Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

510 Az országgyűlés képviselőházának 1ŐA.< ülése 1940 november l&-án, hétfőn. vazom meg á költségvetést. (Mozgás à jobbol­dalon.) • . i ,.• . , Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Reib el Mihály! Reibel Mihály! Mélyen t. Házi Nagy élve­zettel és örömmel hallottam a hozzászólásokat és szeretném azt hinni, hogy ezeket a hozzá­szólásokat nem az esetleges propagandaszán­dék vezette, hanem az őszinte segíteniakarás, amelyre a kisiparos társadalomnak és az ipari munkásságnak szüksége van. Szeretném azt hinni, mindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy ezt az igen értékes nemzetfenn­tartó réteget meg kell menteni. Hogy társadalmi szempontból milyen nagy jelentősége van az iparosságnak, azt Meskó képviselőtársam az imént ecsetelte, ami­kor rövid néhány szóval visszavezetett bennün­ket a múltba, amikor azt mondotta, hogy az iparosműhelyek egyúttal a falu kaszinói vol­tak. Ez ma is ugyanígy van. És miért van ez így! Azért, mert az iparosnak szélesebb a látó­! köre, több az ismerete, több képzettsége van s ezért szívesen látogatják és hallgatják a poli­tikus csizmadiát, vagy nem tudom milyen más iparost. De társadalmi szempontból nemcsak ezért fontos ennek a rétegnek a felkarolása és megmentése, hanem azért is, mert ne felejt­sük el, hogy 260.000 iparosember és ', családja megélhetéséről van szó. Hogy ez mit jelent, azt ugyanaz a kimutatás, amelyből Müller t. képviselőtársam adatokat olvasott fel, egypár sorban bizonyítja: 146.323 kisiparos közül 50.434 teljesen vagyontalan, egyebe sincs, mint a szerszáma és a családja. Azonfelül 74.210 ipa­ros 60%-ig el van adósodva és mindössze 15% az, akinek adósságmentes vagyona van. Megdöbbentő számadatok ezek e ezért tár­sadalmi szempontból nem lehet eléggé hangsú­lyozni azt, h»jgy nekünk ezen a rétegen segíte­nünk kell. Egészen nyilvánvaló, hogy a mun­kanélküliséget nem fogjuk földbirtokrel'orm­mal levezethetni, hiszen nincs annyi föld, hogy minden munkanélkülit földhöz juttassunk; az iparosodás az az út, amelyre rá kell lépnünk, az ipari pályán kell, hogy a munkanélküliek tömege megtalálja a maga exisztenciái.át. D<> hogyan történhessék ez^ amikor a valóságban az iparosnak nincs meg a munkája, a megélhe­tése, nincs biztosítva a léte és kénytelen a me­zőgazdasági munkástól elvenni a falat kenye­ret? Ennek a 260.000 iparosnak javarészét egé­szen nyugodtan a napszámosok közé lehet so­rolni és ez azt jelenti, hogy az iparostársada­lom 260.000 napszámos, illetőleg családtag elöl veszi el a kenyeret. Ha ezt a társadalmi réte­get meg tudjuk menteni, akkor nemcsak ennek a 260.000 iparoscsaládnak adunk kenyeret, de 260.000 napszámoscsaládnak is biztosítjuk a megélhetését. Igen komoly probléma tehát ez, amellyel foglalkozni nagyon hálás dolog és. szükséges is vele foglalkozni, mert itt létről vagy nemlétről van szó. De nemcsak társadalmi szempontból rop­pant fontos ennek a rétegnek a felkarolása, hanem nemzeti szempontból is. Nem értem itt a politikai állásfoglalást, csak arra kívánok rámutatni, szinte elsőrendű kötelességnek te­kintették, hogy minden nemzeti megmozdulás­ból kivegyék a maguk részét. Így van ez a falvakban, így van ez a városokban. így ne- , velődött ez az iparosgeneráció a céhek kebelén \ belül évszázadokon keresztül és a szociáldemo- ; kxácia minden erőlködése sem volt képes ezt a hagyományos érzést a szívükből, a lelkűk­ből kiölni. Ezek vállalják az áldozatokat is és : szívesen hoztak áldozatot. Bármilyen áldozat- ; rolvolt *zó, BZ iparos mindig ott volt és ki­vette 'ah'bóí a maga részét. Egy tavalyi;kimu­tatás van a kezemben, amely ezt igazolja. Ez azt mondja: a kisipar 68 millió pengő egye­nesadót fizet, tehát az egész országra : kivetett 490 millió pengő egyenesadó 14%-át. Az egy fejre eső egyenesadóteher a kisiparban átlag 54 pengő. A kisipar 15 millió pengővel na­gyobb összeggel járul az egyenesadókhoz, mint a gyáripar, amelynek termelési értéke pedig kétszer nagyobb a kisiparénál. A 3355 millió pengő közvetett adónak a kisipar 17%-át fizeti, összesen több mint 60 milliót, is­mét 13 millió pengővel többet, mint a gyár­ipar. Az egy fejre eső közvetett adóhányad a kisiparban 45'4 pengő. A társadalombiztosítási terheknek is a kisipar több mint v 24 , 5%-át fi­zeti, összesen 17 millió pengőt. Az egy fejre eső teher a kisiparban 1276 pengő. Ha már most az összes közterheket vesszük figye­lembe, akkor azt látjuk, hogy az ország la­kosságát terhelő 938 . millió pengő köztehernek 26%-át az a kisipar viseli, amelyről az imént egy fényképét mutattam be, összesen 145 mil­lió pengőt, 20 millióval többet, mint a hatal­mas és gazdag gyáripar. , Ezek a számok eléggé mutatják, hogy a kisiparosság mennyire vállalja azt a nagy feladatot és azokat a terheket, amelyek reá mint nemzetfenntartó elemre hárulnak s ami­kor ezt vállalja és viseli, akkor meg kell érte­nünk, hogy az ő megerősítésével magát a nemzetet erősítjük, magának a nemzetnek az ellenállóképességét fokozzuk, az országnak a boldogulását elősegítjük. Ügy társadalmi, mint nemzeti szempontból tehát egyáltalában megérdemli ez az igen értékes osztály, hogy vele foglalkozzunk. Nem tagadom, a kormány­zat az utóbbi időben igen sokat tett a kisipa­rosság érdekében. A leghatalmasabb lépés az volt, amikor megvalósította néhai Vass József törvényét, amellyel az iparosoknak kívánt se­gítségére sietni s amikör megszavaztuk az ipärtörvényt, amely újból visszaadta az ipa­rosnak azt a becsülést. amely őt megilleti; ez­zel rászorítottuk, hogy olyan képesítést sze­rezzen magának, amellyel kivívja az elisme­rést és a megbecsülést. Gondoskodtunk arról, hogy a kontármunka elkerülhető legyen, bár a büntető szankciók nem olyan súlyosak, hogy a kontármunkát teljesen ki lehetne irtani, mert még ma is százával vannak olyanok, akik az adófizető kisiparos elől elveszik á ke­nyeret. Ugyancsak nagy segítség volt az, ami­kor a közmunkák nagy mérvben az ö ke­zükbe jutottak, ami nagyon sok iparoscsalád­nak biztosított kenyeret. Itt kell még megem­lítenem az árrombolásra vonatkozó intézke­dést, amely bár szinten nincs súlyos .Szank­ciókkal összekötve, mégis egy kicsit ébren­tartja a lelkiismeretet és megakadályozza azt az árrombolást, amely azelőtt olyan sok­ezernyi kisiparos tönkremenetelét okozta. A zsidó iparengedélyek megvonása bár lassan megy, de határozottan mondhatjuk, szintén előnyt fog részükre jelenteni s ha ina még nem is mondhatunk érte hozsannát, de hiszem azt, hogy nem maradhat el a végleges ki­fejlődés, amely kell hogy biztosítsa a keresz­tény magyar iparosság megélhetését, ' . Történt intézkedés arra vonatkozólag is, hogy megadóztatás révén az iparosság részére gyógyító és üdülőtelepeket létesítsenek. Ezek mind azt mutatják, hogy itt történtek intézke 1 dések, amelyek azt célozták, hogy a = magyar iparosság sorsán j avítsanak és á magyar ipai­íosságnak .visszaadják azt a helyet» amelyét ,6 őlyah becsülettel, olyan odaadással. évezazador

Next

/
Thumbnails
Contents