Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Az országgyűlés képviselőházának 15A, *o!dás van:: a családok részére építsen vagy építtessen az állam megfelelő egészséges lakásokat. Addig hiába h eszelünk mi családvédelemről, gyermek védelemről, amíg azt látjuk, hogy minél 'beljebb megyünk a városok egészségesebb részei felé, annál kevesebb az egészséges család — egészséges család alatt értve a sokgyermekes családot — és minél kijebb megyünk ,az egészségtelen lakások felé, annál több a többgyermekes család. Ezen változtatni kell, változtatni pedig csak egészen drasztikus állami beavatkozással lehet. T. Ház! Én nemcsak azért fogadom el az iparügyi tárca költségvetését, mert a miniszter úr iránt bizalommal viseltetem, hanem azért is, mert szerintem — és ez nem egyéni véleményem, hanem klasszikus felfogás — különbséget kell tenni költségvetési vita és megajánlási vita között: a bizalmi kérdés a megajánlás!' vitához tartozik s a költségvetést eszerint az elv szerint a képviselőház nem a miniszternek, nem is a koirmánynak, hanem a nemzetnek szavazza meg. Ezt a költségvetést tehát elsősorban azért Togadom el, mert a nemzetnek szavazom meg, azon túl pedig azért is, mert a miniszter úr iránt bizalommal viseltetem. (Éljenzés és taps 4i jobboldalon és a középen) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Szeder János jegyző: Szentiványi Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő vezérszónok? Szeder János jegyző: Kabók Lajos! Elnök: Kabók képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Az iparügyi tárca költségvetési vitáját ismételten felhasználom arra. hogy munkáskérdéseket tárjak: a képviselőház színe elé. Az előttem szólott képviselő úr szintén munkáskérdésekkel foglalkozott s jóllehet más területen mozgott, mint amelyről én kívánok beszélni, mégis belekapcsolódom a szabadidőmozgalomra vonatkozó kijelentéseibe. Ezzel kapcsolatban csak annyit legyen szabad megemlítenem, hogy a munkásság széles nagy rétege van olyan értékes része ennek a társadalomnak, hogy ha vele kapcsolatban akarnak ilyen intézkedéseket teüni, ha szahadidőniozgalomba akarják bevonni, akkor a legkevesebb az lenne, hogy a munkások véleményét is kikérjék ebben a kérdésben. {Ügy van! — Csia Sándor: Igaza van!) A munkások nem óvodás gyermekek, igenis van véleményük ebben a kérdésben s ezért nagy baj lenne, ha a munkások szabadidőm ozgálmát az ő véleményük kikérése nélkül csinálnák meg. Ezekután elsősorban az árak és a bérek kérdését kell szóvátennem, mert ezen a területen tapasztalható a legsúlyosabb helyzet. Köztudomású, hogy a minisztertanács október hó 5-én foglalkozott az ára,k éff a bérek kérdésévél s elhatározta a 1% -os béremelést, az úgynevezett bérpótlékot. A munkabéremelés életbe léptetése rendkívül megkésve következett be és a mértéke is olyan alacsony, hogy az időközben bekövetkezett drágaság ellensúlyozására nem elegendő: éppen ezért a munkások kóréhen nem váltott ki megnyugvást és megelégedést. Az árak és a bérek között fennálló különbözetek nem hogy nem csökkentek, hanem azóta is lényegesen emelkedtek s éppen ezért megállapítható, hogy a 7%-os béremelés nem csak hogy nem elegendő, hanem már régen îîdéjétmùlta. ;

' . . ,;. • A továbbiakéban még csak annyit kívánok ülése 19UO november 18-án, hétfőn. 50

1 megemlíteni, hogy az időközben bekövetkezett drágaság miatt, amely a 7%-os béremelést is teljesen felemésztette, egészen elviselhetetlen helyzet alakult ki a munkásság soraibán és az iparügyi miniszter úrnak szerintem a& a feladata, Bogy ezt a tényállást a lehető legrövidebb időn belül tolmácsolja a minisztertanács előtt, a minisztertanácsnak pedig szerintem az a kötelessége, hogy a munkástömegek sorsa iránt legyen megértőbb és sürgősén határozzon el egy olyan munkabéremelést, amely a bekövetkezett drágulás ellensúlyozáséra valóban elegendő. (Csorba Sándor: Lehetetlen!) Erre annál is inkább szükség van, mert az élelmiszerek és a közszükségleti cikkek beszerzése nap-nap után súlyosabbá válik és ha a beszerzési gondok meHett anyagi gondok is terhelik a munkást, akkor nagyon szomorú lesz az ő sorsa es kétségtelen az is, hogy az elégtelen keresetű, anyagi és beszerzési gondokkal küzdő r munkás nem szolgálhatja teljesen és kielégítő módon a termelés érdekeit. A szociális törvények hatékony ellenőrzéseterén egy esztendő óta úgyszólván semmi sem történt. Az ellenőrző bizottságok mintha teljesen megszűntek volna, semmiféle tevékenységet nem fejtenek ki s éppen ezért nincsen fórum, ahova a munkás elmehet, ahol elpanaszolhatja azokat a sérelmeket, amelyek legfőképpen a szociálpolitikai törvények be nem tartása miatt érik és éppen ezért ezeknek érvényesítése terén nem tud támogatást kapni. Ebben a kérdésben számtalan eljárás, felszólalás történt, a miniszter úr is adott igéretét itt a képviselőház színe előtt, mégis, sajnos, azt kell megállapítanom, hogy az igéret ellenére sem történt semmi és az ellenőrzés a legkifogásolhatóbb. Éppen ezért a miniszter úr figyelmébe ajánlom, hogy a legcélszerűbb lenne az üze

: mekben üzemi választmányok létesítése.' Aí üzemi választmányok az üzem területén az ebből a célból megalkotott törvényes rendelkezésekben foglalt joguk alapján az Összes szociális intézkedések végrehajtását nagyszerűen el

r lenőrizhetnék. Az üzemi választmányok létesítésével kettős^ célt lehetne elérni: egyrészt a szociális törvények végrehajtásának ellenőrzé

r «ét, másrészt a munkabérproblémák zavartalan lebonyolítását, mert így módja nyilna a munkásságnak arra, hogy számos ügyes-bajos dolgaiban azokhoz fordulhasson, akik az üzemi választmányban az ő bizalma alapján foglalnak helyet. Ennek lélektanilag is jó hatása lenne, mert a munkásság megnyugodna azért, mert tudná, bogy az őt érdeklő üzemi és munkajogi kerdesekbeji az általa választott üzemi választmányi tagok őrködnek. E:Í alkalommal én is szóvá kívánom tenni a családi bérpótlék ügyét, amellyel kapcsolatban az előttem szólott képviselőtársamhoz hasonlóan kifogásolom azt a különbséget, amely ezen a téren ezidoszerint fennáll azzal, hogy annak a munkásnak, aki olyan üzemben dolgozik, ahol húsznál kevesebb az alkalmazottak száma, nem jár családi bérpótlék, ahol pedig rendszeresen húsznál többen dolgoznak, ott jár a családi pótlék. Ebben a kérdésben az az észrevételem, hogy a családi pénztárak rendszere már teljesen tökéletesen kialakult és bizonyos állami segítséggel lehetne olyan intézkedést tenni, hogy munkás és munkás között ne;le-' gyen különbség a esaládi bérpótlékot illetően. Ha az anyagellátás és az anyagelosztá» kérdését vizsgáljuk, ma már ezen a területén' is igén súlyos állapotokat lehet, találni. Számos iparágbari anyaghiány. mutatkozik s en-*