Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-599

Az országgyűlés képviselőházának 156. nem a fogyasztószövetkezeteket kell elsősorban kiépíteni, mint ahogy azt a laikus első pillanatra gondolná, hanem a kisgazda boldogulásának első feltétele, hogy az értékesítési szövetkezeti rendszert építsük ki, mert az ér^ tékesítési szövetkezeti rendszer kiépítése nyomán azonnal bekövetkezik a termelés fokozása, a kisgazda jólétének emelkedése és így az ország s a gazdatársadalom fokozott mérvű boldogulása. Ezen az úton látom haladni a földrnívelésügyi kormányzatot is, amely a Futurát, a Hangyát, a Mezőgazdák Szövetkezetét összefogó Külkereskedelmi Hivatalon keresztül egy olyan értékesítési szövetkezeti rendszert épített ki az "utóbbi esztendőkben, amely a rendelkezésre álló nagy anyagi erőknek és annak az óriási hálózatnak a birtokában amely ma már mondhatnám Magyarország minden egyes falujára kiterjed, az értékesítésnek olyan szervezetét állította fel, amely lehetővé teszi, hogy a szabadon mozgó és liberális árkalkulációról és áralakulásról áttérhessünk a rögzített árrendszerre, állandó árrendszerre amely megteremti a lehetőségét annak hogy a nemmagyar, tehát zsidó kereskedelmet kiküszöböljük, kizárja a spekulációt, és a spekulatív haszonnak a gazdára mindig káros körülményeit és lehetővé teszi annál a tárolási rendszernél fogva, amely az országban fokozatosan kiépül tárházak és hűtőházak formájában hogy nagy termés idején is rendes árakat adjunk a termelő mezőgazdaságnak, tartalékoljuk a készletgazdálkodás révén az előállított több mennyiséget azokra a szűk esztendőkre, amikor esetleg abból az áruból kisebb mennyiségek állanak rendelkezésre. Lehetővé teszi ez azt is, hogy a külföldet rendszeresen elláthassuk minőségi áruval, mégpedig nemcsak minőségi, hanem egyenleletes minőségű áruval, mert hiszen a külföld tőlünk nem azt kívánja, hogy egyszerre különböző mennyiségű áruból sokat szállítsunk, hanem azt kívánja a piac- mindig, hogy egyenlő minőséget és eigyformán elosztva, az évnek minden hónapjában rendszeresen szállítsunk. S így nemcsak fix fogyasztási piacot biztosíthatunk magunknak, hanem magas termelői árat is. T. Ház! A költségvetésen kívül, de az 1938:tc. értelmében a földmívelésügyi miniszter úrnak rendelkezésére álló két és félmillió pengő biztosítja, hogy hűtőház- / és tárházrendszerünk ilyen irányú kiépítésével, az értékesítési szövetkezetek anyagi hozzájárulásával, . valamint az érdekeltségek és közületek bevonásával hamarosan olyan tárház- és hűtőházrendszer épülhet ki Magyarországon, amely a magyar mezőgazdaság célkitűzéseinek megfelel. A földmívelésügyi miniszter úr 1940 tavaszán rádióiszózatot intézett a magyar mezőgazdasághoz és már akkor felismerve a helyzetben bekövetkezett nagy változásokat, felhívta a magyar agrártársadalmat arra, hogy egyetlen egy hold magyar földnek sem szabad vetetlenül maradna, mert a magyar föld a nemzet egyetemes céljait szolgálja, a termés már nem magánérdeket szolgál, hanem az egyetemes nagy célok érdekében még akkor is vetni kell és a földet termelésre kell kényszeríteni, ha ez az egyéni profitot már nem is biztosítja. Az új nemzeti gazdálkodás alapelve ugyanis az, hogy csakis a termelés fokozásával lehet a jólétet is fokozni és ezzel egy olyan nemzeti megerősödést előidézni, amely a jobb jövőt biztosítja. A célkitűzés tehát az, hogy a termelőképességet a maximumig kell ülése 194-0 november 20-án, szerdán. 899 fokozni, mert hiszen ezeknek a rendkívül nagy feladatoknak, amelyeket az előbb négy pontban vázoltam, a magyar mezőgazdaság még kedvező esztendőben, tehát kedvező időjárási viszonyok mellett és sorscsapások nélkül is csak akkor fog tudni eleget tenni, ha igenis rendszerbe foglalva és tervszerűen minden négyszögöl magyar földből a termelőképesség és termőképesség maximumát vesszük ki. Én igenis hiszem, hogy ha ezt keresztülvisszük, akkor a magyar mezőgazdaságra, a magyar agrárlakosságra, de. vele együtt az egész nemzetre is szebb anyagi jövő vár. Én úgy látom, hogy a földmívelésügyi tárca, amelynek a termelés fokozásáról és egyben a fogyasztás megszervezéséről is keli bizonyos vonatkozásban gondoskodnia, felülemelkedett jelentőségében az összes egyéb tárcákon, hiszen önállóságunknak — hogy úgy mondjan — legfőbb záloga az. hogy szövetségeseinket el tudjuk látni az előbb említett ipari és élelmezési anyagokkal, hogy a belső piac fokozódó igényeit kellő mértékben el tudjuk látni és hadseregünk esetleg bekövetkezendő nagyobb szükségleteinek is fokozott mértékben tudunk eleget tenni. A most nemrég bekövetkezett hiányok zsírban, fában és egyéb nyersanyagokban rámutatnak arra, hogy ez az ország legfontosabb és leglényegesebb kérdése, mert ha ezek az anyagok hiányoznak és nem állanak rendelkezésre kellő mennyiségben és kellő elosztásban, akkor a közrend bent az országban nem biztosítható kellőképpen s ezzel a nemzetnek olyan gyönge pillanata következik be, amely vesztét idézneti elő. T. Ház! A növénytermesztés terén a ter^ mós fokozása érdekében a földművelésügyi kormányzat másfélmillió pengővei olyan intézkedéseket tett. amelyek főleg egyes növényekkel kapcsolatosak. Mindenki előtt ismeretes az az akció, amelyet — mondhatnám— téves kifejezéssel neveznek akciónak s amely a' búza minőségi ós mennyiségi termelésének fokozására évek óta folyik ebben az országban. A magyar ibúza, amely annakidején minőségénél fogva meghódította az egész világot és biztosította azt, hogy a magyar gazda a normális világpiaci árnál magasabb árat kaphatott termeivényéért, annak minőségi kiválóságánál foigva, az utóbibi — mondjuk —- két évtizedben a mennyiségi termelés folytán lényegesen megromlott és a földmivelésügyi kormányzat éveken keresztül folvtatott céltudatos munkájának és a magyar búzanemesítők céltudatos és eredményes munkájának köszönhető, hogy a magyar búza, így a tiszavidéki, a bánkúti és a többi nemesített búza a világpiacon nemcsak visszanyerte régi hírnevét, hanem igenis, kqnkurrenciát csinált a világ legkiválóbb búzájának, amelyet kanadai Manitoba-búza néven ismernek. T. Ház! Ezt a rendszert, amely a búzánál keresztülvive sikeres és eredményes volt, kiterjesztették a rozsra, az árpára, a tengerire, a burgonyára — amely szintén főtermény — s ezeknek nemesítése és fajtaszilárdságuknak megállapítása szintén állami beavatkozással történt. Ugyanez történt a pillangósnövények termelésénél, különösen a magtermelés fokozásával. A növények termelésiénél azonban egy új tényező jelentkezett: az olajhiány, továbbá a fehérjehiány, helyesebben a belföldi fehérjetakarmány hiánya, ami éppen úgy, mint az iparnak rostanyaggal való ellátása, szükségessé 91*