Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Az országgyűlés képviselőházának 15U Tol beszélni, hogyan akarjuk biztosítani, hogy a nemzet erősödjék és gyarapodjék? Ez nemzeti kérdés. Mi nem lehetünk figyelemmel a n<agy gyárakra, nagy vállalatokra. Elismerem, hogy nagy terheket viselnek, de még mindig könnyebb a sorsuk, mint annak a kisembernek, aki roskadozik a közterhek alatt. Másodszor törvényileg kell biztosítani, hogy a munkásokat máról-holnapra ne lehessen elbocsátani. Ezért akar sok munkás minden erővel közüzemhez vagy állami üzemhez kerülni, inert ott biztosítva látja magát, míg magánvállalatnál erre nem is gondolhat. Ott mindig a feje felett lóg a Damokles kardja. Ezért kell törvényileg biztosítani, mint ahogyan másutt ínár meg is történt, hogy a munkást ne lehessen máról-holnapra kitenni az utcára. A munkása-viszályok esetén pedig hiányzik a döntőbíróság régóta sürgetett és várt intéményes megvalósítása, amelynek létezése esetén máris annyi sok bajt és nehézséget lehetett volna elkerülni. A bányászoknak is volna egy kérésük, még pedig a munkabér módosítása, illetve emelése, másfelől viszont a szolgálati időnek és a korhatárnak leszállítása. Ma az a helyzet, hogy aki nem szakmunkás, az 40 évi szolgálat után , kap havi 40 pengő, a szakmunkás pedig ugyancsak 40 évi szolgálat után 60 pengő nyugbért. Ezt a 40 évet azonban egyetlen egy sem bírja ki. A valóság tehát az, hogy átlag 32 pengőt kapnak. Mélyen t. Ház! Miután már az időm lejárt, csak arra kérem a miniszter urat, hasson oda, hogy mielőbb létesüljön a munkáskamara, amely legyen politikától mentes, legyen a munkásságnak olyan szervezete, amelynek függetlensége, amelynek tartalma biztosítja a munkásnak és rajta keresztül az országnak boldogulását A javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Horváth Ferenc! Elnök: Horváth Ferenc képviselő urat illeti a szó. Horváth Ferenc: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársaim az ipari kérdések egész sorozatán mentek végig. En a magam részéről beszédem első részében az iparpolitikával mezőgazdasági szempontból kívánok foglalkozni, s főlee- mezőgazdasági túlnépesedésünk kérdését és másodszor mezőgazdasági exportunk lehetőségét fogom megvizsgálni, illetőleg azt, hogy ezek a szempontok a magyar iparpolitikát az új» európai gazdasági rendbe való beilleszkedésében mennyiben befolyásolják. Mezőgazdasági túlnépesedésről beszéltem és ez alatt azt értem, hogy Magyarország és általában az agrárországoknak nevezett keleti országokban a mezőgazdasági népesség, vagyis az egy négyzetkilométerre eső lélekszám, sokkal nagyobb, mint Európa nyugati országaiban» az úgynevezett ipari országokban. Magyarországon ez a, mezőgazdasági népesség négyzetkilométerenként 51 lélek volt OsonkaMagyarországban, a megnövekedett Magyarországon pedig 46 lélek. A szomszédos Romániában ez az arányszám 51, Szerbiában 46, Bulgáriában 47, vagyis nagyjában a magyar mezőgazdasági népesedés arányszáma körül mozog. Ezzel szemben az iuari Németországban a mezőgazdasági népesség, vagyis az egy négyzetkilométerre eső mezőgazdaságból élő lélekszám csak 40, Franciaországban 27, a mezőgazda Dániában 31, Belgiumban, amely ipari ország, ÍQ

t Hollandiában 47. Ez utóbbi országokban ^azonban, amelyekben a mezőgazdasági népesség köKÜPVTSELŐHAZT fc A.PLÚ- VII. ülése Í9A0 november 18-án, hétfőn. 513 rülbelül a magyar arányszám körül mozog, olyan népsűrűséggel állunk szemben, — mint .Belgiumban négyzetkilométerenként! 280 sűrűséggel, Hollandiában 2ÍJ0 főnyi népsűrűséggel — úgyhogy az ottani 46—47 mezőgazdasági népesség természetesen egészen mas jelentőséggel bír, mint az aránylag ritkábünépességü Magyarországon. Ott a mezőgazdasági népesség és a mezőgazdaságban való foglalkoztatás kerti kultúrát, gyümölcskultúrát, teljesen intenzív állattenyésztést és mezőgazdasági kultúrát jelent, ami természetesen sokkal nagyobb foglalkoztatási lehetőséget nyújt a népesség- eltartására, mint itt nálunk. A mi arányszámunkat csak az olasz arányszám haladja meg, amely négyzetkilométerenként 70, de éppen ez mulatja Olaszország népfeleslegét, ez mutatja az olasz százezreket, akik a gyarmatokon keresnek megélhetést, ez mutatja azt, hogy még a mai rend-, kívüli időkben is Olaszország népfelesleggel . rendelkezik és a német mezőgazdaságban olasz munkások találnak még ma is elhelyezést. Tehát az egyik oldalról, a népességi oldalról, a magyar iparpolitika teljesen indokolva van. Most itt van a másik kérdés, amely ebből a szempontból figyelemreméltó. Mezőgazda oldalról sokszor halljuk a félelmet, hogy vájjon a magyar iparpolitika és vájjon a magyar iparnak jövő alakulása nem t'ogja-e megakadályozni mezőgazdasági exportunkat az tíA európai gazdasági rendben, hiszen a mezőgazdasági export biztosítása természetesen elsőrendű érdeke az országnak. Elsőrendű érdeke, mert hiszen a mezőgazdaságnak, mint foglalkozási ágnak, az ország gazdasági életébeit elsőrendű szerep jut. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel a problémával is foglalkozzam a számok világában Mezőgazdasági kivitelünk ezidőszerint 300— 400 miillió pengő körül mozog. Szeretném remélni azt, hogy egy intenzívebb mezőgazdaság, egy megfelelőbb árpolitika, amely a termolést fokozni fogja: lehetővé fogja tenni azt, hogy a mezőgazdaság termelésének a feleslege a jövőben lényegesen növekedni fog. De akármilyen felesleget is tételezünk fel, nagyobb fejlődést, mint amely a mai exportfeleslegünknek kétszeresét eredményezi, semmi körülmények között nem látok lehetségesnek. Már pedig egy ilyen kétszeres felesleg a mezőgazdasági termelésben azt jelentené, hogy a mai 300—400 milliós mezőgazdasági feleslegünk 7—800 millió pengőre emelkednék. Ezzel a számmal szemben, amellyel kétségtelenül nagy számot mondottam és nagy lehetőségre mutattam rá, fel kell hívnom a figyelmet azokra az adatokra, amelyek itt a Házban elhangzottak. Ezek szerint az adatok szerint az ipari termelés 3 milliárd bruttó értékben s — amint Kunder képviselőtársam itt rámutatott — nettó értékben pedig körülbelül 2 milliárd körül mozog. Behozatalunk, amely a mezőgazdasági exporttöbbleten keresztül lehetségessé válik, legfeljebb 300 millió több-behozatalt tenne lehetővé és ez a 300 millió pengő több-behozatal volna az, amely ipari termelésünket befolyásolná a jövőben. De a behozatal természetéből folyik, hogy ez a behozatal egyharmad részében nyersanyag. A magyar behozatal a jövőben is megtartaná — éppen a magyar ipar fejlődése folytán — valószínűleg ezt a tagozódását. így a 300—400 milliós kiviteli többletből a készáru behozatalra valószínűleg' csak 100—105 millió pengő esnék, amely pedig nem sok az ország ipari szükségletével szemben,, annál is inkább, mert valószínűleg 80