Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Âz orêzaggyûlés képviselőházának 154. rendezés kérdéséről és meg kell állapítanom azt

% hogy sajnos, nálunk a városok óriási százaléka még mindig vízvezeték és csatornázás nélkül áll. Itt osak Kecskemét példájára hivatkozom, mert azt hiszem, ez a legeklatánsabban mutatja e téren való nagy elmaradottságunkat. Egy ilyen hatalmas alföldi város csatornázás és vízvezeték nélkül a kor higiéniai követelményeinek semmiképpen sem tud ma megfelelni. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a miniszter úr tárcája keretén belül necsak a főútvonalak kijelölését és a beépítési módok mtegjállapítását igyekezzék . elvégezni, hanem szíveskedjék minél hathatósabb intézkedéseket foganatosítani a városok vízellátása és csatornázása tekintetében is. T. Ház! Vissza kell még térnem a bányászat ügyére és meg kell kérnem a miniszter urat arra, hogy valamiképpen feltétlenül hozzon könnyítéseket a bányász-nyugbér kérdésében is. Én a magam részéről e tekintetben elsősorban szükségesnek tartanám a korhatárnak 65 évről 60 évre való leszállítását, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) valamint a szolgálati időnek 40 évről 35 évre való leszállítását. A nyugbérjogosultsághoz legyen elegendő az életkor elérése is és ne kelljen feltétlenül ki; tölteni a szolgálati időt is. Ha azonban valaki korábban éri el a szolgálati időt, de életkora még nem haladta meg az előírt korhatárt, akkor is kérhesse és kaphassa is meg nyugbérezését. T. Képviselőház! Időm lejárt, de még az utolsó percben is fel szeretném hívni a miniszter úr figyelmét a munkásnők szomorú helyzetére, akik a különböző üzemeikben robotolnak, mindössze heti 6—8—10 pengőért s kritikáin aluli egészségügyi és erkölcsi helyzetben vannak. E téren feltétlenül rendezésnek kell bekövetkeznie és a munkásnőket megfelelő védőintézkedésekkel kell védelemben részesíteni. Foglalkoznom kell még a bérmegállapításokkal is. Arra kérem a miniszter urat, hogy a még hátralévő iparok terén is a legrövidebb időn belül történjenek meg a bérmegállapítások. Remélem, hogy ez a miniszter úr Ígéretéhez képest a bányaüzemek terén még e hó folyamán meg fog történni, mert ez fog .minden tekintetben megnyugvást hozni. így végigmenve a tárca költségvetésén, ismét megállapítom, hogy a miniszter úrban megvan a jószándék, de sem anyagi, sem egyéb eszközök nem állanak rendelkezésére a szükséges mértékben s úgy látom, hogy ebben a rendszerben nem is tud eredményes munkát végezni. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni! Gruber Lajos: Miután az eredményes munkát biztosítva nem látom, a költségvetést nem tudom elfogadni. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Szeder János jegyző: Ronkay Ferenc! Elnök: Ronkay Ferenc képviselő urat illeti a szó. líonkay Ferenc: T. Képviselőház ! (HalUük! Halljuk! jobb felől.) Őszintén örültem annak, hogy az ellenzék vezérszónoka is megtalálta az elismerő szavakat az iparügyi kormányzat tevékenysége, nyersanyagkutatási, iparfejlesztési és szociális működése iránt és remélem, hogy az e szavakban jelentkezett összhang biztosítani fogja a vita további során a képviselőháznak pártok közötti egyetértését, úgy hogy e tárca költségvetésének vitája az iparügyek fejlesztése térén és általános, közös érdekeink előkésé " 1Ü40 ' november 18-án, hétfőn. .. 491 mozdítása szempontjából ilyen szép egyetértésben fog folyui. Az előttem szólott képviselő úr felemlítette a szénsztrájkot is. Engedtessék meg nekem, hogy néhány szóval erre a kérdésre is kiférhessek. Október hó elején a salgótarjáni medencében kitört a bányásízsztrájk, később kiterjedt a többi szénmedencére is és rövid napok múlva körülbelül 40.000 bányász sztrájkolt. A sztrájk három hétig tartott. Most már nyiltan beszélhetünk róla: azt hiszem, az ellenzék is megegyezik velem abban, hogy pártkülönbség nélkül mindnyájan szégyeljük, hogy ilyesmi előfordulhatott, szégyelnünk keik hogy 194)-ben odáig jutottunk, hogy az ország lakosságának egyik fontos tényezője, az energiaellátás anyagát szolgáltató bányászság letette a csákányt és kikapcsolódott az ország közgazdaságából akkor, amikor Keleten bizonytalan a helyzet, a Balkánon dúl a háború, az angolok és a némer tek között óriási háború dúl, amikor Európa egész közgazdasága kötött közgazdasággá alakult át és mi a nyersanyagszolgáltatás terén súlyos nehézségekkel küzdünk, mondom, szégyelnünk kell, hogy ilyen viszonyok között előfordulhatott az, hogy az ország közgazdaságából négymillió métermázsa szén kitermelése kapcsolódott ki, mert ennyi hiányzik a következő tél szükségletéből; ennyi hiányzik a MÄV és az ipari telepek szénszükséglétéből. Ez az egyhónapi, október havi sztrájk négymillió métermázsa szén termelésétől fosztotta meg^ az országot, megfosztotta a sztrájkoló munkásokat keresetüktől s nagy átlagban számítva, naponként egymillió pengő kárt okozott -— valószínűleg többet is — közgazdaságunknak, már pedig egyetért velem talán a Ház minden egyes tagja abban, hogy nemzetgazdaságunk nem támaszkodhatik olyan nagy gazdasági erőkre, hogy olyan könnyen elviselhetnénk naponként egymillió pengő elvesztését. Szerencsére a jobb belátás úrrá lett: október hó vége felé egymásután felvették a bányaüzemek a munkát és ma teljes nyugalommal folyik a széntermelés az ország összes bányaüzemeiben. T, Ház! Amikor keresem azt, hogy mi okozhatta a sztrájkot, akkor fel kell hívnom az iparügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy összesen hat szervezet verseng azért, hogy megszerezze magának a bányamunkások nagy tömegeit. Ebben a nagy versenyben és az ilyen sztrájkban rendesen két vesztes szokott lenni. Vesztes először a magyar közgazdaság, amely elveszti a sztrájk következtében a szenet, az ipari üzemek folytatásához szükséges nyersanyagot és feltétlenül vesztes az á 40.000 bányamunkás, aki háromheti keresetétől esett el. Visszaemlékszem az^ 1924. évi bá' nyászsztrájkra, amely hét hétig tartott; a? abban a sztrájkban résztvett bányamunkások hét hét alatt vagyonilag teljesen tönkrementek; nemcsak keresetüket vesztették el, hanem elvesztették egész házi felszerelésüket, mert felették állataikat, felették a következő télre szánt sertéseiket, megették baromfiaikat, megüresedett az éléskamrájuk, eladták ingóságaikat, hogy elviselhessék a sztrájkot s a végén, amikor ott álltak teljesen kiürített házukban, megkezdték a munkát és félév telt el, amíg valamennyire pótolni tudták nagy veszteségeiket. Ami a mostani sztrájkot illeti, nem lehet okolni azokat a bányamunkásokat, akik a sztrájkba belementek, mert hiszen vitathatatlan az, hogy vannak bányaüzemek, amelyek77*