Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-734
734, Az országgyűlés képviselőházának 157, ülése 1940 november 21-én, csütörtökön. forgalomba. A test védelme tehát "biztosítva van. A lelki táplálékot szállító nyílt piacok ellátását tiszta, értékes, élvezetes és olcsó árúval most kezdi meg a magyar népművelők társasága.« El ismerést kell nyújtani e felé a társaság* felé, amely az úgynevezett jótékony ponyva kiadását megkezdette. Hiszem, hogy ennek áldásos hatá c a lesz. A magyar lélek neveléséről szeretnék még néhány szót szólni. Hogyan tudiuk nevelni a magyar lelket? Tudjuk nevelni elsôVoHban dallal. A magyar dal, a magyar zene roppant erős léleknevelő tényező. A finn, a dán, a svéd népiskolákban és iskolánkívüli munkában óriási szerepet tölt be a dalkultúra, a népi zene és a népi dalkultúra. Nálunk is az elemi iskolákba, de már az óvódákba is be kell vezetni (Egy hang a szélsőbaloldalon: A rádléba is!) és pusztuljon ki a tingli-tangli a faluból eladjon helyet a faluban a magyar lelket nemesítő gyönyörű magyar dalnak és magyar zenének. (Helyeslés és taps.) De akkor, amikor egy tanító ezt ia munkát végzi, adjunk neki egypár pengőt azért a munkáért, hogy dalkört vezet, hogy ilyeneket szervez és ezekkel órákat tölt. Ne kívánjunk tőle minden munkát ingyenesen, adjunk neki ezért külön is tiszteletdíjat. Nálunk, sajnos, a magyar zenének nincs meg a megfelelő területe. Az Operaház nem a magyar zenekultúrának fellegvára, hanem elsősorban a wagneri zenét kultiváljuk az operában. Másodsorban a magasabb zeneiskolák, azután az alsóbb zeneiskolák csak a klasszikusokkal töltik az embereket. Tessék egy társaságban a házikisasszonyt megkérni, hogy zongorázzék el egy-két magyar dalt, mindjárt azt mondja: »Magyar dalt nem tudok « Mintha valahogyan kiirtanák ez iskolákban a lelkekből a készséget, a képességet, a szeretetet a magyar dalkultúra iránt, mintha nem férne össze a magyar dal és a magyar zene a klasszikus zenével. Ezt fel kell számolni, hiszen egyetlen nép sincs már Európában, amely ilyet tűrne, hanem igenis mindenütt kibányásszák a föld mélyéből, a nép lelkéből az eltemetett ősi népi kincset, a népdalt. A magyar zenét is pártolni kell és a legmagasabb iskolákban is elő kell azt hozni, mert ebben van a magyar fajta lelke, ebben dobog a magyar fajta szíve, és ez a magyar léleknek hatalmas erőtényezője és emeltyűje. (Rajniss Ferenc: Azért délben a rádió ne játszszék cigányzenét! A magyar ember sohasem ebédelt cigányzene mellett!) Ugyanezt kérem a magyar rádiótól is. Azt a sok dzsesszzenét, amelyet a rádióban kénytelenek vagyunk elszenvedni, legalább is a minimumra keil redukálni, hiszen ma kétségtelenül túlteng benne. (Pándi Antal: Miért vagyunk kénytelenek? Nem lehet ez ellen intézkedni?) A magyar nyelv tisztaságára akarom még a figyelmet felhívni. Meskó Zoltán képviselőtárs-am említette ezt a kérdést. En is azt mondom, hogy minden iskola fajban arra kell törekedni, hogy a nyelv tisztasága legyen mindenekfelett való, hogy ne az legyen a művelt és r intelligens einher, aki minél több idegen szót tud keverni beszédébe, hanem az, aki tisztán ^beszél magyarul. Az, aki tanulni akar ezen a téren, menjen el Kecskemétre, a Faragó Béla^ tanítói árvaházba; ott olyat lát, ami az országban kevés helyen van, ott a magyar lélek valóban ünnepet ül. Ott tessék megnézni a f bútorzatot, a falfestést, a kézimunkát, a ruházatot, a növendékek oktatását, gondolatvilágát: tiszta magyar levegő árad mindenfelől. (Taps jobbfelöl,) Tessék elmenni o^da tanulmányozni^ azt az intézményt, és akkor majd meg-, tanulják ezt azok is, akik becsmérlőleg szeret-' n c k beszélni erről a roppant drága kincsünkről. A középiskolák kérdéséről akarnék még egypár szót szólani. Végtelenül fontosnak tartom a gyorsírászatnak erőteljesebb tanítását minden iskolatípusban. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) En gimnazista koromban megtanultam gyorsírni, és mondhatom, óriási hasznát veszem még ma is annak, hogy elég jól tudok írni gyorsírással. Eiz« az életben felette. fontois dolog. M^or k°ll említenem azt is, hogy az iskolák túlterheltsége az egyik oka ma annak, hogy a diákokban nem tud kifejlődni egy kis önálló gondolkozás; agyonnyomja őket az a sóik tantárgy, amely öli őket, a különböző" iskolákban. Idevonatkozólag felolvasok néhány mondatét egy gimnáziumi igazgatónak nemrégen megjelent tanulmányából (olvassa) : »Gimnáziumainkban a túlterhelés nagymértékű. Okai a következők: az egyes tantárgyak anyagának nagymértékű megduzzadása, a tanulmányi anyagnak felnőttek igényeihez szabása, Három indogermán szerkezetű nyelv tanítása, a latin nyelv tanítása, a ross'Z. tankönyvek, a rendkívüli tárgyak halmozása, az egyoldalú értelmi nevelés, az elbirhatatlanul sok hni óraszám.«. Végül azt íria, hogy az alsó négy osztályban nem lehet többet tanítani Ih-eti 24, a felső négy osztályban pedig heti ?0 óránál, Ha most megnézünk egy középiskolai diákot, aki szorgalmas és lelkiismerete«, azt látjuk, hogy tényleg r*e<?sreltől-,estig be van fogva, a^yontömik mindenfélével (Üay vayù-, nem jut ideje egy kis sportra, egy kis zenére, egypár könyv elolvasására, annyi munkát vesz igénybe az írásbeli dolgozatok és az egyéb szePmni munkák elvégzése. (Tornyos György: Vasár nap is!) Most még a jogakadémiák keltéséről akarnék pár szót szólani. A nemrég megszavazott törvény a három felekezeti jogakadémia felett meghúzta a halálharangot. Azt szeretném hinni, akad mód arra, hogy e jogakadémiák helyett ezek a városok más főiskolát kapjanak. Nem lehet egy nagy várost könnyedén megfosztani az ő fő : skolájától. Bár nem a kultusztárcához, hanem a belügyi tárcához tartozik, itt vetem fel a gondolatot és kérdem a kultuszminiszter urat, nem volna-e lehetséges, az, hogy a közigazgatási képzés átszervezésével a jogakadémiák helyett közigazgatási főiskolák létesíttessenek azokban a városokban, ahol majd meg fognak szűnni a jogakadémiák? (Helyeslés a középen.) T. Ház! Ha nézzük a falu, a tanya és a város kultúráját, akkor látnunk kell azt, hogy óriási szakadék van a falu és a város , a város és a főváros kultúrszínvonala és kultúrája között. Ezt a szakadékot igyekezzünk áthidalni. Építsünk hidat a fővárostól a vidéki városokhoz, a vidéki városoktól a tanyához és a faluhoz, (Helyeslés.) építsünk hidat a tanyai és a városi ember szívén keresztül, hogy egy magyar egységgé fogja össze őket a nemzeti lélek, a nemzeti kultúra. Minthogy azt látom, hogy a kultuszminiszter úr ezt a hídépítést évekkel ezelőtt megkezdette és folytatja ebben a költségvetésben is. ezt a költségvetést örömmel és tisztelettel fogadom el. (Éljenzés és taps jobb felől és középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök; Szólásra következik? Szeder János jegyző; Mester Miklós!
