Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Az országgyűlés képviselőházának 154sági ténykedésében — hála Istennek — szép emelkedés és fejlődés mutatkozott. Ma a tárca költségvetésének előadója rámutatott arra» hogy az iparból 1,500.000 ember él. Ez egy olyan lényeges, olyan szép szám, amely mindenkit gondolkodóba kell, hogy ejtsen és meg kell, hogy győzzön arról, hogy az ipari ténykedést az egész vonalon fejleszteni kell. Termesztés, hogy a háborús gazdálkodás kissé bénítólag hat és sokkal erősebb, sokkal nagyobb fejlődésnek néznénk elébe, ha nem volnának azok a béklyók, azok a bénító körülmények, amelyek éppen az ipar fejlesztésének a legjobban útját állják, például az anyaggazdálkodás terén. Hiszen olvassuk, hogy a miniszter úr azt jelenti, hogy 450 különböző anyagot volt kénytelen zárolni, és 550 anyag készletmennyiségét tartják állandóan nyilván. Általában a termelést, a behozatalt és a kivitelt àllandóan nyilván kell tartani, hogy az ipari termelés a mai nehéz körülmények között valamiképpen szabályoztassék. (Ilovszky János: Tehát nem rendszertelen, ahogyan mondották!) T. Ház! örömmel konstatálhatjuk, hogy most, Kelet-Magyarország és az erdélyi részek visszatérésével ismét sok olyan természeti kincsnek a birtokába jutottunk, amelyeket ipari termelésünk felhasználhat. Gondolok itt a szénre, különböző ásványokra, az olajra, a bauxitra és újabb anyagok felkutatására. Fő; leg a bauxitra hivatkozom, amely egypár évvel ezelőtt még csak nyers állapotban ment ki az országból. Hiszen emlékszem, hogy például Bodajk állomásáról havonként többezer vágón nyers bauxitot indítottak útnak Németországba. Ma ugyancsak ennyi nyers bauxit megy ki, de e mellett már idehaza is feldolgozzák. (Rátz Kálmán: Többszázezer tonna megy ki!) Már pedig fontos, hogy az itt termelt nyersanyagokat lehetőség szerint félkész árukká dolgoztassuk fel, mert akkor ezzel a magyar munkásoknak tudunk munkaalkalmat, biztosítani. Nagyon helyes, — és ez is mutatja a miniszter úr előrelátását — hogy a nyersanyaghiány következtében most már a vas-, fém-, papír- és textilhulladékok országos összegyűjtésével foglalkoznak. Meggyőződésem, hogy annyi ilyen anyag van szerteszét az országban, hogy ezeknek ismét a termelésbe való bekapcsolásával meglehetős mennyiségű anyaghoz tudunk jutni. Ami a villamos energiagazdálkodást illeti, ezen a téren tehát nagyon sok a tennivaló. (Ügy van! Ügy van!) Jövőre 60 újabb községet kapcsolnak be a villanyellátásba. Én sein vagyok megelégedve ezzel az egy év alatti teljesítménnyel, szerinteni is sokkal erősebb tempót kellene ezen a téren diktálni, azonban éppen a pénzügyi lehetőségek nem engedik meg ezt az erősebb tempót. (Egy hang balfelől: Olesóbb áramol!) Ezzel kapcsolatban egy kérdést kellene megoldani, ez pedig az, hogy a villanyáramot tegyük olcsóbbá, (Horváth Géza: Ügy van!) hogy a villanyáramot szolgáltató vidéki társulatok is lehetőség szerint olyan árakon tudják adni a villanyt, mint amilyen árakat a főváros fogyasztói élveznek, (Rátz Kálmán: Ipari áramot is!) és különösen az ipari áramnál adjanak kedvezményeket, mert ez a termelés olcsóbbodására fog vezetni. (Rátz Kálmán: Állami tulajdonba venni az energiagazdálkodást! — Ilovszky János közbeszól.) T. Ház! Ilovszky János képviselőőtársam közbeszól, hogy például a balatonvidéken a yillámosáramszolgáltatásba egész sorát kapcsolták KÉPylSELÖHÁZ-I ÎÏA.PLO VII. ülése 19Á0 november 18-án, hétfőn, 505 be a községeknek, (Horváth Géza: Jó drágán!) — és továbbiakat is lehetne bekapcsolni — de nem tudom, hányszorosan drágább árammal, mint a fővárosi. (Rátz Kálmán: Államosítani az energiaforrásokat!) T. Ház! örömmel állapítom meg, hogy gyáriparunk hatalmas, szép fejlődést mutat az egész vonalon; igaz, hogy ezért a magyar közgazdaság, illetőleg a lakosság nagy áldozatot hozott, mert évtizedeken át nagy áldozatokat voltunk kénytelenek viselni gyáriparunk fejlesztéséért. Most, amikor gyáriparunk kifejlődött, amilkor már tényleg szép nagyiparunk van, akkor ezt a gyáripart százszázalékig a nemzeti termelés és a nemzet érdekének szolgálatába kell beállítani. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Örömmel hallottam az előadó úr előadásában, hogy ezidőszerint is több új gyáír létesítése van küszöbön, olyan gyáraké, amelyek új cikkek gyártására rendezkednek be. Az is nagyon helyes, hogy decentralizálni kell a gyárakat és az iparvállalatokat. Ez nemcsak gazdasági és honvédelmi érdek, hanem nagyon fontos magyar érdek is. T. Ház! Az 1939. évi IV. te. szellemében iparkodunk átszervezni a gyárakat és az iparvállalatokat. Ezen , a téren még sok panasz hangzik el, sok jogos és sokszor talán nem is egészen jogos panasz, de mindaddig dolgozni és iparkodni kell ezen a vonalon, amíg meg nem valósul az, hogy a magyar gyárak és iparvállalatok tényleg az 1939. évi IV. te., vagyis a zsidótörvény szellemében alakíttassanak át. Örülök annak, hogy a miniszter úr jelentheti, hogy a külföldi munkaerők helyébe min denütt iparkodik kiváló magyar munkásokat alkalmazni. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! Szépen fejlődik háziiparunk és sok családnak ad megélhetést. Az előadó úr azzal is foglalkozott, hogy talán egészen be lehetne kapcsolni a köt-szövő ipart a háziipar keretébe. A hadiiparnak nagyon sokoldalú lehetőségéi vannak, csak ezeket ki kell fejleszteni. Szívesen veszem ide a kötszövő ipart is, különösen akkor, ha ez a köt-szövő ipar magyarrá válik, mert kevés iparág van, amely annyira el volna zsidósodva, mint éppen a köt-szövőipar. (Ügy van! Ügy van!) A kisiparosság megfelelő foglalkoztatásai — írja a miniszter úr — hitellel és nyersanyagellátással kell alátámasztani. Minden felszólaló képviselőtársam megemlékezett arról, hogy igenis, mennyire fontos a nyersanyagellátáis. Ha fontos ez az egész ipari termelés tekintetében, akkor különösen nagy súllyal esik latba a kisipari termelés szempontjából, mert a kisiparosoknak nem volt alkalmuk nyersanyagot, félkészárut tartalékolni, tehát az anyaggazdálkodási központoknak első és legfontosabb hivatásuk, hogy elsősorban a hadbavonult kisiparosokat lássák el nyersanyaggal. T. Ház! Legyen szabad itt egy szakmának a kérését megemlíteni. Ez á kéményseprő iparosok kérelme. Két esztendővel ezelőtt fordul tak a minisztériumhoz a seprési díjak megállapításáért, hogy a segédeknek megadhassák azt. a jogos járandóságot, amelyet kérnek. Ezt a kérést.két év óta még nem intézték el. Én úgy tudom, hogy most van elintézés alatt a minisztériumban, az árkormánybiztosság előtt ist volt, az is jogosnak tartotta, tehát kérem a miniszter urat, méltóztassék a kérést elintézni. Itt nem is annyira a fővárosi kéményseprőmesterekre, mint inkább azokra a kis vidéki kéménysepromesterekre gondolok, akiknek ' t a keresete olyan kevés, hogy álbból nem tudják