Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-701
Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1940 november 21-én, csütörtökön. 701 hogy meddig még e rendszertelenség, meddig még e tervszerűtjenség? T. Ház! Való kultúréletünk és szükséges művelődéspolifíikánik összehasonlításából szomorúan állapíthatjuk meg, hogy sajátos közoktatásügyünk és kultúrpolitikánk hü tükre a középkori rendiség é» az újkori liberalizmus szerencsétlen frigyéből született öszvérrendszerünk nemzeti hasadást okozó kettétagoltságnak. (ÉlénM derültség a jobb- és a baloldalon. — Egy hang jobb felöl; Maga sem hiszi!) Közoktatásügyünk és kultúrpolitikánk tükrében benne van egész rendszerünk: elmaradt népiskoláink tömegei és ezzel szemben a csillogó egyetemek, a csillogó tanintézetek. Vannak! évszázados büszke, nemes hagyományokkal rendelkező humanisztikus tanintézeteink és vannak megközelíthetetlenül fekvő, felszereletlen falusi és tanyai népiskoláink; vannak világraszóló költséggel felállított és berendezett tudományos intezeteink és nincsenek megfelelő, a valóságos és gyakorlati életre képző szakiskoláink. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ugyan kérem!) Legalább is nincs megfelelő ilyen iskolánk elég, miniszter ár! (Szabó Gyula: Magáról beszéljen!) Ha tovább szemrevételezzük a való magyal ikul túréletet (vitéz Makray Lajos: »Szemrevételezzük!«) J— katonai kifejezés —, akkor mit látunk? A könyvkereskedők kirakatait még mindig megszállva tartják, mint téli varjak az őszi szántást, a zsidó erkölcsöt és zsidó szellemiséget hirdető művek. Csak megdöbbenéssel olvastam legutóbb az újságban, hogy a trafikok és Ibusz-pavillonok kirakataiban; hetek óta keskeny füzet látható, amelynek a címe »Daloló Erdély«. Tartalma az elnyomatás alatt megjelent irodalmi és hazafias dalok, filmek, operettek és slágerek szövegei, 97 ragyogó vers. Az ára 48 fillér, a Rózsavölgyi és Társa zeneműkiadó kiadványa. A füzet tartalma arculcsapása a magyar nemzeti érzésnek. Néhány, a köztudatba átment irodalmi és emlékezetes sikerű dallam szövege között túlteng a most divatos táncdallamok, operettek és tizedrangú magyar nóták szövege és ezek közé van beiktatva egy zsidó vers után a mi nemzeti imádságuiíük, a magyar Hiszekegy. Ki felelős ezért és hol van ilyenkor a cenzúra? (Rajniss Ferenc: Ha tudná a cenzúra, hogy hol van!) A sarki könyvkereskedők, újságárusok körül vannak bástyázva 10 filléres ponyvairodalommal, amelyek olcsó szellemiséget árasz : tanak és az ifjúságot mételyezik. Az utcai feliratok, a 'címfeliratok, a hivatalos nyelv és a sajtó tele van helyesírási hibákkal, magyartalanságokkal;, . germanizmusokkal. Különösen a hivatalos nyelv az, amely annyira vétkezik a mi édes anyanyelvünk ellen, (Rajniss Ferenc: Es a tudományos nyelv! A tudomány nyelve! — Zaj. — Elnök csenget.) A közhivatalokba begyökeresedett magyar nyelv az, amely nem vesz tudomást az akadémiai megállapításokról. Tele van nyakatekert körmondatokkal, miszerintekkel es^ másokkal (Meskó Zoltán: »Avagy netán« és a többi!) és ezek letörésére nem történik semmi. A középfokú iskolák nagy részében lázas sietséggel kergetik egymást az órák és a tárgyak és ebben a zsúfoltságban elvész a lényeg, a magyar közélet ismertetése, a magyar dalnak aa ismertetése, elvész a magyar néprajznak az ismertetése. Az elemi iskolák többségében az ideálisnak nevezett tantervnek csak egy ötödrészét végzik el, Miért?, Azért, mert a csak egy tanerős iskolában és az abban lévő 5—6 osztályban együtt nem képesek elvégezni az előírt tananyagot. A tanonciskolák csak vannak, mert valaki megteremtette őket, de tovább nem igen törődnek velük, az állam, nem igen avatkozik ügyükbe. A hangversenyek zsidókkal vannak tele és a dobogón magyar fülnek idegen hangzavar terjed és a magyar középosztály többsége érzéketlen a művészi magyar zene- és énekhangversenyek iránt, azért, mert egyrészt a magyar kultúrpolitika nagyobb dicsőségére a középiskolában nem kapott énekoktatást, nem kapta meg azt az alapot, amelyre az ő művészi, zenei nevelése is felépülhetett volna, másrészt pedig nem rendelkezik azokkal az anyagiakkal, amelyeket ez megkövetel. A magyar középosztály nagy része csak a slágerekig, az operettslágerekig és a meglehetősen elfajult cigánymuzsika színvonaláig vitte a maga zenei neveltségét. A tárlatokon inkább a nevek szerepelnek és nem az alkotások. A kiállított remekművek izmusokba fürösztve technikai akrobatizmusokkal fixálva, azt kiáltják: én europer szellemet képviselek; az alkotó szabadkőműves, a felesége zsidó. A tehetséges^ magyar piktorok ugyanakkor fűtői-fáig házalnak értékes: műalkotásaikkal, elismerést könyörögve és megbecsülést követelve. A múzeumok pincéi tele vannak értékes alkotásokkal, a mentőaukciók megvásárolt alkotásaival, de ugyanakkor a magyarság milliói azt sem tudják, hogy vyn-e magyar népi művészet, van-e magyar festészet és. iparművészet. A műkereskedők azzal árasztják el a vidéket, amiből a legtöbb hasznot húzhatják. Követeljük, legyen már egyszer elég abból a liberális felfogásiból, amely a művészetet és a tudományt a kiválasztottak privilégiumának hirdette. Lássuk azonban tovább a magyar kultúxéletet. Ott vannak a nemzetnevelők. A nyomorultul szegény tanítók és tanárok, gondtól ter helten húzzák az igát. Nem tudják egész énjüket a nemzetnevelés oltárán feláldozni, pedig ők hozzák a legnagyobb áldozatot s ez az áldozat a legfontosabb a nemzet jövendője szempontjából. A molnárferenci és a XIV. René; szellemű írók dőzsölnek a jólétben, mint a jó merániak és ugyanakkor a magyar stílusnak és a magyar szellemnek értékes írói, — az Erdélyi Józsefek, a Terescsény.ek. a Sinkák, a Sértő Kálmánok és a többiek, máról-holnapra tengődnek és nem kapnak megbecsülést onn^n, ahonnan pedig nekik követelésük lehet. A miniszter úr zengő szólamokkal hirdeti, hogy biztosítjuk a népi tehetségek előretörését és ugyanakkor a tehetséges kis magyarok a miniszter úr sajátos középosztály-politikája végrehajtóinak paragrafüsrágása és az anyagi korlátok miatt elesnek a szellemi továbbhaladástól. Ugyanakkor azonban egyes grófi sarjak ösztöndíjat kapnak és a klikkhez tartozók gyermekei előbbretörnek. (Mozgás.) Tudok egy magánvizsgáról, ahol megjelent a miniszteri biztos és bár az illető szegény magyar paraszti sarj megfelelt a tanárok szerint a vizsgán, a miniszteri biztos kijelentette, hogy 75 százaléknak buknia kell és ez a tanuló,, aki éjtszaka dolgozott, csak azért, hogy megszerezhesse magának továbbhaladásához az anyagi eszközöket, háromból bukott meg: megállították a szellemi haladásban (Felkiáltások a jobboldalon; Ki volt ez? — Meskó Zoltán: Meg kell bélyegezni! Ki volt ez?)
