Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-137

Az országgyűlés Jőépviselöházának 137. ülése WW október 9-én, szerdán. U Elnök: A képviselő urat ezért a súlyos sértésért rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy ha így folytatja, kénytelen leszek a szót megvonni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez igaz! Ezek tények! Mondjon le a belügyminiszter!) Kérem képviselő urak, ha továbbra is méltóztatnak az elnök intézkedéseit megjegyzésekkel és kritikával kísérni, kénytelen leszek a legereiyesebb eszközöket alkalmazni. En a legnagyobb megértéssel vagyok mindig a Ház minden oldala iránt, a házszabályok keretén belül teljesítem kötplosségemet, azonban méltóztassanak tekintettel lenni arra, hogy én is a házszabályokhoz vagyok kötve és kénytelen vagyok, mint elnök a házszabályokat megfelelő módon megőrizni és alkalmazni. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon és a középen. —- Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk a tényekei.) Gál Csaba: Ezen konkrétumok után... (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gál Csaba:... tisztelettel kérdem, hajlandó-e a belügy in iniszter úr az öccsével kapcsolatos és a nemzetre megszégyenítő kinevezés fiaskójának konzekvenciáit levonni és helyéről azonnal, erkölcsi indokokból távozni? (Élénk helyeslés és taps a szélsőbal odalon.) Elnök: A iláz az interpellációt kiadja az illetékes miniszter úrnak. Következik Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a végleges zsidótörvény sürgős benyújtására, illetőleg a Nyilaskeresztes fart által benyújtott zsidótörvényjavaslat letárgyalására. 1. Meggyőzték-e a m. kir. miniszterelnök urat aïs európai államokban újabban bevezetett zsidóellenes törvények, rendeletek, valamint a II. zsidótörvény alapvető tévedéseiről, hiányosságairól és egészen gyatra végrehajtásáról eddig elmondott interpellációimban felsorolt bizonyítékok arról, hogy a IL zsidótörvény teljesen alkalmatlan a magyarság létérdekeinek belső megvédésére? 2. Hajlandó-e a m. kir. miniszterelnök úr az eddigi bnnös mulasztást továbbiakkal nem tetézni é

1-. a végleges zsidótörvényre vonatkozó javaslatot benyújtani, avagy a Nyilaskeresztes Párt által benyújtott javaslatot letárgvalta tniî« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Ház! Az, amit a zsidótörvény tárgyalása alkalmából elmondottunk, sajnos, a végrehajtás során száz százalékig bekövetkezett. Ha igaz az, hogy kormányozni annyi, mint előrelátni, akkor azt kell mondanom, hogy, sajnos, a kormány és a kormánypárt ezzel az előrelátással és kormányozni tudással nem rendelkezett. Akkor bennünket túllicitálóknak, elégedetleneknek neveztek és a miniszterelnök úr onnét, abból a székből egy évvel ezelőtt kijelentette, hogy harmadik zsidótörvény pedig nem lesz és íme, — történnek még csodák — a miniszterelnök úr a helyén maradt és a harmadik zsidótörvény talán lassankint megszület i k. Mi azonban leszögezzük álláspontunkat. Mi nem azért küzdünk és harcolunk itt. hogy a számsornak összes számait kimerítő zsidótörvényjavaslatokkal lepjen meg bennünket az igen t. kormány, mi nem a harmadik, nem a tizedik, nem a kilencvenkilencedik zsidótörvényt kívánjuk, hanem a végleges zsidótörvényt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amit mi akkor elmondottunk, az száz százalékig bekövetkezett. Azt a kérdést, hogy ki a zsidó, a mai napig nem sikerült tisztázni. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Sem a közigazgatási bíróság, sem a belügyminiszter ezt a kérdést a törvény alapján eldönteni nem tudja; de nincs is Magyarországon olyan ember, aki ezt el tudná dönteni. Ellenben az igaz, hogy csak Budapest székesfővárosban 10.000 árjatanusítványt adtak ki '-— közben olyanoknak is, akiknek egyetlenegy felmenőjük sem volt keresztény és magyar, sőt többek között galíciai zsidónak is kiadták a keresztény árjatanusítványt csak azért, mert kellő időben elvette a háztartási alkalmazottját. (Zaj.) Az igen t. kormánypárt fővárosi, csoportjának volt vezetője, akit gyorsan eltávolítottak az útból egy kinevezéssel, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki azf — Egy hang a baloldalon: Csilléry!) arról panaszkodott még két hónappal ezelőtt is, hogy a fővárosnál a közmunkákat, sajnos, még ma is 70-—80%-ban zsidók kapják meg. T. Ház! Kétségtelen dolog az, hogy az ügyvédi kamarában az árja-tanusítványos keresztény-zsidók száma ugyanannyi, mint a keresztény magyarok száma. Az orvosi kamarában a két szembenálló keresztény magyar tábor között a mérleg nyelvét a zsidók képezik és azok döntik el az orvospoliiikai kérdéseket, a eajtókamarában pedig még a vauit hónapban özönével vették fel a zsidó újságírókat. A százszázalékos zsidók, a nos keresztények és az egymást árjásított rokonságukkal, komaságukkal és sógorságukkal együtt a törvényben biztosított 13, illetőleg 18%-ot a kétszeresére emelték fel és ezzel egyúttal a vállalatokban, a bankoknál, a takarékpénztáraknál, de még a magyar közéletben is a zsidó közéleti erkölcsöt továbbra is fenntartották. Az »Aladárok« és az »EdÖmérek<, a nyugalmazott miniszteri tanácsolok, államtitkárok és miniszterek, a bárók és a grófok ejtőernyős csapata bocsátkozott le az árjásított vállalatokhoz és a strohmann-rendszen ez a kormány úgy kitenyésztette, hogy a végén kénytelen volt a maga igazolására csakugyan egy rendeletet hozni a strohmauu-rendszer ellen. A bankokban és a nagyvállalatokban magukra a zsidókra bízták a zsidótörvény végrehajtását és a szellemi honvédelemnek a szent fogalmát kisajátító zsidó lapok iigeiiis angol-propagandát és nyilasellenes e németellenes propagandát végeztek ennek a szfnt fogalomnak égisze alatt akkor, amikor mi azt láttuk, hogy a nyilas-lapokat eléggé korlátozták, (Zaj a szélsőbal oldalon '>s'u középen.) T. Képviselőház! A kormánypárt most nemrégen átvedlett két félhivatalos lapjának, a Pestnek es a Magyarországnak szerkesztőségi falairól csak interpellációm bejegyzése után akasztották le Miklós Andornak és Se bestyén Arnoldnak, a két zsidó újságíró-fejedelemnek életnagyságú fényképét. A másik kormánypárti félhivatalosnál, a Pester Lloydnál pedig még ma is a makói zsidó főrabbinak a fia szerkeszt és annak vezérlete alatt még ma is 20 zsidószármazású újságíró dolgozik. (Zaj. — Egy hang a szélsőbaloldalon: A kormány hivatalos közlönye!) Ugyanez a helyzet az Oti.-nál is és ugyanez a helyzet a fővárosnál is, ahol a kormány dédelgeti a zsidó és szociáldemokrata vörös marxista bizottsági tagokat és a tőlük kreált rendszert és egészen bizonyos, hogy