Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

514 Az országgyűlés képviselőházának 15A az ipari cikkek fogyasztása Magyarországon is lényegesen emelkedni fog az elkövetkező évek­ben, emelkedni fog az ország újabb területei­nek visszatérése folytán, emelkedni fog a kul­túra és a kulturális szükségletek növekedése folytán, emelkedni fog a fejlődés folytán. Ezek ' a< számok tehát önmagukban véve csak azt bi­zonyítják, hogy az ipari % fejlődésnek a lehető­sége megvan, nemcsak megvan, de szükséges­sége is fennáll. Rámutattam a mezőgazdasági túlnépese­désre. Méltóztassék ebből a szempontból még a következőket figyelembe venni. Magyaror­szág népesedésének a növekedése az elmúlt két évtizedben 10 évenként 6—700.000 lelket tett ki. Egy hasonló népességfejlődési arányt véve figyelembe a jövőben is, a szaporodás a meg­növekedett országban valószínűleg meg fogja közelíteni — reméljük, el fogja érni — 10 év alatt az 1 milliót. Az ] millió plusznépesség­nek elhelyezéséről lesz szó az elkövetkező 10 esztendőben, amely másutt elhelyezést és má­sutt foglalkoztatást találni nem fog tudni, mint az iparban és a városi kultúrának azok­ban az ágazataiban, amelyek nyitva állanak számára, mert hiszen a mezőgazdaság máris túlnépesedésben vain, amint voltam bátor rá­mutatni. T. Ház! A miniszter úr a kereskedelem­ügyi tárca költségvetési tárgyalása során mondott beszédében hivatkozott arra, hogy külkereskedelmi forgalmunk az elmúlt eszten­dőben lényegesen megrosszabbodott. Elmon­dotta, hogy az elmúlt gazdasági év, tehát az 1939 szeptember 1-től 1940 augusztus végéig terjedő időszak az előző évi körülbelül 100 mil­liós aktívummal szemben 28 milliós passzívu­mot mutat. Ezzel az adattal szemben egy má­sikra hivatkozom, arra, amelyet az Omge. gyű­lésén említettek, s amely szerint a külkereske­delmi forgalom 1940 január 1-től augusztus végéig 80 millió passzívumot tett ki. Azt hi­szem, t nem kell nagy jóstehetség annak meg­állapításához, hogy ha külkereskedelmi for­galmunknak ez az alakulása — 28 millió pen­gő passzívum az elmúlt gazdasági évben, illet­ve 80 millió pengő passzívum az év első nyolc hónapjában — tovább^ folytatódik és figye­lembe veszem az ország mai gazdasági hely­zetét, akkor az 1939—40. gazdasági év körül­belül 200 millió pengő passzívummal zárul­Szeretném hinni, hogy ennek a 200 milliós passzívumnak a réme nem fog bekövetkezni. Én csak a lehetőségre mutattam rá a számok alapján, amelyek a közelmúlt forgalmára vo­natkozólag felmerültek. T. Ház! Ez a nagy passzívum kétségtele­nül egy olyan gazdaságpolitika szükségességét írja elő az ország számára, amely minden ed­digivel szemben sokkal aktívabb, sokkal ener­gikusabb, sokkal határozottabb és sokkal cél­tudatosabb intézkedések sorozatából áll. Rá fogok mutatni, hogy miért. Kivitelünkben azok a tételek, amelyek az aktívum lehetőségeit a múltban megteremtették, tehát a mezőgazda­sági tételek, a minimumra csökkentek. Kivi­telünknek tehát csak egy másik része nyújt le­hetőséget aktívumra, az ipari szektor, de az ipari szektor — amint itt is elhangzott — részben honvédségünk felszerelése, részben az ország területének megnövekedésével járó nagyobb belső fogyasztás folytán eddig alig volt abban a helyzetben, hogy a belső szükség­letet kielégítse, a jövőben pedig — csak a köj vetkező gazdasági évet veszem — még kevésbbé lesz ebben a helyzetben. „Honnan lehet tehát előteremteni azt az ellenértéket, amelyre a ki- ' . ülése IHO november 18-án, hétfm, vitellel szemben szükségünk van? Éppen ez a szempont az, amely kötelezően írja elő a kor­mányzat számára, hogy nyersanyagforrásokat keressen olyan országokban, ahol erre a lehe­tőség megvan, — itt végigsorolhatnám Spa­nyolországon, Norvégián, Svédországon, Finn­országon, Oroszországon keresztül az összes államokat, amelyek a hadviselő országokat körülveszik — hozzáteszem természetesen, hogy a szükséges nyersanyag megszerzéséhez — szkeptikus tekintetet láttam a túlsó oldalon: odabeszélek — amint nagyon jól tudjuk, vagy aranyra, vagy devizára vagy pedig mezőgaz­dasági export hiányában ipari exportra volna szükség. T. Ház! Éppen azért mutatok erre rá, mert láttam, hogyan szerezték meg a behozatal el­lenértékét, hogyan tették lehetővé az exportot szomszédunkban, Németországban, a hatalmas belső hadiszükségletek és a hatalmas belső fogyasztás mellett és láttam, hogy Magyaror­szág számára acélt, kémiai anyagokat és egyéb cikkeket szállítottak, bár talán a bel­földi szükséglet is fel tudta volna venni mind­ezeket. T. Ház! A magyar ipar ezidőszerint nehe­zen tudja kielégíteni a belföldi szükségletet; én mégis azt mondom, hogy rendkívül fontos volna kiválasztani az ipar bizonyos ágaza­tait — ez természetesen csak felülről történ­hetik, onnan, ahonnan messzebb látnak és is­merik az európai piacokat — és felülről kel­lene kikutatni, kivizsgálni, hol van ma lehető­ség magyar iparcikkek elhelyezésére, mert van lehetőség, hiszen az egész világon fennáll bizonyos szükséglet. Éppen ezért még a belső magyar fogyasztás korlátozása és megszorí­tása mellett is üieg kell teremtenünk a kivi­telnek azokat az ellentételeit, amelyek a szükséges nyersanyag behozatalát lehetővé te­szik, mert hiszen iha kiviszek 100 millió pengő értékű iparcikket, akkor behozok érte 100 mil­lió pengő értékű nyersanyagot, amivel ide­haza munkást tudok foglalkoztatni és a 100 millió pengő értékű nyersanyag behozatalából 500 millió vagy még nagy-obb értéket, kész iparcikket tudok teremteni, tehát végered­ményben fokozottabb mértékben tudok hozzá­járulni egyrészt a belföldi szükséglet kielégí­téséhez, de másrészt ahhoz is, hogy az a gaz­dasági körforgás, amely az exporton és^ az importon keresztül nyersanyag beszerzését teszi lehetővé és ezen keresztül a gyárak fog­lalkoztatását, ne álljon meg, hanem egészsé­ges formában életet teremtsen T. Ház! Természetesen a legteljesebb mér­tékben kell folytatnunk belföldi nyersanya­gaink kitermelését is. Ezzel kapcsolatban szóvá akarom tenni a szénkérdést, amelyet itt már úgyszólván minden szónok megemlített. Néhány szempontot akarok megemlíteni, amely nincs előttem egészen tisztán. Az erdő­kéit hányák részéről azt terjesztik, hogy ők már az év tavaszán előre látták, hogy a mun­kásság ellátása terén különösen a zsír tekin­tetében nehézségek fognak felmerülni és azt híresztelik, hogy ők éppen ezért erre vonat­kozólag javaslatot is terjesztettek a kormány elé, azonban ... (Mozgás a jobboldalon. — RaJ­niss I^erenc: Ök ezt mondják az egész ország­ban!) i\.zért teszem ezt szóvá, mert cáfolatot szeretnék hallani a miniszter úr részéről, hogy igaz-e az, hogy áprilisban vagy májusban, szó­val a nyár előtti hónapokban a bányák már felhívták a figyelmet a zsír hiányra s* erre ; vo­natkozólag javaslatot tettek, de a kormányzat nem fogadta el.

Next

/
Thumbnails
Contents