Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-710

?ÍÖ . Az országgyűlés képviselőházának 15

f. ülése 19 W november 21-én, csütörtökön. utánanézni annak, hogy hol találjon oda jó vagy esetleg rossz tanárt, hanem a tudományos anyag szelektálása az első és legfontosabb nemzeti kérdés, mert a fialakba töméntelen pénzt építettünk bele, a kultúrpolitikába, de az elemi iskolától a középiskolán át az egyetemeken keresztül a szerves, nagy, belső szellemi reformot, tisztelt uraim, tényleg még nem végeztük el. A magyar biológiának, a magyar emberföldrajznak, a történelem és jogbölcseletnek, a magyar szociológiának,

1 a magyar honvódelemtiidománynak, a. nemzetpolitikának és tudománypolitikának felismerhetetlenül ^szétszórt ; anyagaiból kell ezt az új szintetikus magyar tudományanyagot megteremteni és a vezető magyar emberek rétegébe az összes egyetemeken beleszilárdítani. Ebben a kérdésben látom én a magyar kultúrpolitika központi kérdését. Ezt a kérdést ajánlom az igen t. miniszter úr figyelmébe, akit én munkájáért megbecsülök, de inert ennek a magyar kultúrpolitikának alapjához az általános országvezetésben a megfelelő lehetőségeket nem látom, a < költségvetést nem fogadom el. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Megay Károly jegyző: vitéz Makray Lajos! Elnök: vitéz Makray Lajos képviselő urat illeti a szó. vitéz Makray Lajos: Igen t. Ház! Rajniss igen t. képviselőtársam magas szinten mozgó ÖS cl kérdésnek igazán a mélyére nyúló szép beszédének minden egyes részletével egyetértek. Ezt a beszédet igazán csak élvezni lehet (Ügy van! Ügy van!), de bírálni nem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Felszólalásomban okát akarom . adni annak, miért van az én pártom és miért vagyok én is bizalommal a miniszter úr és a miniszter úr működése iránt és hozzácsatolólag szeretnék egy-két kérdéssel foglalkozni. A miniszter úr a, hitvallásos nevelés alapján áll. A hitvallás minálunk a kereszténység. A mi életformánk a kereszténység. A miniszter úr tehát a keresztény valláserkölcsi iskolai és állampolgári nevelés híve. Egészen természetes, hogy az a párt és az > az irány, amelyhez szerencsés vagyok tartozhatni, amely párt a legrégibb ebben a parlamentben és amely legelőször harcolt igen mostoha körülmények között a keresztény szellemnek és a keresztény gondolatnak a közéletben és a nevelésiben is az érvényesüléséért és szuppremáciájáért ezért — egyebeken kívül is — bizalommal van a miniszter úr iránt. A nevelés maga a természetjog és az isteni jog alapján kardinálisán és legelsősoriban a családnak és az egyháznak a joga, de nem egészen kizárólagosan. Nem tagadom és elismerem, hogy az államnak is vannak érdekei, ennek következtében az állam is jogosult befolyást gyakorolni a nevelésre és azt irányítani, természetesen a keresztény elvekkel való harmóniában. Az iskolai nevelés a szülői nevelőjognak és hatásnak folytatása és ezért a nevelői munkának és a nevelői hatásnak kiszélesítése az egész emberi élet területére, annak állandó ébrentartása és kimélyítése: ez az állampolgári nevelés. A keresztény r valláserkölcsi iskolai és állampolgári nevelésnek melyen nyúló gyökerei és^ argumentumai vannak a történelemben, az etikában, a nemzeti gondolatban és a nemzeti érdekben. A történelem nemcsak jogunkká de kötelességünkké is teszi, hogy a valláserkölcsi neveléshez ragaszkodjunk az iskolában is, az állampolgári nevelésnél is. A kereszténység niinálunk magyaroknál lényegesen több. mint csak valláserkölcsi intézmény. A kereszténység minálunk egy áilamszervezési erő és tényező, a magyar életnek és a magyar léleknek leglényegesebb és legdöntőbb jelentőségű komponensei, összetevője. A nemzetnek egész erkölcsi élete, hite, bizalma, reménye, kötelességtudása, jogi érzéke: mind a kereszténységben van. A magyar királyság gyökérverése a magyar állami élet elindulása, a magyar kultúra kezdete, a magyar fajiság megerősödése és megizmosodása, a magyar önállóság és függetlenség megőrzése: mind a keresztény gondolat mélyéből emelkedett 'ki és fejlődött ezeréves magyar történelemmé. Teljesen megfejthetetlen a magyar élet és a magyar lélek és teljesen megmagyarázhatatlan a magyar történelem ezek nélkül a keresztény gondolatból kisarjadó és kiömlő aktív és hatalmas erők, nevelő, alkotó, teremtő és vezető erők nélkül. Éppen ezért nem lehet a, magyar nemzeti és állampolgári nevelésből a keresztény valláserkölcsi erőket, a keresztény valláserkölcsi szellemet és elveket kirekeszteni. De erkölcsi indokoltsága is van annak, hogy ragaszkodjunk a nevelésben — és pedig mind az iskolai, mind az állampolgári nevelésben — a valláserkölcsi elvekhez és erőkhöz, mert erkölcs vallás nélkül nincs, erköcs válás nélkül életképtelen nevelés erkölcs i'élkül nonszensz, (Ügy van! Ügy van!) Az erkölcs a vallásiból, amely talaja és forrása, meríti a maga éltető és fenntartó erejét, a vallásban találja meg a maga sziíárd és biztos normáját és^ a vallásban találja meg az ő legfőbb szankcióját, szentesítését. Valamikor a 'múlt században, sőt még az azelőtti század végén elindult egy törekvés, egy szabadkőműves törekvés elsősorban Franciaországban, amely el akarta választani a társadalmi rendet, tehát a közéletet, annak etikai alapjától, a vallástól. .,i (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Azt mondotta, hogy a vallás egészen más terület, a közélet is egészen más terület és voltaképpen a kettőinek egymáshoz semmi köze nines. Az igazság az, hogy valóban más a közélet és a vallás is más, de. hogy a kettőnek eeanmi köas nem lenne egymáshoz és nem lennének összekapcsolódásolk és egyhefanódások a kettő között, ez alapvető tévedés: mert más a politika és más a vallás, de politika felelősség nélkül és felelősség lelkiismeret nékül s viszont lelkiismeret Isten és vallás nélkül nincsen, tehát a politika vallás nélkül öncélú kalandorság. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps.) Más a gazdasági élet és más a vallás. Azt mondják, a pénznek nincs vallása, — »Mit Moral baut man Keine Bahne« — de mégis van törvénye. Ez a törvény csak a keresztény erkölcs tönvénye lehet, amely előtt nem mindegy, hogy ki hogyan szerzi vagyonát (Ügy van! Ügy van!) és nem mindegy, hogy ki hogyan használja fel vagyonát, (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps,), amely elítéli a fukarságöt. de elítéli a pazarlást is. Enélkül az erkölcsi erő nélkül a gazdasági élet kiuzsorázássá és kizsákmányolássá fajul. Igaz, hogy más a szociális rend és más a vallás, vagyis, hogy a vallás nem adja a szociális kérdésnek programm-