Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-737

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 19 AO november 21-én, csütörtökön. 737 zetiségek neesak felületesen ismerjük egymást, mint eddig, hanem kölcsönös és alapos legyen ez a megismerkedés, mert csak ebből fakadhat a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös megbecsülés. T. Ház! Én hiszem, hogy eljön az az idő is. amikor a szomszéd államokkal csereösztöndíjakat létesíthetünk. Ez nemcsak a mi érdekünk és az ő érdekük, hanem érdeke nagy barátainknak is az új Európa felépítése szempontjából. T. Ház! Nagyon nehéz kérdés a nemzetiségi probléma. Most részletesen nem is akarok erről beszélni, mert remélem, hogy a miniszterelnökségi tárca tárgyalásánál majd erre alkalmam lesz, itt csak egyet említek meg: kultúrpolitikai téren magyar érdek az, hogy nemzetiségeinknek m,egadjuk mindazokat a jogokat, amelyek őket a modern európai fejlődés alapján megilleti, (vitéz Lipcsey Márton: Megvannak azok!) Nemcsak a nemzetiségeknek, hanem a magyarságnak is érdeke, amint mondtam, mégpedig azért, mert a magyar lelki egységen túlmenően a magyarság és a nemzetiségek közti kölcsönös megismerésből fakadó kölcsönös tisztelet és megbecsülés alapján épülhet fel az xíj Magyarország, amelyért valamennyien küzdünk. T. Ház! Pártállásomnál fogva, bármilyen nagy tisztelettel viseltetem a kultuszminiszter úr személye iránt, a költségvetést nem fogadhatom el. (Helyeslés balfelöl. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A házszabályok 148. §-ának (2) bekezdése értelmében a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. H oui a n Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Taps a jobboldalon és a középen.) Igen nehéz helyzetben vagyok, midőn ma, a nyolcadik költségvetésem tárgyalása alkalmából kell szólnom. Nehéz helyzetben vagyok azért, mert hiszen nyolc esztendő alatt alkalmam volt itt a Házban s a Házon kívül is sokszor nyilatkozni programomról, elgondolásaimról és a nemzetnevelés terén vallott felfogásomról: nehéz úgy beszélnem, hogy ne ismételjem önmagamat. Hasonló nehéz helyzetet teremtett számomra az itt elhangzott felszólalások sora. Tömböly Dénes kedves barátom, a költségvetés előadója jóformán a legkisebb részletekig ismertette a költségvetést. Ha követném ezen az úton, megint csak ismétlésekbe bocsátkoznék. Ha azonban a többi felszólalásokat nézem, tisztelet a kivételnek r- itt elsősorban Palló Imre képviselő urat említem, mint kivételt —, a felszólalók nagy tömegével úgy látom, elvi alapon tökéletesen egyetértünk. Azok az elvi szempontok, azok az alapvető gondolatok és azok a törekvések, amelyek megnyilvánultak az egyik és a másik oldalon felszólaló urak beszédében, azonosak az én törekvéseimmel és ezért nem is tudom egyenkint kiemelni a szónokokat és az általuk mondottakról nem tudok részletesen beszélni, mert hiszen, ha ezt szeretném, folytonos ismétlődésekbe kellene bocsátkoznom. Legyen elég annyit mondanom, hogy amit itt Bálás és Kajniss, Makray és Varga, Szabó Zoltán és Meskó, Faragó és Kapcsányi, GeszteVi Nagy Molnár és Mester képviselő urak kifejtettek előttünk, azok jóformán úgy hatottak rám, mintha visszhangját hallanám azoknak a beszédeknek, amelyeket e Házbán és a Házon kívül nyolc év alatt elmondottaim Eendkívül örvendek ennek a megnyilatkozásnak, mert pgy érzem, hogy a felszólalóknak az alapelvek tekintetében való egyezése mindenesetre a nemzeti közszellemnek kialakulását, illetőleg a kialakulás felé való haladását jelenti, amit állandóan hirdetek, mint alapfeltételét az egészséges kulturális fejlődésnek és ennélfogva az egészséges nemzeti fejlődésnek. A részletekről nem szeretnék beszélni — ez is nehézséget okoz —, elég talán, ha kijelen* tem, hogy gondos mérlegelés tárgyává teszek minden részletes javaslatot, amely a költségvetési vita során elhangzott. Foglalkozni fogok a felvetett kérdésekkel, a legtöbb úgyis nyitott kaput dönget nálam. Ha nincs megoldva a probléma, amelyről szó volt, annak a legtöbb esetben anyagi akadályai vannak és nekünk, mint felelős minisztereknek, nem lehet egyoldalúan gondolkoznunk, tudnunk kell, hogy az államháztartás igen sokféle, sok irányban van igenybeveve, tehát igyekszünk .a magunk óhajaiban, kívánságaiban bizonyos sorrendet tartani. Egy-két felszólalásra — inkább személyes természetű kérdésben — mégis reflektálnom kell egészen röviden. Palló Imre t. képviselőtársam egy vizsgaügyet hozott ide és azt állította, hogy a Széchenyi-gimnázium miniszteri biztosa, akit kiküldöttem a vizsgálatra, egy ötödik osztályú gimnáziumi magántanulót megbuktatott azért, mert ezt e]eve elhatározta és ki is jelentette, hogy a jelentkezők 75 százalékát meg fogja buktatni. Ez a miniszteri biztos egyike legkiválóbb munkatársaimnak a minisztériumban, oda berendelt gimnáziumi igazgató, a magyar társadalomtudománynak és a statisztikának kiváló művelője és a legemberszeretőbb, legszociálisabb érzésű hivatalnokok egyike. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Mind az irodalomban, mind munkásságában, mind hivatali működésében minduntalan a szegény néprétegek tehetséges e-yermekeinek pártfogolása mellett emel szót nálam és másutt is (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) és ezért a leghatározottabban kétségbevonom ennek az állításnak a valóságát. Szombatfalvy György ezt a kijelentést nem tette, mert nem tehette. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ee-ész egyénisége (Palló Imre: Megbuktatta a 75%-ot!) ellene mond ennek. Tény azonban az, hogy a,t. képviselő úr protezsált egy fiatalembert, nóvszerint Konpány Istvánt a tanári karnál (Zaj és felkiáltások jóbbfelől: Ahá! Ahá!) és ez a nevezett fiatalember négy tantárgyból megbukott. (Palló Imre: Csak háromból! — Derültspn és felkiáltások a jobboldalon és a középen: Elég az!) Szóval csak háromból. Kérem, ne méltóztassék ilyen személyes kérdéseket idehozni (Helyeslés a középen.) és ezen a réven meghurcolni a magvar tanügyi közigazgatásnak egy kiváló tisztviselőjét. (Tam a joboldálon és a kÖzéPen. — Palló Imre: Kérdezzék meg az igazgató urat, mit mondott öí) Mindazért, amit a nevemben eljáró miniszteri biztos, Szombptfalvy György tett és cselekedett, a teljes felelősséget szemelvemben vállalom. (Taps a jobboldalon és a középen. — Gr. Festetics Domonkos: Hóm an berúgta a tizenegyest! — Derültség a jobboldalon. — Palló Imre: Kérdezze meg az igazgató urat, mit mondott') Tessék az igazgatót felelősségre vonni. (Palló Imre: Kérem, meg fogom tenni!) Én is majd felelősségre vonom, ha szükségessé vál^k. (Palló Imre: Ö informált engem! Mit csináljak?) Ugyancsak Palló képviselő úr kifogásolta az én úgynevezett liberális irányú, középosztályt védő nevelésügyi politikámat. Méltóztassék megengedni, hogy a képviselő úrnak erre a 109*