Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-137

62 Az országgyűlés képviselőházának ezért történhetik meg az, hogy a két éves emi­grációból hazatért Keisz Móricok piócáskod­nak továbbra is a magyar munkások vérén. A nemzeti szocialista .sajtó állandó ébren­léte idézte elő azt, hogy ezek a vasnapok, amelyeket a kormány rendezett, kudarcba ful­ladtak és csak így tudtuk rákényszeríteni az illetékeseket arra, hogy a vasiparba keresz­tény embereket is befogadjanak. Pest vármegye derék alispánja megkezdte a tisztogatást a piacokon, vásárosára okokban, búcsúkon és mindenütt, de maga a törvény aka­dályozta meg őt a tejjes munkában és így csak fél vagy negyed munkát tudott végezni. Itt Budapesten a zsidó választók 97%-a Vesztette el választójogát azért, mert még eze­ket az enyhe törvényben megszabott feltétele­két sem tudták igazolni. Választójogukat el­yeaztették, de anyagi, szellemi és, egyéb befo­lyásukat mindvégig megtartották. Ilyenfor­mán a zsidó hatalom és szellem változatlanul aralkodhatik tovább. " A kormány minden figyelmét a nemzet szo­cialista oldal felé fordította és minden erejét azt vette el, hogy a nemzeti szocialistákat ellen­őrizte. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem gondolta meg a kormány, hogy amikor bennünket, nem­zeti szocialistákat üldöz és táinad, ugyanakkor a saját pártjában lévő szélsőjobboldali gondo­lat ellen is hadakozik, ami előbb-utóbb a párt kettéválására fog vezetni. (Gruber Lajos: Öreg csáklyások vannak ott!) T. Ház! Ünnepélyes alkalmakkor szónokla­tokban mindig hitet tettek a koreszme mellett; serlegbeszédek, díszruhás összejövetelek alkal­maival nem mulasztották el a nagy szomszé­daink új Európát kiformáló reformjairól való megemlékezést, de amikor elmúltak a banket­tek, levetették az ünneplő ruhát, az ünneplő ru­hával együtt a szimpátiát is s amikor eljöttek a törvényalkotásnak és a kormányzásnak a szürke napjai, akkor pontosan az ellenkezőjét csinálták annak, amit a banketten elmondtak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalodaloni) Wolff Károly örökségével kürtölték tele az országot, amikor a szavazatok megfogására volt szük­ség, most azonban a kilépett képviselők levelei­ből tudjuk, hogy Wolff Károly vagyontárgyait ugyan birtokba vették, de a Wolff Károly-féle szellemet eltávolították, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kormánybiztosság amit meg tudott tenni, azt megtette, de százmillió pengős vállalatokat 80 pengős fizetéssel dotált tisztviselőkkel ellenőriztetni nem lehet. Hu­szonegy revizorral ellenőriztetnek, amikor 210-re volna szükség. Amikor keresztényesíteni akarjuk az ipart, a kormánybiztosság mindösz­sze 2000 embert képez át, pedig bizony 20.000 ember is kevés volna. Ez kétségtelen bizony­sága annak, hogy a kormánynak nem volt szán­dékában a zsidótörvényt komolyan végrehaj­tani. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nincs erő!) itt állunk most Kárpátalja és Erdély zsidósá­gával meggazdagodva. Annakidején elmondot­tuk, hogy a körülöttünk lévő államok erősebb zsidótörvényei be fogják ide nyomni Magyar­országba a zsidóságot, ahelyett, hogy innen ki­szorulnának. Ez szórói-szóra bekövetkezett, mert nemcsak a Felvidékről, hanem a Kárpát­aljáról is, sőt Csehszlovákiából és Szlovákiából is jöttek be hozzánk zsidók. Most legutóbb az erdélyi menekült magyarokhoz is odasompo­lyogtak zsidó menekültek, regáti zsidók. Miért? Azért, mert a romániai zsidótörvény és a vas­gárdisták nem olyan kesztyűs 'kézzel, bánnak a zsidókkal, mint a mi zsidótörvényünk. {Egy hang a középen: Es a magyarokkal!) Azokkal 187. ülése 1940 október 9-en, szerdán. sem bánnak kesztyűs kézzel; ezt már elmondta a képviselőtársam. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Maróthy Károly: T. Ház! Az, hogy meny­nyire Kánaánja még Magyarország a zsidó­ságnak, semmiből sem derül jobban ki, mint abból a hírből, amely szerint Budapesten meg­jelent a prágai, berlini és bécsi zsidó hitközség elnöksége és itt elhatározták, hogy a nagy zsidó segítőszervezeteknek, az amerikai Joint­nek európai cxpozítúráját Budapesten helye­zik el, mert sem Prága, sem Brüsszel nem al­kalmas erre, csak egyedül Budapest. (Derült­ség és zaj a szélsőbaloldalon, — Gruber Lajos: Nem szegy eiik magukat!) A zsidótörvény előtt volt egy^ kis beijedés és sokan kivándoroltak, de a törvény meghoza­tala és végrehajtása után visszavándoroltak. Ahogyan a német csapatok előnyomultak.Bel­giumban, Hollandiában és Franciaországban, úgy siettek a magyar zsidó emigránsok meg váltani a retúrjegyet Budapest felé és egészen bizonyos, hogy a zsidó törvény körüli és föld­körüli körutazás most már lassanként be fog fejeződni és mindenki visszatér, aki kiment. Mi ebből a mi konzekvenciánk? A koresz­mék nem ismernek országhatárokat. A koresz­mék Svájc 3000 méter magas havasait át tud­ják lépni, de át tudják lépni a magyar királyi kormány által támasztott mesterséges sorom­pókat, a cenzúrát, a M00-as rendeletet, a gyű­lést'lalmat, ^ a vádiratokat és a börtönöket is. A koreszméket nem lehet megfojtani, hiába van tilalom, hogy nem szabad Dévénynél ko­pogtatni új időknek xij eszméivel, mert igenis az új eszmék itt vannak, azokat visszavetni nem lehet. A nemzeti szocializmus váltja meg Európát és a világot, ez újítja meg Európának a sorsát is és egészen bizonyos, hogy a mi-kór­hadi, feudális rendszerünk nem sokáig tudja már fél dugni a fejét a nemzeti szocialista óceánban. A nacionalizmusukban újjászületet, erős nemzetek más országokban és világrészeken verekednek ki maguknak életteret, mi pedig a mi szűk országunk határain belül is átenged­jük az ősi magyar életteret idegeneknek. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldal on.) Más nemzetek életüket adják a nagyobb kenyérért és a nagyobb élettérért, mi pedig a törvény­hozási gépezetet nem indítjuk meg azért, hogy megvédjük saját életterünket. Az erős nemze­tek a gyarmatosító politikáért felvetik maguk előtt az életnek és a halálnak szent és nagy­szerű kérdését, mi pedig ezzel szemben felkí­náljuk saját országunkat idegen faj gyarmato­sítása számára. Nem gondolja meg a kormány azt, hogy az elkövetkezendő jövő magyar biro­dalomnak, a 25 milliós magyar birodalomnak vezető rétegét, a magyar középosztályt kell megerősítenünk azért, hogy hivatását be tudja tölteni? T. Ház! Befejezésül azt mondom, hogy a Nyilaskeresztes Párt programmja tömör, rö­vid, azt nem kell megértetni újabb törvények­kel. (Felkiáltások a jobboldalon: Olvastuk! — Zaj. —Elnök csenget.) Ez a programm össze­tömöríthető egyetlenegy szóba és ez nem ma­gyarázható félre, ez a szó pedig: Madagaszkár! — (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kormány­nak egyetlenegy kötelessége van: előkészíteni a zsidók kivándorlását. Minekünk más tör­vény, harmadik, negyedik, vagy nem tudom hányadik nem kell. (Ügy van! Úgy van! - Éljen* zé$ és tapsa szélsobaloldalon)• •• '-•'-" - l JJ

Next

/
Thumbnails
Contents