Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-138

68 Az országgyűlés képviselőházának 138 Ügy van!) A kisebbségek ügyét észszerűen, igazságosan és megbékéltetően kell rendeznünk. Nagy szociális, feladatokat kell megoldanunk. (Ügy van! Úgy van! — Nagy taps.) A magyar gazda, földmíves és munkás sorsát meg kell javítanunk. (Úgy van! Úgy van! — Taps.) Nivelláltabb jólétet kell teremtenünk. (Úgy van! Úgy van!) Szilárdan bele kell építenünk az új életrgi kelt Magyarországot az új világot Jelentő, új rendezés alatt álló Európába. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps.) Egy immár 14 milliós nép sok apró napi gondja és az ország jövőjének nagy gondjai egyaránt nehezednek reánk és követelnek cselekvést. Munkát kell végeznünk, mint a jó kertésznek, aki lenyesi a vadhajtásokat, levágja a fa öregedő ágait s úgy fakaszt új virágzó életet rajta. (Úgy van! Ügy van!) Roppant felelősség van mindannyiunkon. Jól meg kell gondolnunk, mit teszünk, de e mellett vigyáznunk kell arra is, hogy össze ne ütközzünk a ma életének lüktetőbb ritmusával. Ilyen történelmi időkben, amikor a világot formáló események valósággal kergetik f egymást, (helyrehozhatatlan hiba volna a tétovázás és bűn a késlekedés. (Élénk helyeslés és taps.) Valamennyiünk jószándéka és lelkes munkakészsége, a ma érkezők megpróbált ereje és hazafisága biztosítéka annak, hogy sem a meggondolatlanság, sem tétovázás, vagy a késedelem hibájába nem esünk. (Úgy van! Ügy van! — Vajna Gábor: Adja Isten, hogy úgy legyen!) Egymást megértve, megbecsülve,, becsületes és bátor munkában összefogva, jóvátesszük mindazt, amit tudatlanság, gyűlölet, mulasztások rajtunk rontottak (Élénk helyeslés.) és hisszük: megadatik nekünk, hogy erős lesz az ország és boldog lesz a népe. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Ezzel a hittel kérem Isten áldását új társainkra és mindnyájunk munkájára. ('Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) ' Jelentem a t. Háznak, hogy Pál Gábor képviselő úr napirend előtti felszólalásra kért és kapott tőlem engedélyt. Öt illeti a szó. Pál Gábor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Nagy taps.) A Magyar Szent Koronához visszatért keleti és erdélyi részek magyar képviselőinek nevében hálásan köszönöm meg azokat az üdvözlő szavakat, amelyeket a képviselőház elnöke hozzánk intézett. MéÜység-s meghatottsággal léptünk ebbe a terembe. Ebben az ünnepélyes órában legelső gondolatunk hódolatteljesen száll a Kormányzó úr ő főméltósága felé. (A képviselők helyeikről felállva ünneptik a Kormányzó'. — Hosszantartó, szűnni nem akaró éljenzés és taps.) aki olyan sokat aggódott az erdélyi magyarságért. Néhány évvel ezelőtt a magyar nemzethez intézett rádiószózatát megilletődötten hallgattuk, mikor arra figyelmeztetett, hogy századokon át idegen érdekekért eleget áldoztuk a magyar vért és ezért a bölcs megfontolás szükségességére utalt. A Gondviselés kegyelme megengedte, hogy országgyarapító munkáját folytatva, valóra válthatta *az ezeréves magyar államközösségbe való visszatérésünket anélkül, hogy ez a magyar honvédség vérá^dozatát követelte volna, anélküL hogy az erdélyi magyarság legjobbjai elhurcoltattak volna, (Ügy van! Úgy van!) anélkül, hogy a felszabadító út felperzselt falvak és üszkös romok között vezetett volna. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps.) , ülése 194-0 október 10-én, csütörtökön. Ö főméltósága az erdélyi részek meglátogatásakor, legfőkép a Székelyföldön boldogság^ gal eltelve láthatta azt a szívet-lelket megrázó lelkesedést, amit az ősi hazába való visszatérésünk és magas látogatása okozott. Ebben a pillanatban testvéri szeretettel gondolunk a menekülők tízezreire, (Ügy van! Ügy van!) akik most keserves sorsban, otthonukat elhagyva vándorolnak. Testvéri szeretettel gondolunk mindazokra, akik a határon túl maradtak (Ügy van! Ügy van!) és most súlyosabb sorsot viselnek, mint amilyent mi átéltünk. (Ügy van! Ügy van!) Mély hálánkat nyilvánítjuk a baráti államok vezetőinek visszacsatolásunkért, (Hoszszanlartó éljenzés és taps.) a sok megpróbáltatáson átment anyaországnak azokért az anyagi áldoztokért, amelyeket a magyar honvédség fejlesztése érdekében méghozott, az összes magyar államférfiaknak, akik visszacsatolásunk s annak előkészítése érdekében fáradoztak. (Éljenzés és taps. — Felkiáltások: Éljen Teleki! Éljen Csáky!) Testvéri szeretettel fordulunk az Erdélyből és Székelyföldről ideszakadt véreink felé, szeretetüket viszonozva, azért, hogy anynyit aggódtak érettünk. T. Képviselőház! Az erdélyi románoknak gyulafehérvári gyűlése 1918-ban teljes nemzeti szabadságot ígért az ottlakó népeknek, 1919ben pedig a nagyhatalmak és Románia között létrejött kisebbségi szerződés a félvilág garanciája mellett az igazságosságon és szabadságon alapuló egyenlő elbánást kötötte ki számunkra. Ez a határozat és szerződés a megnemtartás szándékával jött létre. (Ügy van! Ügy van!) A külvilágnak szólt s a területi igények elérésére és biztosítására használtatott fel. (Ügy van! Ügy van!) E határozat és szerződés után kezdetét vette életérdékeinknek ezer oldalról való megtámadása. Erőszak, megfélemlítés, zaklatások, bebörtönzés, testi kínzás, anyagi javaktól és életlehetőségektől való megfosztás, intézményeinknek és iskoláinknak elsorvasztása, nyelvünk és nemzeti multunk meggyalázása egymást érték. (Ügy van! Ügy van!) Ez az üldözés valóságos nemzetüldözéssé fajult az utóbbi években. Sok mindent veszítettünk el e huszonkét esztendő alatt, de egyet a hatalom semmiféle eszköze nem volt képes elvenni tőlünk: nemzeti öntudatunkat, (Általános élénk éljenzés é$ taps a Ház minden oldalán.) amelyet nemcsak töretlenül megőriztünk, hanem iskolásgyermektől az aggastyánig felülmúlhatatlanul felfokoztunk. (Éljenzés.) Hálával gondolunk mindazokra. akik

t e szakadatlan küzdelemben társaink és segítőink voltak. Testvéries érzéssel gondolunk azokra, akik kidőltek az élők sorából idegen uralom alatt és hozzátartozóikat keserves vergődésben hagyták hátra. Mélységes együttérzéssel gondolunk azokra a testvérekre, akik súlyos börtönt állottak ki és elképzelhetetlen kínzásoknak voltak áldozatai. T. Képviselőház^ Erdély keleti szélén egy évezredet meghaladó idő óta a székelység állott őrt. (Altalános (lénk éljenzés és taps.) örökös harcokban védelmezte létét. A magyar töirvények sorozata a székelyek vitézségét sok törvényben örökítette meg. Történelmi okmányaink szerint a székelyek az erdélyi hadakban mindig leigelől mentek és hátul maradtak, amikor visszatérőben voltak. (Ügy van!) Félezer évvel ezelőtt ősi jogaik védelmében már azt panaszolták, hogy az elesettek véréből patakok és csontjaikból hngyek keletkezhettek volna. Századokkal később, amikor Erdély