Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-689

Az országgyűlés képviselőházának 156. gondozást foglal magában, részint az üzemre kiterjedve, részint a munkavállalók családi életét is figyelembevévé, oly szép, de olyan szerény eredményekre hivatkozhat, amelyeket meg kell százszoroznunk és meg kell ezerszereznünk, még pedig minél hamarább. T. Ház! A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, illetőleg az annak szaklapjában megjelent ismertetések szólottak arról, hogy Magyarország volt az első hely, ahol a gyárgondozónői tanfolyamokat a miniszteriális hatóságok nemcsak elismerték, hanem támogatták is. Bátor vagyok azonban bejelenteni, hogy ugyanezeknek a szerveknek működése, amelyeket legelőször . itt r rendszeresítettek, méreteiben vérszegény és kisméretű. A hivatalos támogatáson kívül valahogyan hiányzott a nagyvállalatoknak, a nagybányáknak megértése, amelyeknek pedig önmagukban kellett volna az ügyet támogatniok és ezt az intézményt. illetve a gyárgondozónői tanfolyamok tartását megsokszorozni és hatásaiban kimélyíteni. (Zeöíd Imre Péter: Tanfolyamokat tartani? Fizetni a munkásokat!) T. Ház! A mai modern időben hiába egyedül a bérrendezés, hiába a családi bérpótlék, ha nincsen valaki, aki önzetlenül dolgozik, minden melléktekintet nélkül, politikamentesen, elfogulatlanul, pusztán nemzeti célokat szem előtt tartva és magát ezt a célmunkát nézve, hogy a sokgyermekes családokat, jelen esetben az ipari- és bányamunkavállalój családokat önzetlenül és nemzeti érdekből tanácscsal, közvetítéssel, stb. segítse. Ez a munka sokszorosára szorul éppen azért, ímert a mai időkben, ha meg is van annak az egyszerű embernek a megélhetése (Budinszky László: Nem nagyon van meg a megélhetése!) és a családi bére — amikor tulajdonképpen okmányok, írások és egyebek nélkül alig bizonyos, hogy n% ember él —, olyan különleges gondozásra és» segítségre is van szükség, amelyet az egyszerű ember ezideig nem kapott meg. Egy sokgyermekes családban például egy lappangó betegség gyógyításának közvetítésié: egy sokgyermekes családban a gyermekeknek képességek szerint való irányítása, illetőleg az azoknak szükséges munkahely megszerzése és közvetítése, gondozói feladat! Egy sokgyermekes családban a különösen jó képességet eláruló gyermekre felhívni a figyelmet é* megfelelő utakra terelni és vinni ezeket, hogy ez a nemzeti vagyon, ez a nemzet szempontjából értékes tehetség, el ne kallódjék, — mindez auf a különleges szociális gondozást jelenti, amely az általános egészségügyi és általános szociális, r valamint műveltségi gondozáson kívül valóban ^komoly és gyakorlati segítséget jelent a munkáscsaládra nézve. T. Ház! Az 1939. évi statisztikai adatok szerint december hónapban az ipari és bányász családi pénztárak összesen 256.497 gyermek után fizették ki a családi bérsegélyeket. Ebből a 256.497 gyermekből körülbelül 60.000 olyan 11.000 családból származik, ahol a gyermekek száma négy vagy annál tc-bb. Én elsősorban ezeknek a nagy gyermekszámú családoknak kötelező védelmére gondolok, mert hiszen tudott dolog az, hogy két gyermek legfeljebb a család megmaradását biztosítja. Három gyermek biztossá teszi a családi név örökletességét, de négy gyermek az a szám, amely nemzeti szenjpontból nemcsak az erők megmaradását, hanem az erők gyarapodását is jelenti. (Úgy van! Úgy van! jobbfelcl. Elsősorban tehát a sokgyermekes családok gondozásáról szólok. Nem érdektelen megemlíteni azt, hogy az ülése 194-0 november 20-án, szerdán. 689 ipari és bányász munkásoknál 71.000 gyermek az egykés családokból származik. 40.000 gyermek olyan családból származik, a'hol két gyermek van, 16.000 olyan családból, ahol három gyermek van és összesen 11.000 olyan családot találunk, — mint említettem — ahol négy vagy ennél több gyermek van! Kérem tehát az iparügyi miniszter urat, méltóztassék gondoskodni arról, hogy az 500 munkást foglalkoztató üzemekben, illetőleg a« adatok alapján igazolható arányszám mérséklésével, mert 38% a családi bérpénztárba beszervezett olyan jogosultak száma, akiknek gyermekük van, tehát az 500 munkás harmadát véve figyelembe, minden olyan üzemben, ahol legalább 150 ilyen családibérpénztár által segélyezett családról van szó, méltóztassék ezeknek a gyárgondozónőnek a beállítását minél sürgősebben elősegíteni, illetőleg a lehetőséghez képest elrendelni, T. Ház! Nem közömbös, hogy mi történik ezekkel a sokgyermekes munkáscsaládokkal, nem közömbös pedig azért, mert hiszen ugyanakkor a szaporodási statisztika nagyon érdekes és egyben szomorú dolgokat is mutat. (Budinszky László: Fogyó nemzet!) Egyelőre nem fogy, mert az ezrenkinti szaporodási arányaszám 56, kevesebb ugyan a három év előtti 7'1-nél, azonban ezeket a számokat nem szabad esztendőnkint vizsgálni, hanem periódusonkint 10—15 esztendőre kell figyelembe venni. Ezidőszerint tehát, hála Istennek, a magyarság még nein fogy. (Budinszky László közbeszól.) Elnök: Figyelmeztetem Budinszky képviselő urat, hogy nincs Joga folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Szabó Gyula: Ettől függetlenül törekedinünk kell arra, hogy az ipari munkásság, különcsen a szakipari munkásság, tehát az intelligens, tanult munkásság körében ezt az Örvendetes szaporaságot ne csak megtartsuk, hanem növeljük is. Mert hiszen ugyanakkor a gazdasági vezető, a bányászvezető, az ipari munkás vezető, tehát tisztviselő társadalomban meglehetősen kevés a gyeremkáldás. Amíg a gazdasági cselédeknél 100 házasságból 421 gyermek származik, addig a gazdasági vezetőknél csak 218, tehát annak fele. Ha a bányászmunkásság szaporodási arányát nézzük, akkor azt látjuk, hogy 100 házasságra átlagosan 350 gyermekszaporulat esik, ugyanakkor a jól fizetett, megélhetési sz mpontból komolyan javadalmazott bányásztisztviselőtársadalomban 100 házaságra csak 181 gyermek, tehát az előbbi számnak körülbelül a fele esik. Az ipari munkavállalók közt a 100 házasságra eső gyermekek száma 276, ugyanakkor az ipari munkásság vezetőinél, tisztviselőinél, mérnökeinél, akiknek pedig a megélhetése jobban és állandóbban van biztosítva, mint a munkásoknál, csak 154, tehát p föl G Meg kell becsülni a munkásságban, különösen az ipari és bányászmunkásságban rejlő azt az erkölcsi erőt, amely ezidőszerint a gyermekáldástól nem óvakodik és nem védekezik. Ennek a módja pedig az is, hogy a bérrendezésen és családi pótlék nyújtásán kívül a szociális gondozás segítségét is vigyük be a családba. Vigyük azt el mindazokhoz, akik vagy elegge szemérmesek és Önmaguktól nem túlságosan jelentkeznek a bajokkal, vagy — ha szabad ezt a kifejezést használnom — nem eléggé emelkedettek ahhoz, hogv bízzanak másokban és első; sorban azok segítségét keressek, akik el%jçé tanultak ahhoz, hogy mesrfelelő felvilágosítást tudjanak adni. Minden körülmények között fel kell azonban keresni személy szerint és gon-