Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-738
738 Az országgyűlés képviselőházának 157. kifogására ne válaszoljak. Méltóztassék elővenni a képviselőházi naplókat 1933-tól 1939-ig, tessék megkeresni beszédeim közül azokat, amelyeket annakidején Kéthly Anna t. képviselőtársam beszédeire válaszolva itt elmondtam s a választ meg méltóztatik találni. (Helyeslés a jobboldalon. — Palló Imre: A tettek mást mutatnak!) A t. képviselő urnák arra az állítására, hogy engem a polgári iskolával, vagy a polj gári iskolai tanárokkal szemben bárminemű ellenérzés vezetne, egyáltalán nem tartom szükségesnek reflektálni. A, polgári iskolai ta; nároknak erről más véleményünk van. (Palló Imre: Én egészen másképpen tudom! Pedig közöttük éltem! — Maróthy Károly: A polgári iskolát nem szereti a miniszter úr!) Ami a képviselő úrnak a nemzetnevelésüggyel kapcsolatban a vallásos ifjúsági egyesületekről és az egyházak nemzetnevelési feladatairól mondott kijelentéseit illeti, meg kell állapítanom, hogy tökéletesen ellenkező állásponton vagyok, (Helyes balfelől.) mert az én felfogásom szerint, és — ahogyan itt álláspontjukat kifejtették — több más képviselő úr felfogása szerint is az egyházaknak, a keresztény felekezeteknek a nemzet életében centripetális erőtényezőknek kell lenniök. (Ügy van! Ügy van! — Nagv taps a jobb- és baloldalon és a középen, — Palló Imre: Én nem is b Q széltem erről. — Ellenmondások jobb felől. — Maróthy Károly: Nem is beszélt erről, miniszter úr! — Tost László: Maróthy nem is volt itt!) Flnök: Kérem Palló képviselő urat. szíveskedjék csendben maradni. (Maróthy Károly: Nem beszélt erről!) Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Maróthy kénviselő úr nem volt jelen. (Maróthy Károly: De ő mondja, hosr nem beszélt róla!) Ö mondhatja, de én hallottam. (Palló Imre: En azt mondtam, hogy ne tegyenek különbséget vallási alapon! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem tndom, hogy Maróthy képviselő úr miiven technikai apparátus révén méltóztatott hallani ezt a beszédet, mert itt nem hallgatta. (Derültséa. — Gr. Festetics Domonkos: Pesti kacs«!) Palló képviselő úr azt mondta, hogy a vallás szerint való megkülönböztetés, az ilyen egyesületekben váló csoportosulás nem helyes, hanem tessék az egész ifjóságot egy egyesületben tömöríteni. (Maróthy Károly: Az más! — Palló Imre: Igen, ahol a vallási nevelés érvényesül!) Elnök: Palló képviselő urat még egyszer es utoliára kérem, hogy szíveskedjék a közbeszólásokat mellőzni, mert különben kénytelen leszek rendreutasítani. Hórnan Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Lehet szó arról, hogy az ifjúság, vagy a felnőttek is felekezeti különbség nélkül csoportosuljanak, sőt helyes is, ha megteszik, de a vallásos egyesületek és a vallásos tényezők nem szétbontó erők a nemzet életében. (Ügy van! Ügy van!) mert éppen az a kötelességük, hogy összetartsanak és együtt munkálják a magyar nemzeti élet szintézisét, (Helyeslés a jobb- és baloldalon és a középen.) Ha nem így méltóztatott érteni, ennek csak f örülök, mert akkor a helyzet csak az, hogv a képviselő úr rosszul fedezte ki magát, vagy én rosszul értettem. (Maróthy Károly: Ez más!) Ami a t. képviselő úr művelődéspolitikai eszmefuttatását illeti, annak most nem óhajtok bírálatába bocsátkozni, T^or+ nem akarom az Mőt soká igénybe venni (Halljuk! Halljuk 1 jobbfelől.) és különben is méltó választ adott rá az ugyanarról a'a oldalról felszólaló Rajniss ülése 19U0 november 21-én, csütörtökön. Ferenc t. képviselő úr az ő magasröptű fejtegetéseivel. (Élénk helyeslés. — Egy hang jobbfelől: Meg is tapsoltuk! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) A többi felszólalás közül én egyedül Rajmm. képviselő úr beszédére kívánok reflektálni. Amit ő elmondott, általános tetszésből kitünőleg is olyan gondolatok felsorakoztatása volt egy beszéd keretében, amelyek mindnyájunkat foglalkoztatnak. Valóban igaza van abban, hogy egyetemeinkben a tanítás, a mai tanulmányi rend, az egész rendszer megváltoztatásra, reformra saorul. Valóban igaza van abban,^ hogy az egyetemnek felelőssége teljes tudatában lévő és hivatást érző vezető társadalmi réteget kell nevelnie. Abban is igaza van, hogy az egyetemnek a múltból maradt hagyományos hivatása és a jelenleg vele szemben támasztott követelmények között ellentét van: a tudósképzés és a gyakorlati életre való nevelés szempontjai minduntalan összeütköznek. Ezt^ éreztem már egyetemi tanár koromban és érzem, mint miniszter is. Elsősorban ezért tartottuk néhány évvel ezelőtt a?t, a felsőoktatási kongresszust, — amelyen Rajniss képviselő úr is résztvett felszólalásaival — samelynek javaslatait igyekszünk is megvalósítani. Egyes: területekre ez már meg is történt, például a gyó gv szeres zképzés terén már végrehajtottam rendeletileg a szükséges reformok egvrészét. De igen nehéz, bonyolult problémákról van szó s igen hosszú előkészület volt szükséges ahhoz, hogy — mint remélem. — az 1941, év folyamán végre a törvényhozás elé hozhatom a felsőoktatási reformot. Ennek keretében mindenesetre gondoskodni kell arról, amiről a képviselő úr szintén beszélt s amit a középiskolákra vona+ikozólag máris előkészítettünk, hogy tudniillik egy egységes, magas színvonalú művelődési, nemzetiismereti és életismereti anyag minden művelt ember birtokába jusson s ezzel előmozdítsuk az.egységes nemzeti közszellem, kimunkálását. Méltóztassék megengedni, hogy ezek után inkább egy kis önbírálathoz és lelkiismeretvizsgálathoz folyamodjak ahelyett, r hogy a többi felszólalás részleteire megjegyzéseket tegyek. Elmondottam a magyar tanítóság néhány nap előtt lezajlott ünnepi gyűlésén, hogy egyetemes nemzeti élet, egészséges nemzeti fejlődés csak az anyagi és szellemi javak párhuzamos gyarapodása, a gazdasági és lelki kultúra arányos fejlődése mellett képzelhető el (Ügy van! Ügy van!); elmondottam, hogy a művelődésre való erős^ vágyakozás és tudatos törekvés nélkül egy nép sem lehet méltó független nemzeti életre és Önálló államiságra (Ügy van! Ügy van!) s e nélkül el kell buíkln.ia a népek nagy versenyében- Ezért a társadalomnak és a kormányzatnak is kötelessége a művelődés színvonalának fenntar f ása s emelése s ezen mindannyiunknak munkálkodnunk kell. Szükség van az örökölt szellemi javak, vagyis a hagyományok megóvására és a korszerű haladást szolgáló új szellemi javak és értékének termelésére. Visszatekintve mn«t immár nvolc esztendős miniszteri működésemre, önként felmerül bennem a kérdés, vajion meg- tudtam-e felelni ezen a nehéz helyen kötelességemnek, jól gazdálkodtsm-e a nemzet legnagyobb kincsével: művelődésével. Ennek a leilHismeretvízsgálatnak eredményét röviden feltárnom szinte lehetetlen, de elöliáróbnn néhány száma^Hil mégis jellemezni próbálom a magyar művelődés terén nyolc év alatt végzett munkámat,
