Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-138
84 Az országgyűlés képviselőházának 138 azonban országos érdekek is a Pécsett székelő dunántúli egyetem ideiglenes megcsonkítása ellen szólnak, mert — amiként Pécs szabad királyi város közönségének a magyar országgyűlés mindkét házához intézett felirata és a miniszterelnök, a vallás- és közoktatásügyi és a pénzügyminiszter úrhoz intézett felterjesztése olyan találóan megállapítja (olvassa): — »Országos érdek, hogy a nyugati műveltség befogadására, annak a magyar szellemiség és világnézet megkívánta módon való átformálására és közvetítésére hivatott Dunántúlon a magyar nemzeti gondolatnak és kultúrának erős, teljesen ép előretolt őrszeme legyen; országos érdek, hogy a Dunántúlnak évszázadokon át alakult, színeződött és nemesített, sajátos felépítésű műveltségét az egyetlen meg nem csonkított egyetem tovább gondozza és annak erőállományát állandóan fokozza; országos érdek az is, hogy a korábbi időkben elhibázott egészségtelen központosító politikának ellensúlyozására a vidéken tudományos, kulturális és gazdasági életünk színvonalának emelésére hivatott gócpontok alakuljanak és azok áldozatok árán is fennmaradjanak. Országos érdek, hogy egyetemünk teljes épségben fennálljon, miután annak megcsonkítása megbontaná a lényegéhez tartozó egységet és megbénítaná az ország csaknem egyharmadrészének kulturális gondozását, ami oly végzetszerű csapás lenne, amelyet az államháztartásban elérhető több-kevesebb megtakarítás soha többé nem tehet jóvá.« T. Ház! Szeretném hinni, hogy városunk közönségének lélekbemarkoló szavai megértésre találnak és azok a szempontok, amelyekre törvényhozói lelkiismeretem parancsa értelmében a legszentebb kötelességből felhívtam itt a miniszter úr, a kormány, a t. Ház és az egész magyar nemzet figyelmét, a végső döntés előtt kellőképpen mérlegelést nyernek. És ez annál nagyobb mértékben szükséges és kívánatos, mert a pécsi egyetem és elsősorban annak bölcsészeti karán keresztül egy hősi lelkületű, új öntudatos dunántúli magyar középosztály kitermelésének folytatását kell biztosítanunk és mert ez az egyetem s annak most ideiglenes szüneteltetésére szánt r bölcsészeti kara nemcsak a magyar műveltség szellemi végvára, nemcsak új tudományos kapcsolatok hivatott megteremtője, hanem főleg a déldunántúli egykés vármegyékben az új magyar honfoglalásnak szellemi központja és eszmei irányítója is. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szeder János jegyző: Vásáry István! Elnök: Vásáry IstA^án képviselő urat illeti a szó. Vásáry István: T. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál annak ellenére, hogy Debrecen szabad királyi városnak vagyok egyik képviselője, teljes objektivitással kívánok a kérdéshez hozzászólni. Nem feszélyez engem és nem vezet ebben a kérdésben a kultuszminiszter úr ő nagyméltósága által tiszteletreméltónak jelzett lokálpatriotizmus. Nem szólnék semmit, ha csak arról a két Örvendetes intézkedésről tartalmazna ez a javaslat rendelkezéseket, amelyeket az előttem szólott t. képviselőtársam említett; a kolozsvári egyetemnek Kolozsvárra visszaviteléről és Szegeden egy úji tudományegyetemnek létesítéséről, de szólnom kell azért, mert ez a javaslat a címével ellentétben e mellet a két ör, ülése 19UO október 10-én, csütörtökön. yendetes intézkedés mellett egy nagyon súlyos és nagyon fájdalmas intézkedést tartalmaz, amely nemcsak Debrecent, nemcsak Pécset, nemcsak Szegedet érinti, hanem az én meggyőződésem szerint az egész magyar nemzeti kultúrának is kérdése. Mélyen t. Képviselőház! Engem ennek a kérdésnek tárgyalásánál személyi szempontok igazán nem vezetnek, sem részletérdekek előttem nem állnak. Meg vagyok győződve arról, hogy amikor szólok, nem Debrecen érdekében szólok, nem részletérdekért szólok, nem személyi érdekért szólok, hanem egyetemes érdekért, a magyar nemzeti kultúra teljessége és maradéktalan érvényrejutása érdekében emelek szót. Érzem azt is, hogy elég nehéz, ezzel a törvényjavaslattal szemben foglalnom állást éppen ezen a mai napon, amikor az erdélyi képviselők először jelentek itt meg. Talán úgy tűnhetnék fel felületes gondolkozásra, hogy Debrecen képviselője nem akarja megérteni ennek a jelentőségét, hogy ellene van annak, hogy Kolozsváron a tudományegyetem továbbfolytassa a működését. Tudom, meg vagyok róla győződve, Inogj annak, hogy képviselőtársaink, a magyar testvéreink ide visszajöhettek, egyik fő oka és alapja a törvénynek, a jognak és az igazságnak érvényrejutása. Én is a törvény, a jog és az igazság eszményeitől vezettetve szólalok fel ebben a kérdésben. Ez a törvényjavaslat a két örvendetes intézkedésen kívül még egy, összesen tehát három igen lényegbevágó rendelkezést tartalmaz. Az első a kolozsvári egyetemnek Kolozsvárra viszszahelyezése. Nekem az az érzésem és meggyőződésem, hogy ha a kolozsvári egyetemet az 1872 : XIX. te. végleges székhellyel Kolozsváron szervezte meg és ott helyezte működésbe, az 1921 : XXV. te. ama rendelkezése következtében, hogy az egyetem csak ideiglenesen nyert elhelyezést Szegeden, tulajdonképpen nem lett volna szükség sem újabb törvényalkotásra azért, hogy a kolozsvári egyetem Kolozsváron folytassa működését. Törvényalkotásra ezzel kapcsolatban csak azért volt az én meggyőződésem szerint szükség, mert nem az a kolozsvári egyetem folytatja ott a működését, amelyiket az 1872 : XIX. te. megszervezett, hanem egy kibővített egyetem, egy új fakultással kibővített egyetem. Nem akarom virágos szavakkal kifejezni, t. Képviselőház, mit éreztem akkor, amikor ide erdélyi testvéreink bevonultak. Nem akarom különlegesebben magyarázni azt, hogy mennyire együttérzek velük az ő boldogságukban. Amikor aggodalmaim vannak abban a tekintetben, hogy ez a törvényes rendelkezés is mennyiben fogja szolgálni azokat a célokat, amelyeket egyébként nemeseknek, helyeseknek ismerek el a kormányzat részéről, akkor eszembe kell jutni annak, mennyi keserves következménye volt már annak, hogy nagyon sok új intézményünket az ország határszélein helyeztük el és menynyire elhanyagoltuk a magyar Alföldet intézményekkel való ellátás tekintetében. (Úgy Pan! a szélsőbaloldalon.) Ha megnézzük az 1912:XXXVI. te. indokolását, ez azt mondja (olvassa): »Szeged jogos aspirációit a nem túl messze jövőben, talán más főiskolai szervezettel fogja kielégíthetni. Nézetem szerint az Alföld délvidékének olyan berendezkedések felelnének meg a legjobban, amelyek gazdasági, kereskedelmi és technikai téren nyújtanak alkalmat a felsőbb képzésre.« Nekem is az az érzésem ebben a pillanatban»
