Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-713

Àz országgyűlés képviselőházának lót. ülése IHÖ november 21-én, csütörtökön. 713 zása. Ennek a szentistváni szellemnek a praktikus életbe való átültetése képezi a mai kormányzatnak a programmját a vallás- és közoktatásügyi minisztérium keretében. _^ Ez a nep a kereszténységnek köszöni létét. Hogy a törzsekből nep, a népből nemzet, a nemzetből állam, az államból pedig birodalom lett, ezt a kereszténység munkálta, ez elvitathatatlan. A kereszténység volt az a szülőerő, mmdnyjáunknak. nagy közkincse, nemzeti kincsüuK, amely munkálta ezt, és ha valaki elszakítja magát a szülőerőtől, akkor eldobja magától a lenntartó erőt is, mert hiszen a fenntartó erő mindig a szülőtől nyeri önmagát. Amikor erről beszélek, pártom, a Független Kisgazda Párt megbízásából, amely az egyszerű, magyar gazdatársadalmat van hivatva képviselni itt a parlamentben, le kell szögeznem, — es ezt Eajniss képviselő úrnak válaszolom, mert a teológián tanultam meg — hogy nekem a zsoltáiros könyv és a rózsafüzér, a biblia és a feszület egyformán szent nemzeti ereklye. (Úgy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) Mi tesz egy nemzetet naggyá? Néma terület nagysága, — hiszen mi akkor már régen leniara ütünk volna a nemzetek versenyében, — nem is fiaink sokasága, egy nemzetet naggyá mindig fiainak lelke, lelkisége teszi és ezeknek összegezése a nemzeti lélek. Azok a nemzetek kerülnek ki győztesen ebből a világégésből, amelyek ezt az egységes lelket, ezt a nemzeti géniuszt tisztán meg tudják őrizni. Minden bűntől, amely ez ellen a nemzeti és keresztény magyar lélek ellen történik, nemzeti kötelességünk nekünk ezt a lelket tisztítani, erőssé, jobbá, igazabbá, becsületesebbé, szociálisabbá, vallásosabbá és magyarabbá tenni. Ez a szentistváni örökség, amelyről annyit írunk és beszélünk, nemcsak örökség, nemcsak juss, hanem szent kötelesség is. Ez a nemzeti lélek mindig keresztény volt, bennünket ez a »keresztény szentistváni ezer évnek keresztény lelke és szelleme nevelt, a nemzetet ez tartotta fenn. Ha valaki komolyan foglalkozik a történelemmel, szinte csodának tartotta, hogy enynyi veszély, ezer és ezer veszély között, ahol annyi nép elpusztult itt a Duna—Tisza táján, ez a nép, ez a kicsi nép meg tudta tartani önmagát. Mi tette ezt, mi tartotta fenn ezt a nemzetet? Ezt a nemzetet Isten és a keresztény magyarság tartotta fenn és nevelte fel. Êz emelte fel, ha a török és tatár elpusztította, ez emelte fal a trianoni feldarabolásából is, a bolsevizmus rothasztásából is; az a keresztény nemzeti géniusz emelte fel, amelyet a kultuszminiszter úr olyan szépen kifejtett és amelyre alludált a külügyminiszter úr is. Ez a nemzeti géniusz abban a legutóbbi húsz esztendőben, amelyről Rajniss képviselőtársam beszélt, elment a templomokba imádkozni. A nemzet lelke járt ott, azután megerősödött és a megerősödött nemzeti lélek győzött minden akadályon keresztül. Aki a megszállott területek helyzetét ismeri, tudja, hogy ott ez a vallásos keresztény» nemzeti lélek őrizte meg a magyarságot. Aki Erdélyben vagy a Felvidéken elveszett a magyar kereszténység számára, az elveszett a haza, a magyar nemzet számára is. Ha már most, mélyen t. Ház, ez a kereszténység, a vallásos magyarság ilyen nagy érték a nemzet életében, akkor én a vallás? ügyi miniszterhez, mint a vallásügyeknek gondviselőjéhez;, merem »mondani, az államhatalom részére kirendelt főpapjához intézem felhívásomat, kérésemet ezen • -megállapításai^* után: hogyan is állunk a keresztény hit gyakorlatával? Fontos az, hogy a vasárnapot az emberek megszentelhessék. A vasárnap megszentelése nélkül, közös istentisztelet nélkülnincsen sem katoÜKus vallás, sem református vallás. A templomban összejövő emberek, vasárnap az Isten előtt térdeplő emberek alkotják a nemzet igazi egységét. Ott lesz egységes a nemzet, amikor eltörpül minden akadály és nem ismer mást maga előtt, mint Istent, aki ezt a \ földet jelölte ki számára lakóhelyül. És mélyen t. miniszter úr, a vasárnapi istentiszteletre járás, ennek teljesítése ütközik igen nagy akadályokba éppen vidéken, éppen azoknak az embereknek részéről, akik erre legjobban rászorulnának! Az egyszerű nép. kora tavasztól késő őszig, akármilyen jó, tiszta lelke is legyen, egyszerűen nem tud istentiszteletre járni azért, mert vasárnap keresi meg a kenyerét és tudjuk, hogy a kenyér olyan nagyhatalom, hogy az mindenkinek parancsol. Kora tavasszal elkezdik a munkát, az embereik — különösen az uradalmi cselédség, azután a zsellérség, az aratók, tehát a nemzet legnagyobb, legértékesebb társadalma, amely adja ma is az ember1 anyagot a nemzet számára — ; a krumpliültetésen, a kukoricavetésen, yasárnap mindig dolgoznak. Azután jön a kaszálás. Vasárnap kaszálja meg az az ember kis részes rétjét, a következő vasárnap hordja be a szénát, azután vásárokra jár. Talán egy kicsit furcsának tűnik fel ezek után a magas fejtegetések után, de én mégis kénytelen vagyok ilyen konkrét dolgokat idehozni, mert ezeken dől el az, hogy meg tudjuk-e tartani a nemzet életét. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, hogy később, nyáron szintén vasárnap takarítja be az a vidéki ember a maga kis kenyerét, mert máskor nem kap szekeret és ha szétnéz az ember — én vidéki plébános vagyok — a hívei között, mindent elkövet, de azt a választ kapja: »Ma nem tudtam elmenni ezért, ma nem tudtam elmenni azért«, legfeljebb vasárnap este tudja az ember őket odavinni valamilyen egyesületbe, hogy ott abból a nemzeti és keresztény lélekből, amely ennek az államnak lesszebb t szentistváni Öröksége, adjon át nékik valamit. Mi papok, miniszter úr. ezen segíteni nem tudunk. Valiink meg őszintén — én mefívallom — azt is, hogy ezek az akoiózások sem tudnak ezen segíteni. Itt csak az államhatalom tud segíteni. Én bízom a miniszter úr keresztény és magyar lelkében, hogy meghallgatja az én kérésemet és mondja lesz arra, hogy ha már az ipari munkásságnak ^vasárnap teljes munkaszünete van, hozassék . törvény arra, hogy a nemzeti és szentistváni keresztény lélek fennmaradhasson, hogy falvakon se dolgozhassanak vasárnap az emberek. Joga van ehhez annak a szegény embernek, mert ha egy törvény biztosítja ezt a vasárnapi teljes munkaszünetet, akkor módjában lesz istentiszteiletre járni. Nem mondom azt. hosy olyan nagy katasztrófák idején, mint amilyenek nyáron is voltak, jég- és vízkárok esetén, vagy hasonló esetekben ragaszkodni kell ehhez, de ezek csak kivételek. Hozassék tehát egy olyan törvény, amely generálisan rendezi ezt a kérdést és biztosítia az ország magyar és keresztény népe számáfa" azt. hogy vallását gyakorolhassa Amilyen egy ország vallásossága, olyatt annak a nemzetnek az • élete. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Ha égy ország vallásos» keresztény» ' 106*