Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Az országgyűlés képviselőházának 154.. ban, amelyeknek teljesítéséhez nagyobb gazda­sági éraek vagy a zsidótörvény céljainak hat­haiósaO'b biztosítása fűződik, továbbra is ke­hein D en tartom. Magam intézkedem a gyár­ipar és a társas iparűzés ügyeiben, továbbá a asidótórvény renaelkezései alá tartozó szemé­lyét jogviszonyának ügyében. (Helyeslés.) Jelentós eredményedet értem el az elmúlt költségvetési esztendőben a malomipar keresz­tény esitése terén. (Helyeslés.) Az 543Ü/1940. M. iü. rendeletben kapott felhatalmazás alap­ján hozzáfogtam ennek a legősibb iparágunk­nak átállításához. Az idézett rendelet óta ga­bonát csak vásárlási engedély alapján vásá­rolhatnak a malmok. Az engedélyeket^ a föld­mívelésügyi miniszter úrral egyetértésben én adom meg. Sok, eddig csak tengődő, félig kihasznált keresztény malomüzem kapcsolódik be e rendezés által a kereskedelmi őrlésbe (He­lyeslés.} és erősödhetik meg ez a legősibb ma­gyar ip-arág. (Taps.) A termelésre felkészült, erős, teljesen keresztény malomipar fogja várni a békés termelés megújhodását. A felügyeletem és ellenőrzésem alatt mű­ködő állami üzemek jelentősége az elmúlt év­ben növekedett. Az Állami Vas-, Acél- és Gép­gyárak foglalkoztatása ismét lehetővé tette, hogy nyereséges eredménnyel zárjuk az új költségvetést. A nyereséget, miként az elmúlt évben is, hasznos beruházásokra kívánom for­dítani. Ha a Füleki Iparmüveket is az állami üzemek sorában említem, ez azért történik, mert az előző költségvetés tárgyalásánál beje­lentettem, hogy ezt az üzemet kisajátítottam és vezetését az Állami Vas-, Acél- és Gépgyá­rakra bíztam. A vállalat életében fejlődés mu­tatkozott és ezért az elmúlt év végén lehetővé vált a kisajátított üzemet mint Füleki Ipar­művek Részvénytársaságot önálló vállalattá átalakítan. T. Ház! Ezekután rátérek a költségvetésíi tárgyaláson felszólalt képviselő uraknak adandó válaszaimra. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban megköszönöm az előadó úr ter­jedelmes, minden részletet feltáró, nagy körül­tekintéssel és tudással elmondott előadói be­szédét. (Éljenzés és taps jobbfelől.) Legyen szabad a felszólalások sorrendjében válaszolnom. Gru'ber képviselő úr a decentra­lizáció kérdését említette és azt mondta, hogy a decentralizációt a lehető legsürgősebben valósítsam meg. A decentralizációt nem lehet és nem szabad úgy megvalósítani, hogy a meg­lévő dolgozó üzemeket tönkretesszük, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert ma a zökkenést sem háríthatjuk el. De minden újabb gyár­alapításnál, sőt bővítésnél is a legerőteljeseb­ben vizsgálom meg, hogy az az üzem vidéken létesüíl-e és énre bizony enyhe kényszert is gyakorlunk. Hogy példát említsek, az utóbbi esztendő­ben Magyaróvárott létesült egy timföldgyár, Felsőgaiíán aluminiumgyár, Ny ergesúj falun műirostgyár, Győrött fésűsfonó gyár és a visz­szacsatolás következtében ez a decentralizáció az eddiginél sokkal általánosabb jelentőségű lesz. Kárpátalján falepároló vállalatok vannak, Kolozsvárt cipőgyár, Nagybányán kohómüvek és egy hatalmas vegyigyár, Sepsiszent­györgyön kender- és pamutipari vállalatok, úgyhogy a decentralizáció tulajdonképpen a következő iparositás folyamán fog erősebben kialakulni.' Gruber képviselő úr a közszállítások oda­ítélésénél említi meg, hogy a közsaállítások odaítélésé a legnagyobb pártatílansággal tör­ülése 1940 november 18-4n, hétfőn. 535 ténjenek. Az ajánlatok valószerűségét és reali­tását megítélő bizottság ezt mindig a legna­gyobb gondossággal vizsgálja és a legelőnyö­sebb ajánlattevő kapja a munkát, mégpedig figyelemmel az ő arányos foglalkoztatására. Ha a legelőnyösebb ajánlattevő túl van fog­lalkoztatva, akkor a drágasági sorrendben a következő kapja a munkát. A kisiparosok köz­szállítási csoportjaiban a munkák értéke túl­haladta a 13 millió pengőt, amely 13 millió pen­gőnek több mint a fele a vidéki kisiparosság­nak jutott. A yízierők kihasználására vonatkozólag majd később adok Gruber képviselő úrnak vá­laszt Azt is megemlíti a képviselő úr, hog y sok a zsidó ipartestületi elnök, Á 309 buda­pesti ipartestület közül zsidó elnöke van a ká­vés, a fogtechnikus, a női kalapos, kötő-szövő, oras és műhímző ipartestületben, összesen te­hát 6, vidéken nincs egyetlen zsidó elnök sem. Ami pedig azt a kérdést illetit, hogy a 200 tagnál kisebb létszámú ipartestületek is külön jegyzővel működhessenek, előadom, hogy a ki­sebb létszámú ipartestületek nem tudnák ezt a jegyzőt eltartani, mert az ilyen kisebb terü­leten működő ipartestületek nem életképesek. Kunder és Ronkay képviselőtársaimnak együttesen fogok válaszolni a vízierők kihasz­nálására vonatkozólag. Kunder képviselőtár­sam azt mondotta, hogy a vízierők hasznosítá­sával foglalkozzunk. Errevonatkozóan beje­lentem, hogy az erdélyi területen ezidőszerint mar 52 vízierő-előfordulást megvizsgáltattunk es azok közül egyelőre azokat, amelyek a ki­építés szempontjából nem jöhetnek szóba, kise­lejteztük, a komolyabb erőforrások kihaszná­lására már tervezeteink vannak, amelyekhez az anyagi fedezetet kell előteremteni. Ami az alumíniumgyártást illeti, erre­vonatkozóan legyen szabad Kunder t képvi­selőtársamnak megjegyeznem, hogy ennek a létesítendő alumínium gyárnak a vízierők mellé való telepítése nem okvetlenül közgaz­dasági szükségesség, csak akkor, ha az a vízi­erő lényegesen olcsóbb áramot ad, mint a szénalapon működő áramszolgáltató. Valóban az a helyzet, hogy amikor alumíniumot gyár­tunk, akkor 1 kg alumíniumra 30 kg szenet használunk el a gyártás egész folyamán, itt tehát az energiakérdés a túlnyomó. A,vízierők kiépítése azonban általánosságban olyan nagy tőkeberuházást igényel, hogy nem minden vízierő tud olcsó áramot termelni, mint a szén­bázison működő áramszolgáltató, hiszen ma már olyan kitűnő kazánok vannak, amelyek az egynehány esztendővel ezelőtti szénfogyasz­tás felével tudnak energiát termelni és így a vízierők újabban nagy versenytársakat kap­tak ezekben az egészen korszerűen épített ka­zánokban. Ha az ajkai alumíniumgyárat úgy tudnók áttelepíteni egy vízi energia-telep mellé, hogy ott az áram 2-48 fillérnél kisebb legyen, akkor ezt kellene megvalósítani, de az ezidőszerint ismeretes vízienergia előfordulá­sok mind lényegesen drágább áron adnak energiát; a legkedvezőbbnek mutatkozik 2*7 fillér, a többi pedig 3'5, 3*6 között van. Ezeket a vízi energiatelepeket azonban igen rendsze­res tanulmányozás tárgyává kell tenni, mert egy ilyen nagyszabású vízi energiatelep léte­sítéséhez, mint Ronkay képviselőtársam mon­dotta, egész falvak lakosságát ki kell telepí­teni, hogy állandóan biztosítani tudjuk a vízi­erŐt; de még így is a vízierő rendszer mellé K leggazdaságosabb és a legelőnyösebb egy szén : bázison nyugvó energia centrálét is létesíteni

Next

/
Thumbnails
Contents