Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Âz országgyűlés képviselőházának 15 A. A magyar ipar egyik büszkeségét óhajtom most megemlíteni, amikor a Magyar Királyi Technológiai és Anyagvizsgáló Intézettel kí­vánok foglalkozni. Ennek az intézetnek agi­lis, fiatal vezetője, Vér Tibor Œtjenzés a jobb­oldalon és a középen.), elejétől végig megmu­tatta nekem ezt az intézetet és alkalmam volt látni, milyen nagy gondolat vonul végig az egész intézmény munkálkodásán. Ez a gondo­lat az, hogy a nyersanyagokat, a természeti kincseket s általában az energiaforrásokat mindenütt a leggazdaságosabban és a legtaka­rékosabban használhassuk ki* Ehhez elsősor­ban szakértelem szükséges és ezért kell a szakértelmet fokoznunk, ezért kell módot és alkalmat adnunk arra, hogy anyagvizsgála­tokkal, továbbá ipari továbbképzéssel ezt a szakszerűséget és ezt a szakértelmet a lehető legmagasabb fokra emelhessük. Ennek az intézménynek munkássága a kö­vetkező osztályokra terjed ki. Keretébe tarto­zik az alumínium- és könnyűfém-kutató állo : más, az automobilkísérleti állomás, az állami gépjárművezető, tanfolyam, a Jüzelőszerkísér­leti állomás, a lőfegyvervizsgálati állomás és ep-v textilosztály, egy általános gépészeti osz­tály, papír, gumi, elektrotechnikai és kémiai­technológiai, bőr, zsír, olaj és egyéb technoló­giai osztályok, végül a kazánvizsgáló osztály. Különösen fontos, hogy továbbfejlesztessék az a nagyszerű műszaki könyvtár, amely mar eddig is rendelkezésre állott ennek az intéz­ménynek s amelyet (bármely magyar ember bármikor korlátlanul használhat, amelyből tudását gyarapíthatja. De ezenkívül ennek az intézménynek kell lennie annak az alapnak, amelyből az ipari kísérletügy majd kisarjad. (Helyeslés.) A nagy Darányi annakidején mesterien oldotta meg a mezőgazdasági kísér­letügyet. Más mintára, — mert hiszen a mező­gazdaságnak más a jellege, mint az iparnak — de ugyanezeken az alapokon kell megolda­nia ennek az intézménynek azt, hogy laborató­riumi kutató munkákra adjon lehetőséget. (Helyeslés.) Amikor az intézet vezetőjével ér­tekeztem, tudomásomra jutott az, hogy a .mos­tani épület teljes birtokbavételével módja es alkalma lenne arra, hogy részben alsóbb ipari képzettségű embereknek, részben kész mérnö­köknek témákat és lehetőségeket adjon arra, hogy ott laboratóriumi kutató munkát végez­hessenek. A legnagyobb és legnagyszerűbb előrehaladást várhatjuk a magyar iparban, ha ezt az intézményt a lehető legmaradéktalanab­bul azzá fejlesztik, amivé előbb említett agilis vezetője fejleszteni szeretné. A szabadalmi bíróságot is természetszerű­leg fejlesztenünk kell, tekintettel arra, hogy a mai idők állandóan új találmányok kiagya­lására késztetik az embereket és ezáltal olyan munkatorlódás áll ott elő, hogy az ügyeket a mostani kereteken belül nem tudják el intéz m. Az ipari kormányzatnak rendkívül nagy­jelentőségű munkaköre a városfejlesztés és az országfejlesztés. Ha ugyanis fejlesztjük a vá­rost, ha fejlesztjük a községet, akkor fejlesz­tettük az országot is. Ehhez a városfejlesztés­hez azonban nem elégséges a.z a műszaki sze­mélyzet, amely az iparügyi minisztérium ren­delkezésére áll, mert hiszen mindössze négy olyan mérnök van, aki ezzel a kérdéssel fog­lalkozni tud. Ebből a helyzetből adódik az­után az, hogy 56 városunk közül csak 26 vá­rosnak van csatornája és csak 47 város van ellátva vízvezetékkel, a többiben régi kutakból merítik a vizet. A Felvidék visszacsatolásával kapcsolatban ülése 1940 november 18-án, hétfőn. '.'48? ennek az ügyosztálynak elsőrendű feladata az, hogy a fő útvonalakat véglegesen kijelölje. T. Ház! A vidéki lakosság érdekében rend­kívül kívánatos volna az, hogy a kőművesmes­teri képesítést csak előtanfolyam, majd tovább­képző tanfolyam Után adják meg az államépí­tészeti hivatalok keretében működő bizottsá­gok. (Közi Horváth József: Viszont ne vegye­nek el minden jogot tőlük! — Ügy van! Ugy van!) Ez a vidéki élet egy kérése, amelyet én mint kívánságot, ezúton vagyok bátor a t. Ház elé terjeszteni. Mélyen t. Képviselőház! A magyar iparnak ragyogó teljesítménye volt az, amelyet a had­seregfejlesztés során produkált. A legteljesebb elismeréssel kell itt meghajolnom a magyar ipar előtt, mert hogy ilyen felkészültséget mu­tatott, ilyen rövid idő alatt ilyen nagyszerű anyagellátást tudott produkálni, az elévülhe­tetlen érdeme marad. Ilyen csúcsteljesítményt azonban csak úgy tudott produkálni a magyar ipar, hogy ezen a téren az ipari és honvédelmi miniszteri szervek a legteljesebb mértékben együtt tudtak működni. (Ügy van! Ügy van!) A hadiipar ellátása miatt korlátoznunk kell a luxuscikkek gyártását. Egyéni kényelmünk­ről sok helyen és sok tekintetben le kell mon­danunk, semmiféle áldozat sem lehet azonban sok ezen a téren, amikor hazánk lábaihoz rak­juk le ezeket az áldozatokat. A vezető szervektől nyert értesülésem sze­rint külön dicséret illeti meg <a magyar mun­kásságot, mert a hadiiparban —• egyes, nagyon csekély kivételektől eltekintve — a munkafe­gyelem elsőrangú volt. Különösen kitűnt ez az állami bányáknál. Például a komlói kőszén­bányánál a munkásság hazafias érzése és a jó vezetés volt az, ami nem engedte meg a mun­kásságnak, hogy egy pillanatra is meginogjon, amikor társaik arra próbálták csábítani őket, hogy a magyar termelésben olyan zökkenőt okozzanak, amely kátyúba vihetne az ország szekerét. A komlói munkásság azt mondotta, hogy igenis, vannak kérései, kéri ezek teljesí­tését, de meg van győződve arról, hogy szo­ciálisan gondolkodó vezetősége ezt meg fogja tenni és ebben a meggyőződésben a komlói ál­lami bánya munkássága nem is csatlakozott a munkabeszüntetéshez. T. Ház! Amikor én még egyszer hivatko­zom a Baross Szövetségre, nem akarom ismé­telni azt, amit a kereskedelmi tárcát ismertető előadótársam mondott, de ugyancsak meg kell hajtanom a teljes elismerés zászlaját az előtt a keresztény iparos-szervezkedés előtt, amely mindenütt iparkodik előljárni abban, hogy a keresztény ipart arra a piedesztálra helyezze, amelyre való. Mélyen t. uraim ! Amikor végére értem az ipari tárca költségvetésének, méltóztassék meg­engedni, hogy az emberi lélek minden legtitko­sabb rezdületének legkiválóbb ismerőjéhez, a nagy szellemóriáshoz, Shakespeare-hez folya­modjam, aki azt mondotta: »Nem jajgat a bölcs tétlen veszteségein, sorsát javítni hozzá­fog vígan«. Ebben a szellemben kérem én az iparügyi tárca költségvetésének elfogad'sát. Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök- Szólásra következik a vezérszóno­kok közülf vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Gruber Lajos! Elnök: Gruber Lajos képviselő urat illeti a sző.

Next

/
Thumbnails
Contents