Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-600

600 Âz ország gyűlés képviselőházának It tette, hogy az olajosnövényeknek, főleg a lennek, repcének es napraiorgonaK termelései nagy inertejiuen îo&ozza a loiunuvelesugyi Kormányzat x'. iiazi ÜZ ebutíii az e&ztendoben a roösz termei ellenére eiert szép eredmények, ha nem is száz százalékban, de megnyugiatnaK bennünket arra vonatkozólag, nogy lm liMl-öen lösten áldása is rajta lesz a mezőgazdák termelésen, aKKor céljainkat ei tudjuK majd érni. ívtaaieimiiüó pengő aii ezen a címen a iöldinlveiesugyá költségvetésben rendelkezésre. Áttérek most az állattenyésztésre. Ennek egymillió pengős költségvetési fedezete arra szuigaK hogy a magyar mezőgazdaságot, elsősorban a kisgazdaxat megíeieió apaállatokkal lássak ei. ihz a megsegítem oiyan i ormában törteniK, hogy a közületei egyévi kamatmentes hiteiiel, 2d?á-os állami hozzájárulással, ingyenes^ állatbiztosítással és ingyenes állami Közvetítéssel szerezhetik be kedvezményes áron a legKiválóbb apaállatokat és láthatják el velük a köztenyésztést. A külföldi apaállatok behozatala, az ötvenes törasgulyák felállítása, a törzskönyveiés s a külföldi ló beszerzés, amelynek körülbelül 500.0U0 pengős költségvetési, fedezete van, amihez hozzájön az 1938:XX. t.-c-ben biztosított 92U.000 pengős fedezet az' elmúlt esztendőben -már igen szép sikereket mutatott fel a vidéken, amennyiben most már nagy menynyiiségben nemcsak apaállatokat, hanem anyaállatokat is juttattak a kisgazdáknak a tenyésztés gyorsabb felfrissítésére; ez az akció olyan szép eredményeket mutat, hogy bízunk benne, hogy ezen az utón különösen a visszacsatolt és meglehetősen elhanyagolt állattenyésztéssel rendelkező vidékeken szép és gyors fejlődésnek fog indulni az állattenyésztés s ezen a réven elérhető lesz, hogy néhány éven belül már ezeken a vidékeken is az anyaországihoz legalább is hasonló elsőrangú állatállomány lehet főleg a kisgazdatársadalom kezén, T. Ház! Az előbb a fehérjegazdálkodást említettem egy szóval. A fehérjegazdálkodás az állattenyésztésnek rendikívül nehéz problémája, mert hiszen ifehérjetakarmányaink, amelyek az intenzív gazdálkodás mellett, az állattenyésztésnél, a hizlalásnál és a tejtermelésnél szinte nélkülözhetetlenek, nagyrészt külföldi piacokról kerültek Magyarországra, most azonban a magyar mezőgazdaság a második világháború blokádja következtéiben fehérjetakarmányokhoz csak^ olyan mértékben tudott hozzájutni, hogy az jóformán a semmivel volt egyenlő. Bámulatok ebben a tekintetben a lentermelés, valamint a repcetermelés céltudatos fokozására és napraforgótermésünk nagymérvű fokozására, amely három olajos növényből bő fehérjetartalmú, fehérjedús állati takarmányt tudunk előállítani. De az állattenyésztés belterjessé tételét egy másik intézkedés is fokozza, amelyre méltóztassék megengedni, hogy egy kissé részletesebben kitérjek. A külföldön járó éspedig intenzív agrárországokban járó magyar gazda évtizedeken keresztül láthatta és megfigyelhette, hogy ott a takarmány tárolásának és a takarmányellátásnak egészen más rendszere dívik az ottani csapadékos klima alatt, miut Magyarországon; ha azonban ennek a takarmányéi tartási módszernek a. gyökerét néztük, azt láthattuk, hoary az tulajdonképen magyar találmány, mert Magyarországon Zsombolyán csinálták először a zsombolyai füllesztett, erjesztett takarmányt, külföldön pedig csak a maguk viszonyaihoz alkalmazták és tökéletesítették ezt az eltartási módot. Ez a sziló-gazdálkodás különösen a| északi államokban» ahol nagyon sok )6. ülése 19 A0 november 20-án, szerdán, a csapadék, olyan mértékben fejlett, hogy az ottani gazda ma már el sem tudja képzelni, hogy sznó nélkül gazdálkodni is lenét, lia azonban Magyarországon végigmegyünk a rónán, meg uradalmakban is nagyon ritkán találunk sznot, mert azt mondják, nogy a szilónak csak csapadékos időjárásos orszagokoan van létjogosultsága, olyan országban pedig, mint Magyarország, ahol a szénát fel lenét szárítani, nem volna létjogosultsága. A felismerések nyomán, főleg azóta, amióta a meleg erjesztesiöi áttértünk a hideg erjesztésre, bátran mondhatjuk, hogy ez nem áll. A hideg erjesz! tés rendkívüli egyszerűségénél fogva ugyanis semmi mást nem kell csinálni, mint a félszecsj kázott takarmányt rendesen tiporni, belőle a levegőt kiszorítani és azután gondoskodni roia, hogy újabb levegő ne férhessen hozzá. így I elsőrangú hidegen erjesztett, tehát fel nem \ bomlasztott fehérjékkel rendelkező takarmányt i nyerünk, amelynek keményítő tartalma, tehát * tápértéke, amely az állaton keresztül közvetlenül érvényesül, csak pár százalékban csökken. A harmadik előnye pedig ennek az, hogy napsugár által a növényekben előállított vitaminokat konzerválja a téli hónapokra is. Ez & takarmányozás olyan lehetőségeket ad a magyar gazdatársadalomnak, a kisgazda- és nagygazdatársadalomnak egyaránt, főleg az állattenyésztés belterjessége révén, ami beláthatatlan következményekkel jár. A magyar gazdának ugyanis legfőbb ellensége a szárazság; a belterjes állattenyésztésnek legfőbb akadálya a nyári kánikula, amikor kisül a legelő és a zöldtakarmány is. Ha tehát sziló-gazdálkodás révén biztosítani tudjuk magunknak azt, hogy az elsőrendű diétetikus hatású tápanyagot veszteség nélkül összes fehérje- és vitaminanyagával konzerválhatjuk és ezt a konzervált takarmányt akár egy-két év múlva használhatjuk fel, ha jön egy száraz periódus; amikoris állatainkat éppúgy tarthatjuk a zöld takarmánynak megfelelő takarmánnyal, mintha nem is volna szárazság: akkor, azt hiszem, semmiféle áldozattól nem szabad visszariadni, mert ez a takarmány olyan elsőrangú mennyiségileg is és minőségileg is, hogy ezzel állattenyésztésünket nemcsak belterjessé, hanem olcsóbbá is tudjuk tenni, s a termelési költségeket is lényegesen le tudjuk szorítani. (Ügy van! Ügy van jobb felől. — Br. Vay Miklós: Szakszerű beszéd!) A földmívelésügyi kormány ebben a tekintetben a száz holdon aluli gazdáknak rendelkezésére áll olyan mértékben, hogy a köbméterenkint körülbelül öt pengőt jelentő sziló-építési költségnek mintegy a felét magára vállalja, segítségükre áll tehát anyagilag és így most már tisztán propaganda kérdése a helyes megoldás és csak megfelelő anyag biztosítása szükséges ahhoz, hogy egészen rövid időn belül a magyar mezőgazdaság mintatelepek felállítása révén, amelyek r a mintaközségekben lesznek felállítva, igenis áttérhessen erre a rendkívül intenzív és elsőrangú, új, a célnak és az időnek megfelelő takarmányozási eljárásra. (Elénk helyeslés.) Bocsánatot kérek, hogy egy kissé részletesebben tértem ki erre a problémára, de ha azt látom, hogy a szomszédos Németországban épi pen a blokád következtében százezerszámra építik a szilókat, úgy érzem, hogy ez a probléma sokkal nagyobb, semhogy meg ne kellene vitatni és köztudomásra ne kellene hozni, mert hiszen ezen a réven a mezőgazdaságnak állatokban való termelőképességét és a szemgaz-