Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-154
Az országgyűlés képviselőházának 15U. nyat s az elhatározott munkabéreket hagyja jóvá minél előbb, hogy azok érvényesítésre kerüljenek. Ezzel egyidejűleg a kollektív szerződések megkötését törvényes eszközökkel elő kellene segíteni. A minimális munkabér megállapítása csak a legkisebb munkabérek életbeléptetésére vonatkozik. A minimális bérmegállapítás keretében tarifális béreket megállapítani nem lehet, mert a bizottság hivatalos tagjai a törvényre hivatkozva, ez ellen a legélesebben tiltakoznak. Ezért szükség van a tarifális munkabéreket magukba foglaló kollektív szerződések törvényes előmozdítására, mert a munkásság a jelenlegi helyzetben egyoldalúlag ki van szolgáltatva a munkáitatónak. A minimális munkabéreket a kialakult joggyakorlat szerint maximális munkabéreknek tekintik. (Gruber Lajos: Ez a baj!) A minimális munkabéreken felül csak rendkívüli konjunktúra vagy pedig munkáshiány esetén lehet magasabb béreket elérni. Ezért a munkabérszínvonal alacsony s a (mai megélhetési viszonyok mellett ez tarthatatlan állapot, amelynek megszüntetéséről szerintem az iparügyi miniszter úrnak kötelessége gondoskodni. Megemlítem még a visszatért erdélyi teriileteken tapasztalható jelenségeket is, ahol a munkás szervezetek működése és fenntartása úgyszólván leküzdhetetlen akadályokba ütközik. A román megszállás alatt az erdélyi muiïkásszervezeteknek törvényes hatáskörük volt a kollektív szerződések kötésére, azoknak betartására és általában t a munkajogi és szociálpolitikai rendeletek érvényesítésére. Ezekben a rendkívül fontos munkáskérdésekben az erdélyi szervezetek akadályozva vannak. A Nemzeti Munkaközpont, legjobb tudomásom szerint és személyesen szerzett tapasztalatom szerint, Erdélyben olyan tevékenységet fejt ki, amely nagyon sok esetben még az erőszak tényét is magában foglalja. Megkörnyékezik a munkásszervezetek vezetőit, hogy csatlakozzanak a Nemzeti Munkaközponthoz, ellenkező esetben a legsúlyosabb következményeket helyezik kilátásba. Őrizetbe vétel, internálás, kiutasítások^ a kísérő jelenségei ennek az erőszakos szervezési tevékenységnek. Ennek az állapotnak meg kell szűnnie és a munkások szabad szervezkedési iogát biztosítani kell, mert különben a felszabadulás örömei nagy mértékben csökkennek. T. Képviselőház! A bányaipari munkások sztrájkja ügyiében itt, a képviselőházban, elhangzott egy kijelentés Gruber Lajos képviselő úr részéről, aki azt mondotta interpellációjában, hogy: »Kötelességem rámutatni arra, hogy a sztrájkot Salgótarjánban a Erigyesakna egy Faragóna József nevű szociáldemokrata munkás-vezetője indította meg.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezzel a kijelentéssel izemben én is kijelentéssel kívánok élni {HalljuM Halljuk! jobfelől.) és pedig azért, mert a bányamunkások hivatott vezetőitől részletesen .tájékozódva vagyok a bányamunkások sztrájkjáról és ennek birtokában jelenthetem ki, hogy a Zagy vapálf alván a Frigyes-aknánál október 7-én kitört bányamunkás-sztrájkot nem Fairagóna József bányamunkás kezdeményezte, hanem j elkezdődött ez már ezen a napon délután fél 2 órakor, amidon a leszálló csoport a leszállást megtagadta. Ebben az időben Faragóna lent volt az aknában és munkájáról %3-kor érkezett, feL (Egy hang jobhfelŐl: Előzőleg mit csináltt!) Az az állítás- tehát, hogry o kezdeményezte és o kezdte a sztrájkot, nem ülése 194-0 november 18-án, hétfőn. 503 felel meg a valóságnak. (Kölcsey István: .Ki kezdte?!) Majd beszélek arról is. További értesüléseim során megtudtam azt is, hogy a bányatelepen hosszabb idő óta nyilaskeresztes agitáció folyik (Zaj jobb felől.) a bányamunkások körében és ezt az agitációt nem bányamunkások kezdeményezték — nagyon érdekes, — hanem a bányatelep kereskedői, cipészek, iparoslegények folytatták, akik felhasználták a bányamunkások nyomorúságo-; helyzetét és tájékozatlanságát s sztrájkba vitték a bányamunkásokat azzal a meghirdetett hangoztatással, hogy a nyilaskeresztespárt uralomra jut, átveszi a hatalmat és akkor a bányamunkásoknak minden panasza és minden sérelme kielégítést nyer. (vitéz Lipcsey Marion: Ahá! — Gruber Lajos: Ez hazugság, kérem! Ez nem áll! A vezérkar nyomozó tisztjei egészen mást állapítottak meg. — Zaj.) Ez így van! Meg kell még említenem azt is, hogy a szervezett bányamunkások Salgótarjánban a helyi csoportjuk ^ útján közgyűlést tartottak szeptember 8-án és miután a bányamunkások sztrájkjának előzményei már akkor mutatkoztak, közgyűlés keretében, hatósági kiküldött jelenlétében nyilatkoztak és határozatét hoztak, világosan kimondották, hogy a munkabeszüntetéssel nem • azonosítják magukat, azzal közösséget nem vállalnak, mert tisztában vannak azzal, hogy a gazdasági okokon túl messzemenő politikai okok húzódnak meg a sztrájk mögött, (vitéz Lipcsey Márton: Ez egy kicsit más!) Pécsett azt hirdették, hogy a bányatársulat wieni igazgatósága már megszavazott 40%-os béremelést, de ezt a béremelést azért nem kaphatják meg a bányamunkások, mert a kormány letiltotta és sztrájkolni kell azért, — mondották gitátorok — hogy a kormányt meg lehessen buktatni, a hatalmat át lehessen venni és ebben az esetben ez a 40% -os béremelés is folyósításra kerül, (vitéz Lipcsey Márton: Na. kérem, mit szólnak ehhez?! — Sütő Gyula: Hivatalos nyomozás! Szocdem! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A képviselő urak valószínűleg nem gondoltak arra, hogy amikor itt állítást tesznek, ezzel az állítással szeimben a való helyzet is feltárásra kerül. Nekem tudomásom van arról, hogy október 13-án délután Grüber Lajos képviselő úr Nagy bátony ban megjelent és az ott lévő bányamunkások előtt — több százan voltak — rövid beszédet tartott. Azt mondotta: Még* csak néhány napig tartsatok ki és akkor győzünk! {Zaj. — vitéz Lipcsey Márton: Igaz ez? — Gruber Lajos: Ez nem igaz, kérem!) Munkások százai bizonyítják, mert ő nemcsak í^agybátonyban járt, hanem azután átlátogatott Salgótarjánba és Salgótarján környékére, ahol szintén hasonló módon járt el. (GrubPr Lajos: Ott mindenhol csendőr van, ajkkor engem igazoltattak és letartóztattak volna!) Elnök: Gruber képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Gruber Lajos: Nem lehet így vádaskodni!) Kabók Lajos: A rendőrhatóság^ jelenlétében történt ez meg, t. képviselő úr, ezt nagyon jól tudja és ha ön kívánja, feljönnek Budapestre százával azok a bányamunkások, akik az ön biztatását hallották. (Gruber Lajf»: Ezt legfeljebb az emberei mondják, illetőleg hazudják! — Zaj. — vitéz Lipcsey Márton: Nagyon szép^ dolog!) Ez a valódi tényállás a bányamunkások sztrájkjában, amit valótlan állításokkal ellep-