Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Az országgyűlés képviselőházának MU kön keresztül a magyar nemzet életében, he-, töltött. : - \.:.:J. , Ezek az intézkedések természetesen még nem azok, amelyeket az iparosság vár. Ezek még nem kielégítőek. Látjuk, hogy mindezek ellenére sok iparos volt ebben az országban, aki letette a kalapácsot és bevonult a hadfelszerelési gyárakba. Ha kutatom, hogy miért, akkor azt látom, hogy ez azért történt, mert a nyersanyagellátás körül nagy zökkenők voltak. A kisiparosok, akik ott kint a faluban "arra vannak hivatva.' hogy az ottani polgári lakosság szükségleteit kielégítsék, látván azt, hogy nem bírják elvégezni feladatukat, kénytelenek voltak beállani gyárakba. Hozzájárultak ehhez még a katonai bevonulások is. amelyek miatt sok műhelyben megszűnt a munka; ez is nagy baj. A nyersanyagellátás körül történt bajokkal kapcsolatban szeretném felhívni a miniszter úr szíves figyelmét a fa és a mész kérdésére. Az épületfának még mindig nincs megállapítva az ára. A mészellátás terén olyan bajok voltak, amelyeket minden további nélkül ki lehetett volna küszöbölni. Mi történt? Azt panaszolták nekem, amikor megsürgettem a megrendelt mész vagy cement leszállítását, hogy nem szállíthatnak, mert a honvédelem lefoglalta a kocsikat és lovakat. Hiába mentek el a honvédelmi minisztériumba s az iparügyi minisztériumba az iparosok, sehol sem kaptak segítséget s ennek következménye volt az, hogy az emberek nem mertek hozzáfogni az építkezéshez és így rengeteg sok keresettől estek el az iparosok. A baj ott volt, hogy nem adtak módot arra, hogy akadály nélkül lehessen a meszet szállítani. Földmívelésügyi szempontból is, a mezőgazdaságban is óriási károkat okozott ez a helyzet, különösen a gyümölcstermelésnél. A honvédelmi minisztérium részéről ilyenkor meg kell lenni a megértésnek, mert egészen biztos, hogy ha a mészégetők fuvarjait meghagyták volna, másutt talán tudták volna azt pótolni, de legalább nem akaályózták volna meg az építési munka gyors és akadály nélküli menetét. Említettem pár, hogy a kisiparosság megélhetési lehetőségét elősegítette az, hogy nagyobb mérvben juttatták őket közmunkákhoz. Itt meg kell emlékeznem az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről, röviden az Ioksz.ról, amelyen keresztül különösen a bőriparosok szép keresethez jutottak. A tavalyi esztendőben 27 szövetkezeten és 1127 szakcsoporton keresztül 17.696 iparosnak biztosítottak kenyeret a közmunkák. Az általuk termelt érték 7,727.000 pengőt ért. Ha ezt megfontoljuk és meggondoljuk, hogy 17.686 család találta meg itt a kenyerét, amikor régebben ezért hiába rimánkodtak és könyörögtek, mert hiszen odaadták a nagy gyáraknak a megrendeléseket és most egy intézkedéssel sikerült ennyi embernek gondtalan megélhetést biztosítani, mi sem természetesebb, hogy akkor a mi kérésünk is az, hogy ezt a munkát tovább kell folytatni. Az az iparosréteg, amelyről beszédem elején megemlékeztem s amelynek vergődését, a mindennapi kenyérért való küldelmét bemutattam, hálás lesz érte. mert látni fogja, hogy nemcsak az adót kívánják tőle, hanem az állam gondoskodik róla, hogy abba a helyzetbe jusson, hogy nemcsak kenyere legyen, hanem adóját is mes" tudja fizetni. Mélven t. .Háiz! Müller t. képviselőtársam megemlékezett az öregségi biztosításról. Megállapításaihoz szívvel-lélekkel csatlakozóm; anwiese 19lf.0 november 18-án, hétfőn. 511 nál is inkább, mert annakidején, amikor ennek a _ törvényjavaslatnak benyújtását Müller képviselő úr kérte, ezt én is aláírtam, ezt állom még ma is, és mi sem természetesebb, hogy amikor az, inasról történik gondoskodás, amikor a segéd részére biztosítjuk az öregségi segélyt, akkor a mester is részesüljön ugyanebben, mint ahogy Franciaországban, Belgiumban és most legutóbb Németországban is elrendelték. Ezt a rendszert vezessék be nálunk is. Ez lenne a természetes dolog, erről gondoskodni kell, mert nem tehetjük ki magunkat annak, hogy azok, akik társadalmilag olyan fontos szerepet töltöttek be munkabíró idejükben, amikor megöregedtek, ki legyenek téve az utcára, mint koldusok, vagy menházba, vagy nem tudom hová kerüljenek. Ezt kívánják és kérik az iparosok. Minden áldozatot meghoznának annál is inkább, mert látják azt, hogy az ipari munkásságnál milyen sokat jelent ez az öregségi segély azok számára, akik már ezt élvezik. Ezt nekik meg kell adnunk. Amikor már a mezőgazdasági munkásokról is történt gondoskodás, nem lehet azt mondani, hogy az iparos önként ós magától fogja biztosítani magát, mert nincs akkora keresete, hogy azt megtehesse. Ha azonban kényszerítve lesz rá, feltétlenül meg fogja tenni, amint ezt látjuk a mezőgazdasági munkásságnál is. Régi harc dúl a kézműveskamara körül, amelynek a szerepét ma az IPOK ölti be. A név itt mellékes, fő a lényeg. Az én felfogásom szerint a kereskedelmi és iparkamara nem egy födél alá való. Lehetnek közös nexusaik, de sokkal több az ellentétes érdekük. Ma, amikor a kereskedelem keresztény kezd lenni, talán az összeütközési felület már nem olyan nagy. Most, amikor már nem a profit, hanem a tisztességes haszon jön előtérbe, talán megférnének egymás mellett, de amikor érdekképviseleti rendszer, bevezetéséről beszélünk, semmi sem természetesebb, mint az, hogy a kettő különválasztassék, legyen meg ennek az iparosságnak is a maga hivatalos szervezete, mint ahogyan megvan a gyáriparosoknak, s mint ahogy meglesz a munkásoknak. Legyen meg nekik is a hivatalos szervezetük, amely Őket mindenben képviseli és érdekeiket iparkodik érvényre juttatni. Az iparfejlesztésre felvett 3,200.000 pengőt szívesen megszavazom, bár amikor elolvastam, hogy mi mindenre fordítják, azt hiszem, a kisiparosságnak nem sok jut belőle, mert minden egyes pont, amire fordítják, olyan fontos, hogy az ember igazáéi nem tudja, melyiket húzza keresztül. Ezeknek a feladatoknak elvégzésére ez az összeg édeskevés. Kívánatos lenne, hogy minél több jusson erre a célra. Az iparosoknak jogos kívánságaik vannak az Öti.-val szemben. Bátor voltam felolvasni, óriási összegekkel járulnak hozzá az iparosok az Oti.-hoz. Nagy sérelem érte azonban őket azzal, hogy az Üti.-ban nincsenek úgy képviselve, mint ahogy az őket megilletné. A gyáriparosok U3 taggal, a kisiparosok csak 41 taggal vannak képviselve. Ez nagy sérelem reájuk nézve. így Mába jönnek a legszebb tervekkel és ajánlatokkal, nem tudják akaratukat keresztülvinni. Éppen ezért a minisztériumiak orvosolnia kell az ő sérelmeiket s oda kell hatnia, hogy itt is az igazságosság jusson érvényre. Tudom, hogy a Gyosz. nagyhatalom, de viszont ez a sokszázezernyi kisiparos is van legalább olyan hatalom, mint a Gyosz. Most, hogy megtörténtek a leszerelések, nagy az elkeseredés a leszerelt kisiparosok között, mert a ki, miután -s egy évben megcsinálnak —: mond-