Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-690

690 Az országgyűlés képviselőházénak lí dozni kell ezeket a sokgyermekes családokat, mert csak ilyen pártatlan, hozzáértő, emel'kedett műveltségű és nemzeti célú. személyek szerinti, a családokban lefolyó gondozás mellett válnak ezek a gyermekek külön-külön a nemzet hasznos tagjaivá. (Ügy van Ügy van! a jobboldalon!) T. Ház! Az iparügyi miniszter úr segéllyel is támogatja ezt az úgynevezett tanfolyamot, de ennek a tanfolyamnak van egy hibája, mégpedig az, hogy mindössze 20 vagy 25 hallgatót tud évenként foglalkoztatni. A tanioiyamok hallgatói érettségi vagy tanítónői oklevél megszerzése után meg 2 esztendei képzésre jelentkeznek oda és havi 30 pengő tandíjat kénytelenek fizetni, Emellett magukat élelmezik. Amikor gyámolító tevékenységről és szociális tevékenységről van szó, az az érzésem, hogy a kormányzatnak elsőrendű feladata a kiválasztás elve alapján a lehetőség szerint minél kevesebb tandíjjal terhelni a jelentkezőket, illetőleg az arra szoruló tehetségeseket egészen tandíjmentesen kell felvenni oda. Másodsorban létesítsenek olyan internátust a részükre, mint a zöldkeresztesnői képzésnél van. (Fricke Valér: Es a szellem megtelelő legyen! — Gróf Teleki Pál miniszterelnök az ülésterembe lép. Hosszantartó lelkes éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) A harmadik és legfontosabb feladat pedig az, hogy ezeket a tanfolyamokat úgy rendezzék, hogy ne 25, hanem tízszerese, 250 gyárgondozónő kerüljön ki évenként, ha kell belőlük. Egyébként nem érjük el azt, amit szociális gondozásnak neveznek. A szociális gondozásnak ugyanis csak az a része valóban eredményes, amely az átlagos intézkedé-eken felül a család egyéniségéhez iszabva adja mindazt, amit korszerű támogatásnak neveznek. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólani. Varga József iparügyi miniszter: T. Ház! A gyárgondo'zónői intézménnyel a minisztérium a lehető legjobb tapasztalatokat szerezte és ezért elhatároztam, hogy ennek az intézménynek támogatásával a gyárgondozónők számát szaporítani és képzésüket előmozdítani fogom. (Élénk helyeslés.) Az iparnál közbenjártam abban az irányban, hogy a tanfolyam hallgatói a nyári idényben nyári tapasztalatokat szerzendő, gyáraknál nyerjenek elhelyezést. (Helyeslés.) Mihelyt kellő számú gyárgondozónőt képeztettünk ki, kötelezővé fogom tenni alkalmaztatásukat. (Élénk helyeslés.) Egyszerre nagyobb tömegű gyárgondozónő kiképzését azért nem tartom most tanácsosnak, mert tapasztalatokat is kell szerezni abban a tekintetben, hogy azokat hogyan alkalmazhatjuk legjobban a gyakorlati életben. Tudom, hogy a tanácsadás és a munkásság ügyes-bajos dolgainak intézésében való közreműködés mennyire helyes és áldásos munka, s ezért azt is elhatároztam, hogy a Munkaközvetítő Hivatal székházában népgondozó irodát állíttatok fel. (Helyeslés ) A gyárgondozónői kiképzést igyekezem a lehető legrövidebb időn belül kedvezmények adásával hatásosabbá tenni. Kérem a t. Házat, szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kérdtem a t. Házat, méltóztatik-e az iparügyi miniszter úr válaszát tudom:'

su! venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. vitéz Tóth András képviselő úr kíván szólani. '. ülése 19U0 november 20-án, szerdán, vitéz Tóth András: T. Ház! Méltóztassék engedélyt adni arra, hogy személyes megtámadtatás címén felszólalhassak. Elnök: A képviselő úrnak az említett címen való felszólalásra az interpellációk letárgyalása után fogom az engedélyt megadni. < Következnék a ÍJ8. számú interpjelláció, vitéz Zerinváry Szilárd képviselő úr interpellációja, a képviselő úr azonban interpellációjának elmondására halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért halasztást megadni! (Igén!) A Ház a kért halasztást megadja. Következik Müller Antal képviselő úr interpellációja. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megaajuk! — Zaj.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szöveget felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a visszatért Felvidék és Erdély területén •kb. 90% zsidó fogtechnikus, cseh és román tanúsítvánnyal, teljes hatáskörrel működik, az anyaországi keresztény fogtechnikusok pedig szájban nem dolgozhatnak! Hajlandó-e a miniszter úr az ország összes keresztény fogtechnikusainak az egyenlő ipari hatáskört megadni olyképen, hogy mindazok, akik szakképzettségükről kiváló tanubizonvságot tesznek, a fogászat körében előforduló ipari munkákra megrendelőket gyüjthessenek. lenyomatot véve, azt a megrendelőiknek közvetlenül adhassák át?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Müller Antal: T. Ház! A keresztény fogtejhnikus iparosok ipargyakorlása érdekében jegyeztem be interpellációt, mert meggyőződésem, hogy ebben a kérdésben a belügyminiszter úrnak cselekednie kell. Az 1911. évi miniszteri rendelet szerint akkor vizsgázhattak utoljára azok a fogtechnikusok, akik azután a »vizsgázott fogász« címet kapták és tovább folytathatták az iparukat. Ezek közül a vizsgázottak közül, akik 347-en vannak, 118 zsidó és csak 29 keresztény. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) • A többit a rendelet eltiltotta foglalkozásuktól, de azok hallgatólag tovább tűrték foglalkozásukat. t A világháború négy esztendejében hadikorházakban fogakat kezeltek, húztak, stb., sőt legutóbb a Felvidék, Kárpátalja és Erdély visszacsatolása alkalmával is katonai fogkezeléseket végeztek ezek a derék iparosok. Az 1936 :

1. t.-c. 52. |-a kuruaslónak nevezi és bünteti azt a fogtechnikust, aki továbbra is fogad és szolgál ki feleket. Azóta az ipar gyakorlása teljesen bizonytalan és a keresztény fogtechnikusok megélhetése úgyszólván lehetetlen. T. Ház! A fogorvosoknak 65%-a zsidó. Ezek a zsidó fogorvosok egytől-egyig mind zsidó fogtechnikusokat alkalmaznak. (Ügy van! a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Kihúzzuk a 'méregfogukat! — Derültség.) Sajnos, a fogtechnikusok azt a technikai munkát, amelyet számukra a törvényben megállapítottak, nem végezhetik, mert ez olyan kevés, hogy ebből nem tudnak megélni. Már többször fordultak a kormányhoz és bizonyos tekintetben Ígéretet is kaptak, sőt az orvosi kamara elnöke, Verebély őméltósága, amikor az iparosok többizben hozzá fordultak kérelmeikkel, másra is azt mondatta, hogy ezt a kérdést rendezni kell és ő a fogtechnikusoknak ezeket a kívánságait tényleg igazságosaknak tartja. Súlyosbodott a keresztény fogtechnikusok helyzete, amikor visszajött a