Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Az országgyűlés képviselőházának 154* lalatoknak keresztény kézre való juttatása, amit én még jobban fejeznék ki úgy, hogy a vállalatoknak magyar kézbe juttatása. Nem «lóg, ha ma egy zsidó vállalat vezérigazgatót cserél, nem elég, ha kicserélik az egész személyzetét, hiszen erre megvannak a garanciáink a törvényeinkben és rendeleteinkben eddig is, ha «zekét pontosan végrehajtják, amint sajnos, eddig nem hajtották pontosan végre. A kormánybiztos, hala Istennek, megállja helyét és -a legalkalmasabb ember azon a helyen, ahol van, ő gondoskodik róla, hogy a törvényt ezekben a vonatkozásokban megtartsák. De, mondom, ez mind nem elég, ha a tőke esetleg nem magyar kezekbe kerül, a részvények idegen kezekbe kerülnek. Amiként védekeznie kell egy, a nemzeti függetlenségére, önállóságára, szabadságára valamit is adó nemzetnek az ellen, hogy a magyar föld idegen kezekbe kerüljön, és vigyázni kell arra, hogy a magyar ^ föld megbízható magyar kezekbe kerüljön, épp úgy arra is vigyázni kell, hogy nagy áldozataink árán fellendült gyáriparunk és egyéb iparunk, amelyeknek különböző ágai közül nagyon sok Európaszer te elismerést érdemel, ha ezek a gyáripari és egyéb, kereskedelmi vállalatok a zsidó kézből kikerülnek, magyar kezekbe kerüljenek. Nekem nem lehet közömbös, hogy esetleg egy francia, angol, vagy nem tudom, milyen más külföldi csoport kaparintja magához az arizálás jelszava és jegye, leple alatt ezeket a ma zsidó kézben lévő magyar vállalatokat. A részvény jogi törvény revíziójánál, amikor minden részvényről tudni fogjuk, hogy ki a tulajdonosa. Azért fontos ennek a törvényjavaslatnak mielőbbi benyújtása, mert olyan esetben, ha külföldi akar részvényt vagy vállalatot átvenni, — hiszen mindent be kell jelenteni — az állam élhet elővásárlási jogával. Igen, kérem, hogy éljen is ezzel, mert nem nézhetjük közömbösen, hogy akár a föld, akár a vasgyár vagy szénbánya és akármilyen más vállalat ebben az országban a magyar kézből kicsúszszék, hogy a magyar verejték hiába omlott ezeknél a vállalatoknál és intézményeknél. Azl hiszem, hogy akiben csak a nemzeti érzésnek egy szikrája él, az átérzi és megérti ezt, úgyhogy bővebben magyaráznom nem kell. T. Képviselőház! Legyen szabad még egy kérdést szóvátennem és ez a szakmai családpénztár kérdése. Itt bizonyos anomáliát tapasztalunk, amelyet sürgősen orvosolni kell, A jelenlegi helyzet a 23.400-as, illetve az 50.000/ 1938-as iparügyi miniszteri rendelet értelmében a következő: azt a vállalatot kell tekinteni, amely a megelőző naptári év folyamán legalább 150 napon foglalkoztál ott 20 vagy ennél több alkalmazottat. Az a vállalat tehát, amely a nyári három hónapon át — mondjuk — ezer embert is foglalkoztatott az útépítésnél, nem esik a rendelet hatálya alá, így nem fizet családpénztári járulékát és az ott alkalmazott munkásoknak sincs igényük családi pótlékra. Mi lenne itt a célszerű? Legyen a rendelkezés hatályosságának, azaz a vállalat részére kötelező tagságnak alapja a ténylegesen teljesített munkanapok száma, például a fenti rendelet szerinti számokat figyelembe yéve, százötvenszer húsz, azaz 3000 munkanap évenként, függetlenül attól, hogy milyen munkásátlaggal dolgozik valaki. A járulék kiszámítása a kifizetett munkabér alapján történjék, mint az Oti.-baleseti járulékok kiszámításánál, független a létszámtól és a napoktól s minden gyermekes munkavállaló kapja a családi pétiékot, függetlenül attól,. hogy olyan munkavállalatülése 1940 november 18-án, hétfőn. 509 nál dolgozik-e, amely a jelenlegi rendelet hatálya alá tartozik vagy nem. Mert most, ha például egy útépítő vállalatot vészünk, ahol a munka csak a nyári hónapok alatt folyik és kevesebb, mint 150 napig tart, lehetnek állandóan akár ezren is az érdekelt gyermekek száma meghaladhat ja az 5000-et, a vállalat még csak be sem jelenti a szakmai pénztárnál azérdekelt munkásokat, arról nem is beszélve, hogy családi pótlékot kapjanak. Családvédelmi szempontból rendkívül fontos, hogy minden munkás, még ha a legkisebb vállalatnál dolgozik is, de egyfolytában vagy megszakítással havonta legalább 15 napot, akkor ebben a kedvezményben részesüljön. Szóvátették a Házban a legutóbbi sztrájk dolgát. En leszögezem, hogy kétkedéssel fogadtam a szociáldemokrata párt vezérszónokának szavait, mert kizártnak tartom, hogy a nyilasok ilyenre vállalkoznának. Vegye tudomásul mindenki, hogy a nemzetiszocializmus nem tűri és nem ismeri a sztrájkot. (Bodor Márton: Ügy van!] Ez az alaptétel, ha tehát valakire rá lehet bizonyítani, hogy ezt megtette, az nem lehetett nemzetiszocialista, legfeljebb annak nevezte magát, ezt tehát fel sem tételezhetem. Egyébként mivel két divergáló álláspontot látok képviselve, szükségesnek látnám, ha az iparügyi miniszter úr a megejtett vizsgálat alapján bennünket itt a Házban megnyugtatna ezeknek a súlyos vádaknak tekintetében s ha határozottan kijelentené, mi volt ennek a hivatalos vizsgálatnak eredménye. (Helyeslés a középen. — Bodor Márton: Helyes!) Ezt követelem én, mint nemzetiszocialista, de ezt megkövetelheti a képviselő úr is. A mai időkben, amikor a nemzet létéről vagy nemlétéről" van szó, amikor világégés van körülöttünk, ebben az országban fegyelemnek és rendnek kell lennie, mert csak így tudjuk ezeket a nehéz időket átvészelni. Akkor, amikor fűtési gondokkal küzdenek az emberek és félnek a téltől, amikor a Máv.-nak túlzott teljesítményekkel kell dolgoznia, amikor hála Istennek, egy megnagyobbodott országra is gondolnunk kell, akkor lelkiismeretlen himpellérnek tartok mindenkit,, aki sztrájkot idéz elő ebben az országban. (Bodor Márton: Aki sztrájkol, az hazaáruló!) Ügy van, osztozom a képviselő úr súlyos megállapításában, mert hazaáruló az ilyen. (Bodor Márton: Vgy is van!) Felszólítom ós felkérem tebát az iparügyi miniszter rrat, hogy miután most hangzottak el ezek a kijelentések, még a mai ülésen tájékoztasson bennünket a leghatározottabban és nyíltan mondja meg, mi történt, mi a hivatalos vizsgálat eredménye, mert egy-két közbeszólásból arról értesültem, hogy más volt a vizsgálat eredménye, mint itt állították. A nemzet érdeke, hogy ebben a kérdésben tisztán lásson. T. Képviselőház! A munkaközvetítés államosítását a magam részéről üdvözlöm és nagyon helyesnek tartom. Ezzel azt, amit mondani akartam^ el is mondottam. A miniszter úr olyan férfiú, aki saját erejéből küzdötte fel magát, akinek ösz»szckötteiései és lelki kapcsolatai a faluval és ^kisemberekkel megvannak most is. (Ügy van!) Az Ő példája mutatja, mennyire igaz a mi tételünk, amikor azt mondjuk, hogy a mai nehéz időkben olyan embereket kell pozícióba állítani, akik kapcsolataikat a néppel és a faluval fenntartották. Kérem őt, fokozottabb mértékben folytassa azt a megkezdett munkát. ;

arnely a kereskedelem és az ipar kereszténnyé és a magyarrá tételét célozza. , .-•', .,, Tisztán csak pártállásomnál fogva nem sza-