Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-722
Äz országgyűlés képviselőházának 157. ülése 19 AO november fti-én, csütörtökön. teremtenie minden kicsinyes vitán túl és szárnyaltatnia kell a magyar lelket elszakított véreink felé, a határokon túl élő, a Brazíliában, az Amerikában élő magyarok felé. Arra kell nevelni a gyermeket is, hogy esti imádsága sohase fejeződjék be úgy, hogy ne imádkozzék a világ minden táján szétszórt magyar testvérek nagy lelki közösségéért, (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől.) A miniszter úr erős ütemben igyekszik pótolni a multak mulasztásait. Meg kell állapítanom, hogy a magyar falu kultúrtörténetében két óriási nagy cselekvés történt az utóbbi időkben. Az egyik megboldogult Klebelsberg Kunó gróf 5Ö0O tanyai iskolájának létesítése, a másik a jelenlegi miniszter úr erőteljes továbbépítő munkája. Ismétlem azon ban, minden elismerés ellenére is meg kell állapítanom, hogy itt az erőkben más csoportosítás^ szükséges ezután. Szükséges ez egész kultúréletünkben, de szükséges az egész magyar életben. Ahogyan a kenyér megosztása is azt követeli, hogy mindenkinek jusson, tehát annak, aki nagyobb teljesítőiéuyt végez, több jusson, de ne annyi, hogy másnak az életminimumát megcsonkítsa, ugyanígy a szellemi kultúra terén is fel kell állítani ezt > a mérleget. Ez a mérleg teljesen felbillent, ezért azt újra egyensúlyba kell hozni. Örül az ember lelke, amikor azt olvassa, hogy a Mabi. és az Oti. gyönyörű szép palotákat épít és ott az ember a modern berendezésnek és a bürokráciának csodálatos gyorsító lehetőségeit találhatja meg, s a tisztviselők számára is megadatik a kényelem, de szomorúság tölti el a szívemet a felett, hogy a magyar nép százezrei hallatlanul messze bandukolnak e kulturális lehetőségek mÖgöít. A magyar iskolákat illetően is azt szeretném látni, hogy ne legyen olyan szertelenül nagy különbség a városi iskolák levegős, világos, egészséges termei és a magyar tanyák riádfödeles. tán romantikus, de dohos, egészségtelen, szűk iskolái között. Én láttam, fényképeztem, tehát bizonyságaim vannak róla. Amikor örömmel és lelkesedéssel látjuk a mai rendkívül nehéz idők által megszabott lehetőségekhez képest nagy erőfeszítéseket, egy pillanatig sem feledkezhetünk meg arról, hogy az egész magyar életnek ez az átállítása erőteljesebben kell, hogy meginduljon, (Helyeslés jobbfelől) erőteljesebben kell, hogy fokozódjék es minden erőnkkel, minden tudásunkkal, minden szeretetünkkel együttesen kell ezt munkálnunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ennek a nagy feladatnak a kibontakoztatása kétségtelenül erre a kormányra vár. Nincs idő késlekedésre, nincs idő sok várakozásra. Minél előbb meg kell indulnia annak a munkának, mely jobb egyensúlyba hivatott hozni a falu és a város közötti mérhetetlen nagy kul túrkülönlegességeket. Nem tudok a magyar faluról való általános megemlékezés után szótlanul elhaladni az erélyi falvak problémája mellett. Csak néhány gondolattal utalok erre. Ha az elmondottak a csonkaországi falut érintették, — és különösképpen ezekre vonatkoztattam — akkor kettőzött mértékben kell vonatkoztatnom a felszabadult erdélyi területek magyar falvaira. Az a csodálatosan megható magyar lélek, amely a kultúráért most is oda tudja adni a maga utolsó ajándékát, ez a magyar lélek a példa, példája a parlamentnek is. Ez a magyar parasztlélek. ez a tanulni íágyó és a nagy ideálokat alázatos lélekkel v szolgálni tudó, a maga kicsinyességében é e ' küzdelmeiben oly nagy magyar falu, — mer' sokkal többet küzd, mint a magyar társadalom sok más rétege (Mayer János: Ebben igaza van!) — ad nekünk példát, ad nekünk erőt, ez a drága, szeretett magyar paraszt, aki a maga áldozatosságának legmagasabb és legcsodálatosabb, szinte költői példáit tárja elénk. (Taps jobbfelől.) Az erdélyi falvakban gyorsított ütemben kell végeznünk ezt a munkát. Ami pénzt csak Össze tudunk kaparni, azt mind bele kell tömnünk az erdélyi falvakba, hogy visszatérjenek az elhódított magyar lelkek, hogy kedvük legyen itt velünk élni s hogy érezzék a magyar kultúra valóban nagyságos fölényét, amely az n lelkük ^ mélyén tudat alatt is megvan ós megható módon megnyilatkozik, a legmagasabb kultúra-irányító helyekről mint nagyszerű biztató gesztust feléiük irányulni, érezzék az erdélyi falvak iskoláinak, népművelésnek mielőbbi teljes talpraállítását, könyvekkel való ellátáisát és minden téren, minden vonatkozásban való segítését. Azt hiszem, a városi ember szívesen hozna nagyobb áldozatot néhány esztendeig, ha azt mondanák neki: nézd. a te testvéred szegényen és koldusán bandukol a poros országutak szélén, amikor te a kivilágított nagyvárosban járkálsz és kényelmesen élsz; nézd, a te testvérednek a te segítségedre van szüksége, állítsd le egy-két esztendőre az émtkezéseket, állítsd le a kultúra versenyfnt'áísát és ömleszd ki a te magyar an va ci és szellemi erődet a falu felé, hogy áthidaljuk valami kennen a falu és a y áros közötti mai óriási távolságot. (Ügy van! Ügy van! — Tans.) Azt hiszem, nem bántok meg senkit, ha a magyar lovagiasság helyes^ okos és becsületes értelmezésere utalok. Említettem, hogy vannak képeim, amelyek arról tanúskodnak, hogy a magyar nemzet az ő nemzetiségeivel becsületesen, igazi szeretettel bánt. Vannak fényképeim gyönyörű falusi emeletes nemzetiségi iskolákról, de ugyanakkor vannak fényképeim alföldi nádfödeles magyar iskolákról is. Azt lrszem, hogy a lovagiasság nem túlzás, nem oktalanság, de a lovagiasságot feltétlenül helyesen kell érvényesíteni, ha mi valóban vezetőszerenet akayunk betölteni itt a Kárpátok medencédében. (Ügy van! Ügy van!) Legyen szabad most néhány gondolatot mondanom a népművelésről. A népművelés sok nagyszerű eredményt ért el, de mint minden hivatali módon vezetett intézmény, ez is bevágódott egy kerékvágásba, ez a kerékvágás mindig mélyebb lesz alatta ós ebből a kerékvágásból sokszor még nagyon egészséges jó irányok felé sem tud kitérni. Minden lelkesedés, minden akarat megvan a vezetőkben, de ilyenkor mindig azt érzem, hogy a hivatali ember mellett a minisztériumokban, elsősorban a kultuszminisztériumban, de minden minisztériumban ott kellene lennie egy gyakorlati, életet ismerő szervezőnek, aki a maga életismeretével, tudásával, invenciójával a törvények és rendelkezések sok elméleti útját, skatulyába futó erejét az életbe vi«zi át és életté váltja. (Ügy van! Ügy van! — Tans.) A miniszter úr figyelmébe ajánlom azt, hogy a falusi népművelés irányításába és vezetésébe kapcsolia be az értelmesebb földműveselemeket Is. (Helyeslés.) Amikor ezt mondom, a gyakorlat alapján, a parasztlegényeknek rendezett tanfolyamok tanulságai alánján beszélek. Ezek a parasztlegények tele voltak a szellemi töltekezés vágyával, úgy tanultak, ahogy szellemi munkához szokott emberek szoktak; elfáradtak ugyan benne, de mohón szívták ma-
