Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-138

Az országgyűlés képviselőházának 1.38. Németország, mind Olaszország nagy eredményeket mutattak fel ezen a téren. Mindezek után pedig, mielőtt még egy nagyfontosságú kérdésre rámutatnék, hangsúlyoznom kell, hogy pártunk nagy felháborodással emlékezik meg a második zsidótörvény ama rendelkezéséről, amely szerint a zsidó egyetemi tanárok ikivételt képeznek. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Követeljük a kormánytól, hogy egyetemi katedrára zsidó professzor ne tehesse a lábát, mert a magyar fiatalságot nem taníthatja és nem nevelheti zsidó, {ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Kapcsán y i László: Tessék rendet teremteni egyszer! — Matolcsy Mátyás: Mikor lesz meg?! Ádám professzor úr! — Zaj a jobboldalon.) Elnök; Kérem Matolcsy Mátyás képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! — Maróthy Károly: Mindig csak ígérgetik!; Ezt már tudjuk kívülről!) Matolcsy Tamás: Most pedig mint orvos, csak az orvosi kar kérdésével óhajtok 'foglalkozni, minthogy ez a kérdés fokozottabb aggodalmat okoz a kormánynak, mert itt nemcsak az oktatási kérdéseik, hanem a betegellátás és! a gyógykezelés szempontjai is előtérbe nyomulnak. így tehát ennek a kérdésnek a taglalásánál külöii kell választanom egyrészt az egyetemi oktatás és

1 az egyetemii hallgatóik kérdését, másrészt az egyetemi gyógykezelés és a 'betegellátás kérdését. Az előzőkben vizsgálat tárgyává tettem azt, vájjon miért néptelenedik el ez. a pálya és miért lesz mindig kevesebb és kevesebb hallgató. Arra, hogy ezi így van, a legjobb bizonyíték a tavalyi rector magnifieus évzáróbeszéde és az idén beiratkozott hallgatók iszáma. A rektor úr évzáró beszédében megállapította, hogy ha tovább tart az idegen kedési az orvosi pályától, akkor rövidesen «nagyfokú orvoshiányról számolhatunk be. Statisztikáink azt mutatják, hogy míg a Pázmány Péter Tudomány egy etemen az 1928/29. tanévben 308 orvos doktort avattak, addig tíz évvel ikésobb, a múlt tanulmányi évben már csakJL88-at. Az 1934/35. tanévig) eltelt öt esztendőiben, az első évfolyamra beiratkozott orvostanhallgatók legnagyobb száma 167 volt, az 1936/37. tanévben pedig 138, ami világosan mutatja, hogy ennek a pályának a vonzó ereje a tanulmányi és szigorlati rend, valamint az elhelyezkedés, a boldogulás mostoha körülményei miatt mennyire csökkent. De, sajnos, tovább folytatódik ez a krízis, mert az 1940/41. tanévben az engedélyezett 240 hallgató helyett csak 171 hallgató iratkozott be, akik között 29 nőhallgató van (Paczolay György: Fehérköpenyes rabszolgák az orvosok!), mintha csak megéreznék a pályaválasztás keresztútjára érkező fiatalok, hogy ma már nem érdemes orvosi pályára menni, mert ott sem erkölcsi megbecsülést nem kapnak magasztos, önfeláldozó hivatásukért, sem pedig anyagi megélhetésük biztosítását. Az orvosi pálya elnéptelenedésének okai elsősorban az orvosképzés krízisében keresendők. A tanulmányi idő, a vizsgarendszer, a gyakorlati évek letöltésének bizonyos módosítása hozhatja csak meg a változást és a fiatalság kedvét ahhoz, hogy ismét beiratkozzék az orvosi karra. Elmegy a fiatalság kedve, ha azt látja, hogy az érettségi után hat esztendőt kell eltöltenie addig, míg diplomát szerez. Ha ehhez még hozzávesszük az újonnan bevezetett két katonaévet, akkor arra az eredményre jutunk, hogy akik erre a pályára mennek, azok 26 eszülése 19 h0 október 10-én, csütörtökön. 81 tendős korukban jutnak diplomához. Nem beszélek most arról, ha valaki szakképesítést akar megszerezni, mert ez további négy esztendőt vesz igénybe, úgyhogy ebben az esetben 30 éves korában jut abba a helyzetbe, hogy egy 120—180 pengős állást megpályázhasson. Az orvosi tanulmányok elvégzése tehát ma már a leghoszszabb ideig tart és a legkésőbben nyújt legszerényebb megélhetést. Az illetékes fórum nem számol azzal a ténnyel, hogy az orvosi pálya, mint szabad pálya, ma már csaknem teljesen megszűnt. A betegbiztosításoknak a társadalom majdnem minden rétegére való kiterjesztése egészen más szerepet juttatott ennek a pályának. Közalkalmazottakká alakította át az orvosokat, anélkül, hogy a közalkalmazottaknak járó fizetést, előléptetést, nyugdíjjogosultságot megadta volna nekik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az orvosi pálya krízisének megszüntetésében véleményem szerint csak az vezethet eredményre, ha elsősorban olcsóbbá tesszük a diploma megszerzését, másorsorban szigorúan elkülönítjük egymástól a gyakorló, orvosi, a szakorvosi és a tudományos orvosképzést. Mert a beteg nem tudományos igényeket támaszt az orvosával szemben, hanem mindennapi bajainak meggyógyítását várja. Az egyetem munkája viszont nem szorítkozhatik csupán a jól praktizáló orvos kiképzésére, hanem a tudomány előbbreviteléről is gondoskodnia kell. Éppen ezért a krízis megoldásának első feltétele az, hogy le kell szállítani az orvosi egyetem oktatását négy évre és azután jöjjön az egyévi klinikai gyakorlat úgy, ahogy az most van. A tanulmányi évnek ilyetén csökkentése feltétlenül szaporítani fogja a vidékre kerülő gyakorló orvosok számát. Azok az orvosok pedig, akik további szakképesítés céljából mennek az egyetemre, a szakképesítés alatt fizetést vagy ösztöndíjat kapjanak, hogy nyugodtan tanulhassanak és képezhessék magukat tovább. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A szakképesítést is le kell szállítani egy, illetőleg két évre, mint ahogyan az régen volt; akkor is igen jó szakembereket képeztek ki az egyetemek. Ilyen gyökeres intézkedésektől remélhető csak, hogy meg fog szűnni az idegenkedés az orvosi pályától. Ma már az orvoshiány a Felvidék és Erdély visszacsatolásával olyan nagymérvű lett, hogy az újonnan meghirdetett közkórházi, segédorvosi, Oti.-orvosi és körorvosi állások igen nagy száma betöltetlen maradt az orvoshiány miatt. Jogosan és aggódva kérdezem tehát a kormánytól, vájjon miképpen óhajtja ilyen orvoshiány mellett megoldani' a mezőgazdasági munkások betegbiztosításának égetően sürgős kérdését, vagy miképpen fog majd a 4—5000 lakosú magyar faluba egy-egy orvost betenni? Igen naigy feladat elé állítja a kormányt a kolozsvári egyetem Minikájánaík átvétele is. Magam is ott voltam, minden kórtermet végigjártam és személyesen győződtem meg arról, hogy vannak: olyan épületek, — a kultuszminiszter is említette — amelyeiket csaknem teljesen kirabolták, a Röntgen-apparátusokat mindenünnen elvitték és éppen úgy elvitték az egyéb használható műszereket is, csaik az ócskavasaikat hagyták ott. Mindnyájan jól tudjuik, hogy ennek viszszaállítása és beszerzése komoly anyagi gondokat,, komoly pénzt fog jelenteni. De itt felhívom

1 a kultuszminiszter úr figyelmét arra, vigyázzon, nehogy szűkmarkúsága folytán abiba a helyzetbe jusson ez az új egyetem, amibe több vidéki egyetem, vagy sajnos, a budapesti Pázmány Péirr Tudományegyetem is jutott. Lehetetlen politika az, amit a (kormány