Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Âz országgyűlés képviselőházának 154. találunk. Nem tartozik ugyan ide, de példa erre az ember születésének problémája: a bá-_ baképzés a kultuszminisztériumba tartozik és viszont a négy-öt-hatéves gyermekek oktatása a belügyi tárcához tartozik, holott pontosan fordítva kellene lennie. (Gr

über Lajos: A hóhér a íöldmívelésügyi tárcához tartozik. — Zaj.) Ilyen a vízmüvek kérdése is, amely föltétlenül iparügyi kérdés, mert hiszen a lolyók szabályozásának dolgát eddig, sajnos, nem jól intéztük el. Maguk a mezőgazdasági szakemberek legalább is azt állítják, hogy a különböző árvizmentesitö társulatok valóságos csapásai a folyók völgyében elterjedő mezőgazdaságnak. Az energiaszolgáltatáson túl másik problémája az iparügyi minisztériumnak a nyersanyagszolgaitatas gondja és itt a mai kötött, háborús gazdálkodásban súlyos teendők nehezednek az iparügyi miniszter úr vállára. Netm tudok egyetérteni az előttem szólott képviselő úrnak azzal a véleményével, hogy mi nem vagyunk benne a háborúban. Sajnos, benne vagyunk mi is, gazdaságilag teljesen benne élünk, csak az a ritka szerencsés pontja vagyunk Európának, amely elmondhatja azt, hogy ha a gazdasági háborúban benne is van, de fizikailag még nincs benne a küzdelemben. Ez a kötöttség» a blokád, amelynek imi is ki vagyunk téve, számos nyersanyagunktól foszt meg 'hennáinkét. Az iparügyi miniszter úr költségvetésének indokolásában bővebben kifejtette azt, hogy milyen tervek állanak előtte, hogy az ipar részére szükséges nyersanyagok kutatása terén, különösen Kárpátalján és a visszatért Erdélyben, ahol nagy lehetőségek állanak előttünk, milyen elgondolásai vannak. Ehhez tartozik természetesen a petróleumkutatás is. Itt megint meg kell állanom egy anomáliánál és újra a földmívelésügyi tárcához csatolt Földtani Intézetre kell gondolnom, amelynek főfeladata a geológia, a geológiai kutatás, a mélyfúrás, a petróleum, a földgáz kutatása, érceknek, vasnak és különböző fémeknek kutatása, mindez kifejezetten iparpolitika, iparfejlesztési érdek és az Intézet mégis a földmívelésügyi minisztériumhoz van csatolva. Éppen azért azzal a kéréssel fordulok a miniszter úrhoz, méltóztassék a minisztertanács elé terjeszteni a vízjogi kérdéssel kapcsolatban a Földtani Intézetre vonatkozó indítványomat is, amely oda konkludál, hogy a Földtani Intézet is csatoltassék az iparügyi minisztériumba, (Helyeslés*) hiszen kifejezetten ipari célok fejlesztése az ő feladata. A földmívelésügyi minisztériumot egyedül érdeklő tétel tulajdonképpen nem a geológia, hanem az agro-ohémia; Az agro-chémia kérdésének elintézése pedig egy agro-chémiai osztály felállításával egészen könnyen elintézhető és maga a Földtani Intézet hatalmas státusával, nagy tudású geológusaival feltétlenül szükséges volna, hogy az iparügyi minisztériumhoz tartozzék és ott az iparfejlesztés, a nyersanyagkutatás problémáit szolgálja. Az a rövid, 30 perces idő, amely rendelkezésünkre áll, nem teszi lehetővé, hogy az iparügyek minden ágával foglalkozhassak egy-egy szónok, éppen azért a kisipar és a háziipar problémáit pártom következő vezérszónoka, Müller Antal képviselőtársam fogja előadni. Én még csak néhány szóval terjeszkedem ki az iparpártoló, az iparfejlesztési politikára. Néhány számot mutatok he az igen t. \ Képviselőháznak, hogy beigazoljam azt, hogy j a kormány céltudatos iparpolitikája, és iparfejr i ülése ÎèlfÔ november 18-án, hétfőn* 4M lesztési szándéka milyen hatalmas lépésekkel tör előre és milyen hatalmas mértékben gazdagítja a magyar közgazdaságot. A bányászat terén az alkalmazott munkások száma a következőképpen alakul: 1937-ben 37.000, 1938-ban 38.000 1939-ben 48.000. A széntermelés emelkedése a következő: 1937-ben 89 millió métermázsa, 1938-ban 93 millió métermázsa, 1939-ben 106 millió métermázsa, 1940-ben már 120 millió métermázsa volt előirányozva, azonban négymillió métermázsát levett belőle a sztrájk, úgyhogy a termelés valószínűleg 116 millió métermázsa lesz. A gyáriparban alkalmazott munkások létszáma 1937-ben 276.500, 1938-ban 288.500, 1939-ben 334.000. A termelés értéke a következőképpen emelkedik: 1937-ben 2950 millió pengő értékű, szemben a mezőgazdaságnak ugyanez évi 1500 millió pengő értékű termelésével. 1938-ban 3000 millió pengő értékű, szemben a mezőgazdasági 1800 millió pengő termelési összértékével. 1939-ben 3600 millió pengő értékű a gyáripar termelése. Ez az emelkedő vonal mutatja az iparpártolási és iparfejlesztési politika sikerét. Természetesen ehhez hozzájárul nemzetközi viszonylatban az árak emelkedése is, ezt elismerem, de méltóztassék tekintetbe venni azokat a súlyos külkereskedelmi viszonyokat, különösen a nyersanyagbeszerzés terén mutatkozó külkereskedelmi viszonyokat, amelyekkel az iparügyi miniszter úrnak, mint kereskedelmi miniszternek meg kell küzdenie textilnyersanyagok behozatala, a réz- és az acélgyártáshoz szükséges ritkább fémek behozatala terén, akkor el kell ismernie pártkülönbség nélkül a t. Ház minden egyes, tagjának azt, hogy ez az emelkedő arány, amelyet így bemutattam a foglalkoztatott munkáslétszámban, a gyári termelés termelési értékében, mindenesetre mutatja azt az eredményes politikát, amelyet a kormány ezen a téren folytat. , :: Ha az ipar behozatali és kiviteli statisztikáját nézem, akkor a következőket látom. A behozatal 1937-ben 263 millió pengő, a kivitel pedig 177 millió pengő volt, tehát a passzivitás 86 millió pengőt tett ki. 1938-ban a behozatal 286 millió pengő, a kivitel pedig 217 millió pengő volt, a passzivitás tehát 69 millió pengő. 1939-ben a behozatal 370 millió pengő, a kivitel pedig 240 millió pengő volt, tehát 13(1 millió pengős passzivitás mutatkozott. Ez a passzivitás természetesen elsősorban úgy állott elő, hogy hadiiparunk nem tudja teljesen fedezni hadi szükségletünket és honvédségünk fejlesztésére külföldi segítséget is igénybe kellett vennünk. Ennek következtében mutatkozik a behozatal és kivitel szembeállításában ez a passzív tétel. T. Képviselőház! Az ipari problémáik alaptétele a termelés és a fogyasztás összhangbahozatala. Tény az, hogy az elmúlt világháború előtti időkben sokkal könnyebb volt ezen a te* ren a helyzet, amikor is Európa iparának korlátlan kiviteli lehetőségei voltak, amikor a világ ipari kivitelének egyharmadát Anglia fe* dezte, azonban a világháború alatt és a világháború után következő években az Európán kívüli államok erős iparosodása politikát űztek, mind a nehéz iparban, mind a textiliparban óriási ; fejlődés mutatkozott Ázsiában éppenúgy, mint Délamerikában és Anglia elesett ipari kivitelétől. A szerencsétlen páriskörnyéki békék még jobban összezavarták ezt a kérdést. így előállott az ipari termelés és.fogyasztás terén egy zavar, amelyet a régi liberális rendszer.-már- nem. tudott leküzdenh