Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-138

Az országgyűlés képviselőházának 138. kolás által is elismerten az aránylag súlyosabb áldozatot meghoznia. Nem beszélek azoknak a súlyos és nehéz áldozatoknak egész sorozatáról, amelyeket az Erzsébet Tudományegyetem épségben való fenntartása érdekében Pécs szab. kir. város közönsége a Dunántúl népével egyetemben húsz esztendőn keresztül ismételten meghozott, mert mint Pécs szab. kir. város országgyűlési képviselőjét és az Erzsébet Tudományegyetem magántanárát bárki igen könynyen elfogultsággal, lokálpatriotizmussal vádolhatná meg. Tisztán elvi alapon fel kell azonban tennem azt a kérdést, vájjon helyes-e ma éppen vidéki egyetemeinket, hacsak átmenetileg is, megcsonkítani? Nem volna-e kívánatosabb ezeket inkább megerősíteni, az ifjúságot pedig a vidéki egyetemeken a magyar élet, a magyar táj és a magyar fajta közvetlen közelségében az új idők új követelményeinek megfelelően kiművelni? Olyan kérdések ezek, t. Ház, amelyekre ma még nem népszerű dolog határozott igennel válaszolni, de amelyek a jövő szempontjából mégis döntő fontosságúak. Kétségtelen ugyanis, hogy minden egyetemünket határozott kulturális szükséglet kielégítésének és nemzeti feladat betöltésének célkitűzése hívta életre. Ahogy a Pázmány Péter Tudományegyetem nem egy lánglelkü főpap elhatározásának eredménye csupán, hanem a magyar nemzeti kultúrának és a magyar nemzeti tudományosságnak legfőbb védőbástyája, éppen úgy vidéki egyetemeink is ennek a magyar nemzeti kultúrának, ennek a magyar nemzeti tudományosságnak nélkülözhetetlen végvárai. Ebben, azt hiszem, kivétel nélkül egyetértünk. De akkor éppen a kolozsvári egyetem újjászervezésekor, meg egy xíj szellemi és kulturális magyar végvár felépítésének törvényhozási elrendelésekor szaoaß-e, lehet-e már meglévő végvárainkat csupán átmenetileg is gyengítenünk vagy részben lebontanunk és szabad-e ezt főkép a pécsi egyetemmel szemben a magyar földnek azon a táján megtenni, ahol évszázadokon keresztül fajták és kultúrák életre-halálra szóló szörnyű birkózása folyik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Szabad-e éppen a Dunántúlt a maga ősi kultúrájával, különleges földrajzi fekvésével, szellemtörténeti és tudományos hagyományaival, Erdélyéhez olyan tragikusan hasonlító adottságaival, egyetemének éppen a világnézet kialakításában, a nemzeti irányú nevelésben, a kor színvonalán álló általános művelődés terjesztésében, a táji vonatkozású tudományos szakkérdések feldolgozásában vezető szerepet játszó bölcsészeti karától csak egy percre is megfosztani? (Felkiáltások balfelöl: Nem!) Nem ti Z cl célom, hogy ezeket a kérdéseket itt részletesen kifejtsem, vagy tovább folytassam. Inkább arra szeretnék rámutatni, hogy a pécsi egyetem csakugyan: a, Dunántúl egyetemié, meiert halligatóin aik 67—-68%-a, bölcsészetkari hallgatóinak pedig 87—90%-a felállátása óta mind a mai napig dunántúli. Ha pedig tudjuk, hogy e közül a hallgatóság közül mindössze 17—18% adódik magából Pécs városaiból, a többi ellenben aránylagosan elosztva különlbiöző dunántúli vármegyéidből és városokból kerül ki, holott a budapesti tudományegyetem hallgatói közül 69"6% Budapestről és Pest vármegyéből, főlelg pedig a székesfőváros közvetlen (környékiéről való, akkor nyugodtan állíthatjuk azt is, hogy a pécsi egyetem sokkal inkább a Dunántúlé, mint a budapesti az egész országé. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. ülése 19hO október 10-én, csütörtökön. 83 l Teljes mértékiben indokolt és érthető tehát az az aggodalom» hogy a pécsi egyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karának, még csak átmeneti szüneteltetése is nem csupán az őskeresztény katakombák fölé emelt és Nagy Lajos egyetemének hagyományait őrző Pécs szab. kir. város, de a régi Róma kultúrájának emlékeivel dicsekvő Dunántúl szellemi életének továbbfejlődését is károsan érinti, különösen akkor, ha tudjuk egyrészt azt, hogy ez a tudománykar egészen rövid fennállása óta közel kétszáz dunántúli vonatkozású kérdés tudományos feldolgozását végezte el, másrészt pedig tanárai a vidéken szervezett szabadegyetemek, társadalmi és kulturális egyesületeik keretein 'belül, továbbá a különböző városokban állandóan tartott előadásaik révén az egész Dunántúlt behálózó, magasszínvonalú kulturális, irányító munkát fejtettek ki. A pécsi egyetem — vonzásterületénél, vonzásterületének népi, nyelvi, táji, valamint kulturális* . adottságainál, nemkülönben a vele sízemben érvényesülő szomszédos idegen kultúrák erősen érezhető hatásánál fogva — elsősorban bölcsészeti, nyelv- és történettudományi karán olyan hivatást tölt he, amely sem, a tudományos kapcsolatok dél felé történő kiépítése„ sem pedig a magyar jövendő szempontjából nem lehet közömbös. Aimikoir tehát a nagy magyar Alföld és a közvetlenül hozzákapcsolódó területrészek mintegy 6 millió lakójának két egyeteme és három jogakadémiája van és miarad még a jelenlegi törvényjavaslat rendelkezései után is, talán nem túlzott sízenénytelenség, talián nem kizárólagosan csak lokálpatriotizmus a vázolt körülmények figyelembevétele (mellett a Dunántúl közel 3 millió lakója egyetlen egyetemének csorbítatlanul hagyását kiérni (Helyeslés a baloldalon és a középen.) a törvényhozástól és éppen attól a közoktatásügyi miniszter ú/rtól, aki egyszer már — gondolom 1934-ben — megvédte a Dunántál egyetemének épségét. Államháztartási okokból, takarékossági szempontok alapján egyetemek és karok 'létjogosultságát eldönteni nem lehet és nem is szabad, (Helyeslés balfelöl.) főként nem akkor, ha az a tényleges megtakarítás, amit a j ayasolt megoldás eredményez, csak olyan csekély összeget jelent, mint amennyit Nendtväch Andor, Pécs nyugalmazott polgármesterének, az. Erzsébet Tudományegyetem tiszteletbeli doktorának számításai kimutatnak. De egy kar létjogosultságát hallgatóinak száma sem határozhatja meg. Az egyetemi hallgatóikkal kapcsolatban nyugodtan alkalmazhatjuk a régi római elvet: non numerantur, sed ponderantur. A pécsi bölcsészeti kar ideiglenes szüneteltetését tehát még gyakorlati szempontból sem indokolhatja meg az a körülmény, hogy ott az utóibibi években csekélyebb számiban jelentkeztek a hallgatók,, miért ami & jelentkezők számának ezt a csökkenését illeti, ez nemcsak a pécsi bölcsészeti karon, hanem valamennyi tudományegyetemünk minden karán, sőt a külföldi egyetemeken is megállapíthtó. Nem kívánom ennek okait részletesen fejtegetni, de öröimimel állapíthatom imieg, hogy mindezeknek ellenére még a most kezdődő ^ első évfolyamra is, amikor tehát a pécsi bölcsészeti kar léte, vagy nem léte forog kockán, 32 keresztény hallgató kérte felvételét, ami a kar korábbi benépesedési adatainak figyelembevételével kielégítőnek mondható. . Mindezeken a szempontokon messze túl 16