Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

(500 Az országgyűlés képviselőházának 15k üzemeknél nem. Ellenben, ha a munkásságnak meglesz a törvényes érdekképviselete, akkor majd ki lehet küszöbölni és büntetni lehet min­den sztrájkot, mert egyforma joggal le tud ülni a munkaadók szervezetével a munkásság. Azt hallottam, hogy a munkáskamara ha­marosan megvalósul. Tessék megengedni, — jóllehet teljes bizalommal vagyok a miniszter úr iránt — hogy azt mondjam: én addig nem hiszem, amíg a törvényjavaslat itt nem lesz a Ház előtt, mert ezt ígérik már nagyon régen, nemcsak nekem, hanem másoknak is. Ezelőtt hat esztendővel Gömbös Gyula akkori minisz­terelnök a kezembe adta a munkás érdekkép­viseletekről szóló törvényjavaslatot s azt mon­dotta: siess elolvasni, néhány napon belül tedd meg javaslataidat, észrevételeidet, mert ez he­teken belül a képviselőház elé kerül. Azóta el­telt bat vagy hét esztendő s minden iparügyi és kereskedelmi miniszter megígérte és mind­máig nincs itt a törvényjavaslat. Mondom, én nem akarom érinteni a miniszter úr ígéretének feltétlen biztonságát, de addig ebben nem hi­szek, amíg ide nem terjeszti. :, A munkáskamarával kapcsolatban legyen , szabad azt kérnem, hogy annak előkészítése és paragrafusokba foglalása ne történjék meg a többi illetékes minisztérium meghallgatása nélkül. Ma már igenis, túl vagyunk azon az iidőn, amikor elegendő csak munkáskamarákat létesíteni. Elérkeztünk oda, hogy immár eiha­laszhatatlan a korporativ magyar állam meg­valósítása, társadalmi ós gazdasági téren egy­aránt. Ezt pedig nem lehet úgy megcsinálni, hogy az egyik miniszter is hoz egy javaslatot korporativ irányban, a másik miniszter is és amikor már a különböző törvényjavaslatok tör­vényerőre emelkednek, akkor azt látjuk, hogy nem történt organikus rendezés. Feltétlenül ' szükséges az, hogy a magyar társadalmi és gazdasági élet korporativ átrendezésére egy­séges átgondolt törvényjavaslattal jöjjön a kormány a Ház elé. ; A »szabadidő-mozgalom« területén sem lá­tom szívesen azt a sok elszigetelt kísérletezést, arai történik egyik minisztérium és másik mi­nisztérium részéről is. Arról nem is beszélek, hogy ma már a Gyáriparosok Országos Szövet­sége szintén dopolavoro-mozgalmat csinál. Én nem tudom elfogadni sem az egyik vasáru­gyárnak, sem a másik textilgyárnak illetékes­ségét arra, hogy a keresztény magyar mun­ság szabadidő-mozgalmát ők csinálják meg. (Helyeslés.) Különösen nem tudom elfogadni illetékesnek a Gyosz.-t arra, hogy nevelje és irányítsa a keresztény magyar munkásságot, amíg azt látom, hogy a Gyosz. vezetése ke­resztény és magyar szempontból nagyon is sú­lyosan kifogásolható. {Ügy van! Ügy van!) Át kell venni először ezek kezéből a keresztény ma­gyaremberek kezébe és még akkor is aztmondom: a Gyosz.-nak nem hivatása az, hogy a munkás­ságot nevelje. (Kóródy Tibor: Nemzetnevelési feladat!) Ügy van, nemzetnevelésről van szó, erre pedig elsősorban illetékes a közoktatás­ügyi miniszter úr, beleszólása van még az iparügyi és kereskedelemügyi miniszter úrnak és beleszólása van a miniszterelnök úrnak. Be amikor ennyinek van beleszólása még hi­vatalos vonalon is, akkor azt ne csinálja vagy az egyik vagy a másik, hanem csináljanak a Magyar népművelésre egységes és organikus törvényi (Gruber Lajos: Kérdezzék meg a ma­gyar munkást is!) és- azután gondoskodjanak arról, hogy a megfelelő anyagiak is rendelke­zésre álljanak. ,(Homonnay Tivadar: 'Az ipar­•tigyi miniszter feladatköre"!) Nem a« iparügyi . ülése 19%0 november 18-én,. hétfőm » miniszter feladatköre, akárhogyan is mondja a képviselő iir, (Homonnay Tivadar; Egy kézbe!) Elnök: Ne méltóztassék párbeszédet foly­tatni. (Malasits Géza: A munkásokat is kér­dezzék meg!) Közi Horváth József: Homonnay képviselő úr köz beszólására azt mondom, hogy ha már ' egykézről beszélünk a nemzetnevelés terén, akkor az elsősorban a közoktatásügyi minisz­ter úr egykeze lehet, de éppen azért, hogy ne balkézzel csinálják, (Gruber Lajos: Sajnos, ez­zel csinálják!) a magyar nemzetneveléshez szükséges az, hogy a többi illetékesek meghall­gatása után teremtsék meg, csinálják meg a magyar nemzetnevelés egységes organikus tör­vényét. A dopolavoro tekintetében, mi még éppen az ipari munkásság vonalán nagyon-nagyon az elején vagyunk. Ott kell kezdenünk, hogy egészséges, munkáslakásokat építsünk ré­szükre, mert hiába visszük addig őket szín­házba, vagy hiába visszük külföldi tanulmány­utakra és pazaroljuk el ezekre a súlyos tíz­ezreket, amíg az a szegény munkás kijőve a gyárból vagy a munkahelyéről, nem mehet haza egészséges lakásba. Addig ez illúzió és Potemkin-megoldás. (Homonnay Tivadar: Igaza van!) Kégen halljuk: készül a törvényjavaslat arról, hogy a 250 munkásnál többet foglalkoz­tató gyárvállalatok köteleztessenek arra, hogy munkásaik és általában alkalmazottaik részére egészséges munkáslakásokat csináljanak. Ezt a törvényjavaslatot is halljuk, de mindmáig még nem lett kötelező törvény belőle, sőt tudok gyárvállalatot, amely nemcsak hogy nem építtett új munkáslakásokat, hanem még régi munkáslakásait is eladta, áruba bocsá­totta. Az első és a legfontosabb tehát ez lenne. Az általános ipari politika vonalán arra szeretném kérni befejezésül a miniszter urat. már előre gondolkodjék arról, hogy miképpen fog megtörténni a magyar ipar átállítása béke­ipaj'ra. El lehetünk készülve arra, hogy nagy bökkenő lesz, súlyos társadalmi probléma, száz­ezrekre menő munkanélküli, ha nem gondos­kodunk előre arról, hogy zökkenő nélkül tör­ténhessék meg a magyar ipar átállítása béke­iparra. Itt megint aat mondhatom, hogy a raunkásházak építése és* általában a magyar lakástermelés az egyik legfontosabb eszköz is arra, hogy munkanélküliség nélkül oldhassuk meg a magyar ipar átállítását békeiparra. Hi­szen éppen a lakásépítés, a lakástermelés, a házépítés majdnem 40 iparágat foglalkoztat és emellett megoldjuk vele a magyarság egyik legfontosabb biológiai kérdését is. Ha statisz­tikát csinálnánk arról, — ha egyáltalán lehet erről statisztikát csinálni — hogy mi okozza leginkább a magyarság halandóságának igen nagy százalékát, azt kellene mondanunk: az egészségtelen lakások. Akár a városokat néz­zük, akár a falvakat, lakásainknak több mint a fele egészségtelen. Ott nőnek fel a magyar gyermekek, városon is falun is büdös lyukak­ban és amellett drága lyukakban, különösen akkor, ha sokgyermekes családról van szó. Ma már nem titok, hogy az egészséges lakásokból a háztulajdonosok valósággal kiutálják, kita­szítják a sokgyermekes magyar családokat Ezen a téren nem fog javulást hozni az az igen csekély kedvezmény sem, amelyeket egy legutóbbi pénzügyminiszteri rendelet biztosít azoknak a háztulajdonosoknak; akik hajlandók többgyermekes családokat befogadni. Egyet­len -biztosíték, 'egy etleü korrekt megfelelő meg-

Next

/
Thumbnails
Contents