Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-138
82 Az országgyűlés képviselőházának 138 szűkmarkúsága az egyetemi (klinikáikkal űz. Hogy csak egyet említsek, :a, 'budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem klinikáin az elmúlt esztendőben az összes ágyak 30% -át nem volt szabad betölteni betegekkel, mört nem volt rá fedezet. (Vásáry István: Másutt is!) Ez a gyakorlatiban annyit jelent, hogy 1952 ágyból 1296-fra volt szabad ibeteget felvenni, 656 ágy állt üresen, teljesen leszerelve, aimi azt jelenti, hogy .250.000 ápolási napot vontunk meg- a szegény ' emlberektől. (Felkiáltások a szélső-baloldalon: Botrány!) Ha most azt számítjuk, hogy a betegek általában húsz napig feküsznek egy-egy klinikai ágyon, ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ezzel az intézkedéssel 12.000 beteget és körülbelül 2000 szülőnőt távolítottak el, akik tehát klinikai kezelésben 'nem részesülhettek. (Maróthy Károly: Kultúrbotrányí) Ha «at a napi ápolási költséget 4 pengővel megszorozzuk,, ki fog, jönni, hogy erre 1,200.000 pengőre van csak szükség. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Nem ért hozzá!) Elnök: Palló (képviselő urat rendreutasítom. •.., Matolcsy Tamás: Kérdezem a magyar kormánytól, jhogy ezt aiz egymillió pengőt nem tudná előteremteni a magyar betegeik felgyógyítására? Szörnyű fényt vet erre a rendszerre az a megdöbbentő közlés, amelyet a múltkor a sebészkongresszuson az egyik vidéki sebészprofesszor, rector magnificus tett nekem arról, hogy a .múlt esztendőben az ő klinikáján is túllépték ,a hitelkeretet és hiába magyarázta, hogy a vidéki egyetemen nem úgy van, mint Pesten, az oda behozott beteget neki el kell látnia, azt a kilyukadt vakbelest nem küldheti vissza a tanyára meghalni, neki minden sérültet el kell látnia, nem küldheti a kórházba, mint-ahogy ezt itt Budapesten teszik, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tologatják a betegeket!) a magas számvevőségi tisztviselő mégis azt mondotta: a professzor úr minden betege meghalhat, de a hitelkeretet túllépni nem lehet. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon okos ember lehet! Ez a magyar '-tájvédelem! — Maróthy Károly: A miniszter úr mit szól hozzá? — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Paczolay György: Nagy blamázs! — Egy hang a jobboldalon: Ki az a tisztviselő?) Matolcsy Tamás: Tudja a kultuszminiszter úr, hogy kicsoda, mert fegyelmit akartak ellene indítani. , Ez az a politika, amiért én a törvényjavaslatot nem fogadom él, mert a mi nemzeti szocialista felfogásunkkal nem egyeztethető össze, hogy a magyar élettel ilyen tékozló pazarlás^ történjék ebben a hazában, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert mi úgy érezzük, hogyha meg tízezer ennyi magyar volna is itt, akkor is kevesen volnánk. Ä törvényjavaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldaton.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző; Somogyi Ferenci Elnök: Somogyi Ferenc képviselő urat illeti a szp. /# Somogyi Ferenc: T. Ház! Azt hiszem nincs köztünk és nincs az országban senki, aki a törvényjavaslat két fő intézkedését: a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem újjá- • szervezését Kolozsvárott (Paczolay György: Miért nem ; Mátyás - Király Tudbmányegye- ' temfy' és a Magyar Királyi Horthy Miklós Tüzese 1940 október 10-én, csütörtökön. dományegyetem felállítását Szegeden boldog örömmel ne üdvözölné. (Ügy van! Úgy wan! a jobboldalon.) Hiszen az előbbi régi, 22 éves magyar álmunk valóraválását jelenti és .most visszatért erdélyi véreink szellemi központjának, it fellegvárának megerősítését, súlyát és je-, lentőségét mozdítja elő. Az utóbbi viszont valóban a nemzet ősi hagyományaihoz méltó tett, mint ahogy az indokolás fenkölt szavai is nagyon helyesen kifejezésre juttatják, mert a nemzeti újjászületés városában örök emléket állít annak a férfiúnak, akinek nagy neve az újjáépítés szegedi gondolatával örök időkre elválaszthatatlanul egybeforrott. De én örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot két mellékintézkedéséért is. Ezek közül az egyik az egyetemi nyilvános rendes és rendkívüli tanárok tandíjrészesedésének megszüntetésére , vonatkozó felhatalmazás, amely a magyar ifjúság régi, méltányos és jogos kérését teszi. teljesíthetővé, amennyiben, mint az indokolás is kifejezi ezt, módot ad az aránylag magasa '} egyetemi tandíjak, leckepénzek korszerű mér^ séklésének végrehajtására és ezáltal a hallgatóság szociális helyzetének javítására, nenv> különben annak megakadályozására, hogy a magyar felső oktatás jelenlegi tandíjrendszere következtében a most visszatérő erdélyi, véreinket a korábbinál kedvezőtlenebb helyzetbe hozzuk. Itt, ennél a pontnál úgy érzem, külön köszönetet kell mondanom ,a kultuszminiszter úrnak azért a bejelentéséért, amellyel ezzel a • felhatalmazással kapcsolatosan kijelentette, hogy a tandíjkérdés rendezését a fokozatosság, a progresszivitás elvei szerint kívánja megvalósítani. Nem tudom azonban, hogy nem kellene-e a javaslatnak ezt a felhatalmazását.' a 'vizsga- és szigorlati díjakra is kiterjeszteni.; A tandíjmérséklés, t. i. ha a vizsga- és szigorlati díjak mértéke marad a régi, egymagában még nem oldja meg ezeket a kérdéseket. A : legcélszerűbb volna tehát /mindezt párhuzamod san egyszerre szabályozni. A másik örvendetes mellékintezkedes, hogy az egyetemi nyilvános rendes'és reildkivüli tanárok kötelesek állandóan az egyetemszékhelyén lakni. E tekintetben .igaza van a. miniszter úrnak és igaza van az indokolás-; nak, mert csakugyan olyan visszatetszést keltő'tünetek jelentkeztek egyes vidéki egyetemi vá- i rosainkban, amelyeknek végérvényes kiküszö-'! 1 bölésére már elérkezett a legeslegutolsó idő-^ m pont M T. Ház! A javaslat azonban ezek mellett ; ^ az igazán minden elismerésre méltó, örvendetes intézkedések mellett, sajnos, olyan intézke-' déseket is tartalmaz, amelyek még a legtelje-^ sebb áldozatkészség ellenére is. szomorúsággal töltik el, azt hiszem, valamennyiünk, lelkét. Az: indokolás szerint ezek a rendelkezések. a$z or-' szag szükségleteinek tárgyilagos számbavételén nyugszanak, a debreceni és a pécsi egye-, temeknek azonban áldozattal kell hozzájárulniuk ahhoz, hogy a Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetem felállítható legyén. Jól tudjuk, amit Kölcsey Ferenc írt a Parainesísbeh, hogy »minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni .jojg-a van«, mégis meg kell állnunk itt és mielptt végleg határoznánk, egy-két figyelemreméltó szempontra rá kell mutatnunk. ,, '.•,;••••'"•' Nem vetem fel a kérdést, hogy miért kell a szegedi egyetem felállítása érdekében csak a debreceni ós pécsi egyetemnek áldozatot hoznia és miért nem kell a budapesti két egyetemnek, azt sem kutatom, hogy miért kell éppen á Po- : zsonyból menekült pécsi egyetemnek az "indo-"
