Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-685

Az országgyűlés képviselőházának 156. dés nincs.« Továbbá kitörölte a cenzúra azt, hogy: »a tisztikar utánpótlását vegyék a magyar parasztságból is«. T. Ház! Semmiféleképpen nem tudom megérteni, hogy az illető cenzor úrnak miért fáj az, hogy mi azt kívánjuk, hogy a legkiválóbb katonaanyagból, a magyar parasztságból is vegyék a tisztikar utánpótlását. Nem tudom megérteni, mert hiszen ez a közlés semmiféleképpen nem állhat ellentétben a magyar kormány intencióival. Végeredményben, ha sokszor jövünk a Ház elé, ezek a kérdések idekény szeri tenek bennünket. Az interpellációmból kitörölte a cenzúra azt, hogy (olvassa): »Az Országos Magyar Zsidókat Segítő Akcióba beletartozik még a Cionista Szövetség is. Alakulásához nem kellett belügyminiszteri engedély. Legnagyobbrészt emigrált külföldi zsidókat támogattak.« Nem tudom, hogy a cenzornak miért fáj, ha nyilvánosságra kerül, hogy az Omzsa. micsoda. Én azt is el tudom képzelni, hogy egy becsületes magyar emberhez elmennek és azf. mondják, hogy adjál az Omzsa-ra s az, miután nem tudja, hogy miről van szó, talán csak egy segítő akcióról, ad pénzt. Végeredményben kiderült, hogy külföldi emigráns zsidókat támogattak és a cenzor nem engedi, hogy a nagy közvélemény megtudja, hogy az Omzsa, tulajdonképpen külföldi emigráns zsidókat támogat. Van azonban itt egy sokkal érdekesebb eset. A cenzúra egy mondatból, amelyik így szói (olvassa): »A magyar bíróság bölcs ítélete biztosította a normális légkör visszaállítását«, a cenzúra kihúzta azt a szót, hogy »bölcs«. (Derültség. — Incze Antal: A cenzúra nem bölcs!) Engedelmet kérek, talán a cenzornak lehet más véleménye, de mi azt megírhatjuk, nogy a magyar bíróság bölcs ítéletet hozott. (Lili János: Nem szabad!) Mélyen t. Ház! Teljesen tanácstalanul állunk ezekkel a cenzori túlkapásokkal szemben. Egyik közleményünkből kihúzta a cenzor a Magyar Távirati Irodának azt a hivatalos közleményét, amely szerint Bukarestben letartóztattak két lázadó légionárius vezetőt. (Közi Horváth József: Vasgárdistát!) Vasgárdistát. Ugyanakkor más lapokban hosszú, színes riportok jelentek meg erről, a Magyar Távirati Irodának hivatalos kiadványát pedig a mi lapuxjkból, a Magyarságból kitörölték. Nem tudom elképzelni, hogy a cenzor olyan kevés akaraterővel rendelkeznék, hogy legalább saját magán annyira ne tudna uralkodni, hogy a minimális tárgyilagosságot megtartsa. (Budinszky László: Nem a cenzor tehet róla!) T. Ház! Nagyon érdekes közlemények vannak itt. Például Huszovszky Lajos igen t. képviselőtársam beszédéből a következőket húzza ki a cenzor: »Csatlakozott Mosonyi Kálmánnak ahhoz az indítványához, hogy a sajtókamarával kapcsolatos kérdéseket törvényileg kellene szabályozni. Az a kívánsága, hogy ezt a sajtójog módosításáról és kiegészítéséről szóló javaslattal együttesen tárgyalják.« Az igen t. kormánypárt egyik képviselőjének azt hiszem egészen jogos és korrekt álláspontja nem közölhető, miután a cenzor véleményével nem találkozik. Nem hiszem, hogy ez sértené akár az ország külpolitikai érdekeit, akár a honvédelmi érdekeket, akár ellentétben állna a kormány politikájával, mert hiszen kormánypárti képviselő mondta. íBudinszky László: Mesterségesen kell heccelni a közvéleményt! Ez a lényeges!) T. Ház! Még érdekesebb a vitéz Váczy György t. képviselőtársam beszédéből kihúzott következő rész (Olvassa): »Váczy György (MaKÊPVISELOHAZI ÉRTESÍTŐ. ülése 19hO november 20-án, szerdán. 685 gyár Elet Pártja) egészen rövid beszédében dicsérte az igazságszolgáltatás működését.« Ezt a cenzúra kihúzta. (Derültség.) Igen t. Ház! Ezek után tessék megmondani, mit csinálhatunk. Szeretném, ha megmondaná nekünk a cenzor, mi kifogása van neki az ellen, hogy egy kormánypárti képviselő dicséri a magyar igazságszolgáltatás működését? (Lili János: Az az utasítása, hogy a szélsőjobboldali lapokból mindent húzzon ki! - Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem Lili képviselő urat hogy most nem ő interpellál. Baky László: T. Ház! Múlt szerdai szá munkból törülte a cenzúra azt, ami minden lapban megjelent, hogy melyik képviselő milyen ügyben interpellál. Az egész közleményt kihúzta. (Budinszky László: Világos!) Törölte Müller Antal igen t. képviselőtársam beszédéből a következőket. Müller képviselőtársunk azt mondta, hogy (olvassa): »a 42 millió pengős közmunka-előirányzatot helyesléssel veszi tudomásul, mert ez sok családnak biztosít kenyeret«. Erre a cenzúra kihúzta, hogy ez a 42 millió pengő sok családnak biztosít kenyeret. (Derültség. — Donath György: Az egy ellenzéki cenzor volt!) Nem tudom, hogy ellenzéki cenzor-e, de hogy ilyen szempontokat vesz figyelembe, az kétségtel3n. Azonkívül — de ezt már megértem és magam is kénytelen vagyok azt mondani, hogy ez a cenzor ellenzéki érzelmű — törölte azt a mondatot, hogy: »dicséri az árkormánybiztosság munkáját«. (Derültség. — Mosonyi Kálmán: Talán azt hitte, hogy gúnyolódott!) Ezt én aláírom és megértem, sőt mindenesetre enyhítő körülménynek veszem a cenzor szempontjából, hogy ő ellenkező véleményen van, mint Müller igen t. képviselőtársam és n3m bírja eltűrni, hogy az árkormánybiztos munkáját dicsérjék. (Derültség. — Budinszky László: Szomorú dolog! A képviselőházat cenzúrázzák!) De a tekintély tisztelettel is bajban vagyunk, mert a cenzor nemcsak t. képviselőtársaimnak, hanem magának az iparügyi miniszternek a beszédét is igen jelentős mértékben megcenzúrázta. Csak így megmutatom (felmutatja a cenzúrázott szedést), hogy mennyit húzott ki Varga József iparügyi miniszter úr beszédéből. Többek között kihúzta például azt, hogy (olvassa): »iparunk a német és olasz vegyiipar által készített műrostokból jelentékeny mennyiséget használ fel.« Nem tudom, miért fáj ez a cenzornak: azért-e mert műrostot használtak fel, azért-e, mert jelentékeny mennyiséget, vagy talán bizony azért, mert Német- és Olaszországból kapták? Teljesen értetlenül állok a tények előtt, (vitéz Várady László: Talán az iparpolitika szempontjából helyes, hogy kihagyják?!) A cenzor törölte — talán kifogásolta a miniszter úrral szemben, — hogy alumíniumgyár létesítését mozdította elő az iparügyi kormányzat és hogy a textilipar és a papíripar terén is történt bővítés. Ebbe a cenzor nem nyugszik bele, ezt neki feltétlenül törölnie kell. (vitéz Várady László: Talán iparpolitikai szemuontok miatt hagyta ki! — Ellenmondások a szHsobalol dalon.) Flnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak beszélgetéseket folytatni. Egyedül és kizárólag az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Baky László: Ezek után egy cseppet sem meglepetésszerű az, hogy a cenzúra semmiféleképpen nem engedi leírni a lapban a saját nevét. Ö nemcsak a miniszter felett, nemcsak képviselőtársaink felett és .nemcsak mifelettünk 102