Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-137

Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. A következő interpellációt Papp József képviselő úr jegyezte be a honvédelmi miniszter úrhoz. A képviselő úr ennek az interpellációnak az elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztást megadni ? (Igen!) A Ház a halasztást megadta és így ezekután következik Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a földkérdés megoldásának teljes csődje tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az igényelhető félmillió holdnyi zsidó birtokból a II. zsidótörvény másféléves fennállása óta a valóságában egyetlen nagyobb birtokot sem adtak át a magyar parasztságnak? 2. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a »választásokon beígért« sürgős földreform megoldásaként megszületett »kishaszonbérleti törvény« végrehajtási utasítása még mindig késik, aminek következtében nemhogy a földkérdés sürgős proiblémája megoldás felé nem haladhat, de még házhely igénylés sem lehetséges? 3. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a földkérdés fajvédelmi problémáját sürgősen megoldani olymódon, hogy az eléje tornyosuló politikai akadályokat azonnal eltávolítja, vagy ha erre képtelen, helyét átadja?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Ez alkalommal újra egy nagy magyar kérdést, sorskérdést hozok ide az ország színe elé, már nem tudom, hogy hányadszor, de úgy érzem, hogy erre rendkívül nagy szükség van azért, mert újra beigazolódott az, hogy a választás óta eltelt több mint másfél év alatt a legfontosabb kérdésünkben, a magyar földkérdés megoldásában a jelenlegi rendszer és kormányzata semmit sem tudott és nem akart tenni. T. Házi Űjra felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy a nemzeti szocialista mozgalom felfogását és programimját is ebben a kérdésben hangsúlyozzam. A mi felfogásunk az, hogy azé legyen a magyar föld, aki azt megműveli és háborúban megvédi. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Egy hang a középen: A miénk is!) T. Ház! Ez azt jelenti, hogy tiltakozunk az ellen, hogy ebben az országban akár egy hold is* de még inkább másfélmillió holdnyi magyar föld zsidó tulajdonában legyen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon és a középen.) Ugyancsak tiltakozunk az ellen, hogy ebben az országban százezer és millió holdak legyenek olyanok kezén, akik azt nem a magyar földért vívott harcban és áldozattal nyerték el, hanem a magyar haza elárulásáért. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház, ugyancsak leszögezem itt, mint pártunk programmját azt, hogy a magyar föld kérdésének megoldásában a nagybirtokrendszer lebontása és az önálló, független, jól szervezett, jövedelmező kisgazdaságok létesítése a programmunk. (Ügy van! a széljőbaloldalon.) T. Ház! Ennek hantgaztatása után, amelyet már ország-világ ismer, felteszem azt a kérdést, hogy ebiből a nagy programmból, ebből a nagy kérdésiből, amely a mai miniszterelnöki megnyilatkozás után méginkább aggodalomimal tölt el bsminüniket, vájjon mit valósított meg ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. 1ST. ülése 19 W október 9-én, szerdán. 63 a koronán y a plakáton hirdetett földreform után másfél évre? Leszek bátor röviden — hiszen ennek a nagy kérdésnek a tárgyalására nem elég 15 perc — néhány összefoglaló' mondatban vázolni, hogy mi történt másfél esztendő alatt. A kormány hosszas verekedés után a zsidótörvénylbe is hevette a zsidó földek elvételéire vonatkozó rendelkezést. A kolozsvári ünnepségekre való kivonulásunk alkalmával egy kormánypárti képviselőtársam a szolnoki pályaudvaron odajön hozzám az asztalhoz és azt mondja: »Hát, kedves Mátyás, azt hitteim, hogy itt valami szörnyű dolog történt. A kormány; lapokban megjelent, hogy 70.000 hold zsidó birtokot igényeltek és átadtak:» te pedig másnap megírod, hogy egyetlsw holdat sem adtak át. Hát, kérlek, utánajártam és meg vagyok döbbenve, hogy tényleg így van.« {Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Maróthy Károly: Csak támogassák a kormányt!) Ezt csak azért mondom, hogy vannak olyanok, akik meggyőződtek a mi igazunkról, mert vegye tudomásul a kormányzat és itt az egész ország vegye tudomásul, hogy másfél év alatt egyetlen hold zsidó birtokot át nem adtak a magyar parasztságnak. Ez a tényállás. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Hol a miniszter? — Szöllősi Jenő: Mit szólnak ehhez a kisgazdák? — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Matolcsy Mátyás: De legyen szabad elmondanom, hogy mi történt ezen a téren. Megindult az a folyamat, amelyről Maróthy képviselőtársam is szólott, a tanúsítványok, az igazolványok özöne. A kezemben van egy olyan bizonyítvány, amelyet ez év augusztus 2-án írtak alá a földmívelésügyi minisztériumban, ahol egy Montág nevű zsidónak, aki a kommunizmus ideje alatt az ellenforradalmi akciókban életét kockáztatta, ezen az alapon mentesült a 1100 hold földje. Kérdezem, t. Ház, hogy kaptak-e földet a magyar parasztság katonái, akik közül sokan nemcsak az életüket kockáztatták, hanem meg is haltak azokért a földekért, amelyek a Montágok kezén vannak? (Taps a szélsőbaloldalon) T. Ház! Tetemre hívjuk a kormányt és a rendszert ehhez a tehetetlenséghez, amely a zsidó földek terén is ma még itt áll előttünk. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Máramarosi tanúk voltak ottan!) T. Ház, nem nevezem meg, dé a kormány megtalálja a módját annak, hogy megkérdezze a hivatalos szervet, ahonnan én is tudomást szereztem arról, hogy van olyan megye, névszerint Szabolcs megye, amely felterjesztéssel élt a kormányhoz a földmívelésügyi minisztériumban, hogy a megállapított zsidó birtokértéket emeljék fel. (Szöllősi Jenő: Ugyanez van Csongrád megyében! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gyalázat!) Ugyanakkor beszámolhatunk arról is, hogy Pest megyének, az ország legelső megyéjének, a főispánja, akit tígv lüdvözöltek és fogadtak, mint az erdélyi fejedelem sarját, interveniált a földmívelésügyi kormányzatnál, hogy egy zsidóbirtok igénylésénél küldjenek ki az ár emelése érdekében egy újabb bizottságot. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Maróthy Károly a jobboldal felé: Éljen! Támogatni a kormányt! Gyerünk csak!) Ez folyik a zsidóbirtokok igénylése terén. (Rapcsányi László: Méltó a főnökéhez!) Kérdezem tehát én. mit tud ez a kormány, meddig meri vállalni a felelősséget legnagyobb sors problémáink elodázásáért? I)e ez még nem minden. A zsidóbirtokok 13