Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-712

712 Az országgyűlés képviselőházának 157. méltóztassék most már egyszer dűlőre vinni az egységes isKoiai adónak a kérdését, mert azok a nehézségek, amelyeket Bálás igen t. képviselőtársam említett, máshol is — talán felfokozott mértékben — megvannak. Azonkívül az adózásban való szörnyű aránytalanságok, a teherbiróképességnek a maximumon messze felül való kihasználása^ ennek a kérdésnek végrevalahára az általános megnyugvás érdekében való megoldását indokolttá és szükségessé teszik. . : Azután nagyon kérném, amit már szintén voltam bátor kérni, és ami egészen különösen majd a napiskola hetedik és nyolcadik osztályának általános bevezetésével válik aktuálissá, hogy a leventeképzést az iskolában, tehát az iskolai növendékeknél méltóztassanak elválasztani a nem iskoias leventék képzésétől, mert nekem az idősebb leventék káros befolyásáról és behatásáról a fiatalabb leventékre a közös nevelés alkalmával, — igen-igen súlyos tapasztalataim vannak. Nagyon kérném, méltóztassanak a tanítóság anyagi helyzetének javításával is foglalkozni. Szükséges, hogy a magyar nemzeti társadalomnak egyik legfontosabb kultúrmunkát végző rétege nyugodt, gondtalan és anyagi gondoktól meg nem zavart életet élhessen és így teljes odaadással végezze ezt a nagy nemzeti feladatát és misszióját. TJjra kérném szépen az adminisztrációnak egyszerűsítését. Azt méltóztatott annakidején mondani, hogy az államtitkár úr ő excellenciája foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ez körülbelül egyesztendővel ezelőtt volt. (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: Tegnap adtam ki a rendeletet!) Boldogan és köszönettel nyugtázom. (Meskó Zoltán: Majd elolvasom! — Derültség.) Azután az iskolánkívüli népművelési törvény megalkotása is rendkívül fontos és szükséges volna, hogy e tekintetben is egyöntetűség keletkezzék és főleg

v hogy ne legyen az valósággál egyéni elhatározásokra és egyes egyéneknek kényére-kedvére bízva, hanem kényszeríttessenek bele ebbe az iskolánkívüli népoktatásba mindazok a rétegek, amelyeknek szükségük van kultúrájuk emelésére! Ezek volnának azok a kérelmek és azok a kérdések, amelyeket nagyon szeretnék a miniszter úr jóindulatába ajánlani és nagyon kérném, méltóztatnék ezeket szíves figyelmével megtisztelni. Miután a miniszter úr gondolkodásban teljesen azt a gondolatmenetet követi, amelyet én az előbb bátor voltam kifejteni s azonkívül tudatában vagyok annak, hogy a miniszter úr ennek az országnak egyik legfontosabb tárcáját vezeti, — mert hiszen a legdöntőbb tényező a nemzet életében a lélek (Ügy van! Ügy van! half elől.) és a miniszter úr a léleknek és a lélek kultúrájának őre és legelső munkása, — éppen ezért ezeknek az okoknak alapján, miután beígérhetem a pártom nevében is ehhez a munkához a legteljesebb segítő készséget, a legteljesebb bizalommal is vagyunk a miniszter úr iránt: a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés-és taps a baloldalon és a jobboldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) > Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Megay Károly jegyző: Varga. Béla! Elnök! Varga Béla képviselő urat illeti a szó. Varga Béla: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Rajniss Ferenc t. képviselőtársamnak: inagas kultúrfiloaófiai fejtegetése, Makray ülése 1940 november 21-én, csütörtökön, Lajos t. képviselőtársamnak magas morálfilozóiiai fejtegetése után engedtessék meg nekem, hogy a Független Kisgazdapártnak véleményét a kultusztárca vitájánál elmondhassam és felelhessek egyúttal rtajniss t. Képviselőtársamnak arra a kételyére, hogy hogyan nevelt a főiskola a háború után. En a háború utáni hittudományi főiskolán tanultam meg azt, amit elmondandó vagyok — nemcsak megtanultam, hanem át is érez,tem. Nekein ez a szeminárium, ez a főiskola a szülői ház után a legkedvesebb hely, tényleg az alma mater, s azt hiszem, a főiskolákkal és az egyetemekkel sokan vagyunk így. Akik komolyan akartak dolgozni, azok megtanulták ott a munkának szeretetét. A magyar vallás- és közoktatásügyi minisztérium olyan szépen fejezi ki nevében azt, hogy a vallási és nemzeti kultúra tökéletesen egy és elválaszthatatlan. (Meskó Zoltán: Ügy van!) A miniszter is nem kultuszminiszter, mint ahogyan az újságok és a köznyelv ma tulajdonképsn elnevezik, hanem a vallásügynek a nemzet részéről odarendelt legfőbb minisztere, (Úgy van! a baloldalon.) a nemzet képviselője, vallásügyi minisztere; és én azt szeretném kihangsúlyozni Makray Lajos képviselőtársam után talán konkrét formában, hogy a vallásügy éppen olyan fontos gyakorlati része a kultusztárcának, mint a kultúra. ' Ezt a megállapításomat elsősorban a kormányzó úr ő főméltóságának legutóbbi megnyilatkozására építettem, majd azt kifejtve, a kormány tagjainak megnyilatkozására. A kormányzó úr ő főméltósága a nemzeti neveiéit tette kötelességgé, szinte lelkére kötötte a kolozsvári egyetem tanári karán keresztül az egész ország tanári karának. Azt mondotta (olvassa): „Tisztsége nemcsak a szaktudományok művelésére tudásának és ismereteinek továbbadására, hanem a magyar ifjak nemzeti szellemű nevelésére is kötelezi. E kötelességek bármelyikének elhanyagolása mérhetetlen kárt hárít a nemzetre, lelkiismeretes teljesítésük által gazdag értékekkel gyarapodik a magyar jövő.» A kultuszminiszter úr_ ugyancsak ott a kolozsvári egyetem megnyitásán részemről ismert beszédei közül egyik legszebb beszédében és maradandó értékű beszédben erről a nemzeti nevelésről, amelyet a kormányzó úr ő főméltósága kitűzött, megállapította, hogy az vallásos és nemzeti önmagában. (Olvassa): »A magyarság ezer év óta áll őrt, védelmezi és terjeszti a keresztény műveltséget a nyugati nagy közösség keleti határán.« Amikor azután az iskolák neveléséről szól, megállapítja, hogy az iskoláknak a népiskolától kezdve az egyetemig mindannyinak nevelniök kell, az ismeretközlésen túl kötelességük az ifjúság erkölcsének nemesítése. . «' Makray igen t. képviselőtársam megállapította megdönthetetlen bizonyítékokkal értelmes és gondolkodó ember számára, hogy erkölcs nincs vallás nélkül. Ezt a nemzeti és vallásos nevelést teszi^ a mai kormányzat a mai kultúra tengelyévé. Hogy még egy kormánymegnyilatkozásra alludáljak, hivatkozhatom Csáky külügyminiszter úr expozéjára, amelyet itt az egész Ház örömmel és nagy tapssal fogadott, élén a kultuszminiszter úrral. Mindnyájan tapsoltunk ahhoz, amikor megállapította, hogy ahogyan van az embernek lelke, ugyanúgy van a nemzetnek is lelke. Beszélt a nemzet géniuszáról és ez a nemzeti lélek keresztény és magyar; ez a szentistváni szellem megnyilatko*