, a felvételi, magán-, pót- és különbözeti vizsgák enge-délyezése, szünetek, a tanítási időeltérések megállapítása az iskolai költségvetésekben bizo-