Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-719
Az országgyűlés' képviselőházának 157. -ezer családfenntartó, sokezer családapa, az iskola sgyermekek ellátói és gondozói kerültek abba a helyzetbe, hogy az iskoláztatási költse-* get nem tudják előteremteni. Es itt nemcsak a felsőoktatási költségekről van szó % Azok a költségek is, amelyek az elemi oktatással kapcsolatban felmerülnek, a mai viszonyok között, ft bevonulással együttjáró keresetnélküliség következtében, olyan mértékben jelentkeznek, hogy ezzel a kérdéssel a közoktatásügyi tárcának is foglalkoznia kell. Tudjuk azt, -hogy rendes körülmények között is milyen nagy megterheltetés a nincsetlen ember számára az iskola kezdése, a beiratási díj és a tanszerek árának kifizetése, ^ (Homan Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Szegény ember nem fizet beiratást az elemiben! Egy millió tanuló közül nem fizet csak 250.000 1 pengőt.) Egy millió tanuló közül legalább 750 000-nek volna szüksége erre az engedményre. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Megvan! Így van!) Nem 250.000-nek, amint a miniszter úr mondotta. (Hómaii Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: 2&5.000 fizet, 250—300.000 az egész!) A beiratás, a tandíjak, az iskolaszerek, a könyvek (Kabók Lajos: Ez nagyon költséges!), különösen ha azokat több gyermek számára kell előteremteni, ma valósággal megoldhatatlan feladat elé állítják azokat az embereket, akik hónapokon keresztül semmiféle keresethez vagy jövedelemhez nem juthatnak azon a néhány fillér segélyen kívül, amelyet kapnak. Amikor annakidején a beiratási díjról szóló törvényt tárgyaltuk, azt mondották, hogy 1 pengő számba sem vehető összeg. Időközben azonban ennek az 1 pengőnek még több helye lett a dolgozó ember háztartási költségvetésében, az iskoláztatás egyéb költségeivel. És itt nem beszélek folytonosan a könyvekről él tandíjakról, hanem azokról a költségekről, amelyek egyáltalán az iskolába járó gyermeknél felmerülnek, s amelyek ma már . csillagászati számot jelentenek a dolgozó ember számára falun és városon egyaránt. Az a dolgozó, aki a behívás következtében nem kapott aratórészt nem kapott nyári munkát éi kenyér nélkül maradt, az iskoláztatás megkezdésekor egyetlen fillért sem tudott előteremteni az iskolás gyermek mindenféle ellátásának céljaira; az a városi munkás, aki katonának elment, vagy munkaszolgálatra ment, aki nem kapta meg fizetését ú^y, mint a köztisztviselő, az a gyermeke iskoláztatásával járó kiadásokra sehol sem talál fedezetet. A földmívelésügyi miniszter úr mondotta azt. hogy gondoskodni fog a falusiak téi ellátásáról. A belügyminiszter és az roarügyi. miniszter mondotta azt, hogy gondoskodni fog a városi munkásság kenyér nélkül maradt csoportjainak valamiféle segélyezéséről. De ez épuen a bürokratikus nehézségek miatt csak a téli hónapoknak az eseménye lesz majd annakidején, csak a következő hetek vagy hónapok alatt jut el hozzájuk, az iskola pedig már szeptemberben, októberben, novemberben és folytatólagosan jelentkezik azokkal az igényekkel, amelyekre az iskolának a törvény szerint valóban joga is van. A közoktatásügyi tárcának a kötelessége ezekben a rendkívüli időkben ezt a két tényt, a nincsíelenséget és a törvény szavait összhangba hozni egymással és ezeknek a terheknek megfizetése alól vagy felmentést adni, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tesszük, tesszük! Az egész vonalon! g !'•: [' v I S R r.ö IIAZ7 |T/Vl'T.Ó VIT, ïïése 1940 november 21-en, csütörtökön. 719 Annál aki tanul!) vagy pedig más úton segítségükre menni. (Hóm an Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Aki nem tanul, nem kapja meg!) Ha valaki nem tanul, az is legtöbbször a nyomorúsága val van összefüg gésben. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezt is figyelembe vesszük!) Ez is olyan tétel, amelyre különösen figyelni kell és amelyet egyéni elbírálással kell eldön tem\ (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügy» miniszter: Ügy van! Ez az!) Gazdasági okok követelik például azt is, hogy a közoktatásügyi tárca szervezetében gondoskodjék ezen a télen az iskolás szegénygyermekek étkeztetéséről, s ha arra gondolok. hogy például a székesfőváros milyen erőfeszítéseket tesz ezen a téren s ebben a kérdésben, akkor is még mindig azt kell mondanom, hogy ez még mindig nem elegendő, még min dig nem tud annyit adni, hogy a legégetőbb nyomor csillapíttassék. Az ipari munkásság 7 százalékos béremelése még arra sem volt elegendő, hogy az élelmiszerek drágulását kiegyensúlyozza. Még jobban akadályozzák az egyes háztartások ellátását a beszerzési nehézségek. így sokkal több gyermek lesz ezen a télen rászorulva az étkeztetésre, mint az eddigi teleken, az akció kiterjesztése tehát elsőrendű közoktatási érdek is, mert az éhes gyermek figyelmetlen, okításra alkalmatlan és válósággal elpocsékolódik a ráfordított idő. De ha ez a helyzet a fővárosban, a fővá ros anyagi eszközeivel, mennyivel rosszabb körülmények köt él az ellátatlan falusig szegény ember gyermeke. Tudunk ugyan néhány tiszteletreméltó kísérletről, elismerjük, hoe-v ezekben a kíséri etekben^ nagyon sok jószándék és nagyon sok hozzáértés is van, de kevés a gazdasági ellátottság, a gazdaság meg-alanozottság. úgyhogy ebben az esztendőben a közoktatási tárca erejének is löknie kell valamit ezeken a bürokratikus kísérletezéseken és megkötöttségeken, hogy az eervéjb tárcáknak ezen a területen végzett munkája meggyorsíttassék és kiszélesíttessék. Az iskolásgyermekek rubával é« cipővel való ellátásának i« rendkívüli jelentősége van ebben az évben. Esztendőkön keresztül hozlak ide adatokat arról, hogy főlesr a falusi iskolások mulasztásainak a ruházati cikkek hiánya volt az egyik legfőhh oka. Az idei rossz év. a m=sz termés, a bevonulások következtében előálló kereseti kiesés és valamennvi ilyen ok együttható ereié még sokkal több gyermeket tavt t^vol az iskolától ez*m a télen, mint az elmúlt évben. Ennek következménye a tanulmányok elmaradása, a részleges analfabétizmus lesz: az, hopy éppen a legszegényebb gyermekek tanulmányi előmenetele olyanmérvü lesz, amely azután indokot szolgáltat arra, hogy ne részesülhessenek azokban a különféle kedvezményekben, amelyek a jó tanuláshoz és ió előmenetelhez vannak kötve. Ez ellen a jelenség ellen nem lehet kényszerrel és bürokratikus intézkedésekkel védekezni, mert ez a bürokratikus kényszer, a törvény szavának, betűiének merev alkalmazása nem tud megbirkózni azzal a tiltakozással, amellyel maga a természet kényszeríti a ruhátlan, cinő+len gyermeket arra, hop'y ne jöjjön ki a hajlékból, ne hasrvia el a hajlékot, mert hiszen örök életére szóló hetegséget szerez az, aki mezítláb vagy nem megfelelően' öltözve iskolába mer menni. Ez a körülmény akadálya az iskoláztatásnak, amelynek hiányosságairól már eddig is éppen eleget panaszkodtunk, 107
